Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Műteni kell Shirley Mansont - évekkel ezelőtt súlyosan megsérült az énekesnő

2022. november 30. - Jurancsik Eszter

shirleymansongarbage.jpg

A wisconsini Garbage frontasszonya, Shirley Manson hiába töltötte be nyár végén az 56. évét, egyszerűen képtelen öregedni, valamint egészséges étrendjének köszönhetően még mindig ugyanazzal az energiával tombol a színpadon, mint karrierje kezdetén.

Azonban tegnap egy fotó kíséretében a csapat Facebookján felfedte: évekkel ezelőtt egy koncerten súlyos csípősérülést szenvedett, amely az elmúlt két évben egyre komolyabb panaszokat okozott számára, ezért jövő év elején műtétre lesz szüksége, hogy fájdalmai megszűnjenek.

Ez a kép percekkel azután készült, hogy 2016-ban leestem a KROQ Weenie Roast-on a forgószínpadról, és súlyosan megsérült a csípőm jobb oldala. Az elmúlt 6 évben ez olyan sok fájdalmat  okozott nekem, hogy az orvosom megmondta: új csípőre van szükségem.

- kezdte sorait, azt pedig tudni lehet, hogy a beavatkozásra a jövő év elején kerül sor:

A műtétre a jövő elején kerül sor, egyszerűen kurvára nem tudok tovább várni. Mindazoknak, akik látták, hogy az elmúlt hónapokban bottal jártam: nyugodjatok meg, néhány hónapon belül minden rendben lesz. Alig várom, hogy újra egészségesen turnézzak! Az elmúlt két év nagyon nehéz volt számomra. De ide figyeljetek: mielőtt észbe kapnátok, egészséges leszek, és úgy támadok fel, mint egy főnix!

- ígérte az énekesnő, aki nemrég zenekarával válogatásalbumot jelentetett meg.

Shirley Manson a The World Is Not Enough-ról: "A szart is kiverték belőlünk!"

63-03-garbage-2020-289439v6-1.jpg 

Október 28-án küldte boltokba a wisconsini Garbage különleges válogatásalbumát "Anthology" címmel, amely korongon közel 30 éves pályafutásuk legjobb számait gyűjtötték egybe - itt írtunk a különleges kiadvány kapcsán.

1999-et írtak a naptárak, amikor mozikba került a 19. James Bond-film, A Világ nem elég címmel, a hozzá tartozó filmzenei album pedig tartalmazta a David Arnold és Don Black által írt The World Is Not Enough című dalt, amelyet a Garbage rögzített.

Shirley Manson, a banda énekesnője egy friss interjúban elárulta: James Bond-dal betétdalát énekelni igen kockázatos dolog, és a következőket üzente mindazon művészeknek, akik ilyesmire készülnek:

A szart is ki fogják verni belőled. Így jártunk mi is és a minket követő emberek is. Az egyetlen ember, aki szabad utat kapott, az Billie Eilish volt. Sam Smith-t kikezdték, Adele-t kikezdték, minket is kikezdtek; ez a menetrend része. Aztán telik az idő, és az emberek elfelejtik, hogy gyűlölni akarnak téged. Aztán a dal megáll a saját lábán, és hirtelen mindig ott vagyunk a kedvenc Bond-dalok top 10-es listáján. Ez őrületes.

40066115_1953865357985792_9146810241894055936_n.jpg

Shirley Manson 1999-ben, egy fellépésen

- emlékezett vissza az időszakra, amikor a dal megjelent, elmondása szerint szinte mindenki kóstolgatni kezdte őket. 

Manson elmondása szerint sokkolta őket az a rengeteg negatívum, amit rájuk borítottak a dal miatt, 

Nagyon büszkék voltunk a dalra, és úgy éreztük, megfeleltünk az elvárásoknak, de az emberek úgy tekintettek ránk, mint "arra az alternatív rockzenekarra" - azok is voltunk, és azok is maradtunk. De úgy gondolták, hogy "eladtuk magunkat," ami egy olyan elcsépelt és szemét hozzáállás minden olyan rockzenésszel szemben, aki ki akarja szélesíteni a látásmódját, más zenébe és kifejezésmódba akar lépni.

- idézte fel emlékeit a frontasszony, majd így zárta mondandóját:

Egyáltalán nem vagyok érzelgős vagy nosztalgiázós típus. Szerintem ez egy nagyon veszélyes hely művészként. Fontos, hogy elismerjük az eredményeinket és azt, ami különlegessé teszi a bandánkat. Ezt azért érzem értékesnek, mert az összes dal annyira különböző, és a félelmeink, fájdalmaink és izgalmaink különböző elemeiről beszélnek. Voltak nehéz időszakaink, amikor minden tagunk a saját démonaival küzdött - valaki egy szerettét veszítette el, valaki testi gondokkal küzdött -, mindig vannak dolgok, amik belekerülnek a zenekar dinamikájába, és feszültséget okoznak. Úgy érzem, hogy most mindannyian nagyon jó helyen vagyunk.

 

 

Shirley Manson: "Kezdetben sokan kigúnyoltak minket"

shirley-manson-1024x576.jpeg

Közel 30 évvel ezelőtt egy fiatal, skót származású énekesnő megígérte: ízekre szedi mindenki világát. És ez így lett, Shirley Manson, aki a wisconsini Garbage élén vált ismertté, atom darabjaira zúzta zenésztársaival az alternatív rockot kedvelőket, de mivel dalaikat a rádiók is előszeretettel játszották, a mainstream zenét kedvelőknek is rendesen odamondogatott. 

Néhány napja Shirley mesélt a banda karrierjének csúcspontjairól és sötétebb időszakairól, most pedig néhány ismertebb dalukról mesélt egy internetes magazinnak.

A zenekar első lemeze 1995-ben jelent meg, amely a banda nevét viselte, de az áttörés egyértelműen a három évvel később kiadott "Version 2.0" című korongjukkal érkezett meg, amely album olyan dalokat vonultatott fel, mint a Push It, az I Think I'm Paranoid vagy a You Look So Fine.

Butch Vig, -aki a talán legismertebb Nirvana-album, a "Nevermind" producere volt- hozta össze a csapatot, emiatt pedig a Garbage karrierjének elején egyszerűen csak úgy emlegették őket, mind "egy producer zenakarát."

Azért kritizáltak minket, mert úgy gondolták, nem vagyunk igazi zenekar, és sokan a mai napig úgy tekintenek ránk, mint egy producer együttesére. Függetlenül attól, hogy mit csináltunk, ezt mindig megkaptuk az emberektől. Kigúnyoltak minket, még akkor is, ha valami új dolgot vittünk a zenénkbe, most pedig már mindenki ezt csinálja.

- idézte fel a korai éveket Shirley, aki azt is elárulta: a tavaly nyáron megjelent, "No Gods, No Masters" (kritikánk ITT olvasható) albumukat legnagyobb meglepetésükre az egyik legjobb alternatív rocklemezként jellemezték a kritikusok. 

garbage-band-2012.jpg

Úgy építettük fel a karrierünket, hogy nem hallgattunk az emberekre. Úgymond "rossz volt a hozzáállásunk" a dolgokhoz, de végül is ez segített kivívni az elismerést. 

Az 1998-as "Version 2.0" című albumról először a Push It jött ki, amely az első igazi sikereket is meghozta a zenekarnak, majd második kislemezként az I Think I'm Paranoid-hoz forgattak klipet.

Ez egy dal a zeneiparról és a paranoiáról, amit egy sikeres album elérése kapcsán érzel. A zeneipar pedig nem változott a 24 év alatt. Az elvek ugyanazok maradtak. Ez egy olyan iparág, amely arra épül, hogy pénzt keressen a csóró tehetségeken - és ha művész vagy, jól teszed, ha elfogadod ezeket a körülményeket, mert ezek nem változnak.

Ez a lényeg: a művészeknek szükségük van olyan rendszerekre, amelyekkel elérhetik a közönséget, és az ipar kihasználja ezt az szükségletet. Sok pénzt keresnek, és nagyon hanyagul bánnak a művészekkel - ők az utolsók, akiket kifizetnek. Mi szerencsések voltunk, mert a streaming-korszak előtti időkben alakultunk, amikor még lehetett karriert építeni. Manapság az alternatív művészek, akik nem a mainstreamnek szóló zenét csinálnak, minden egyes nap kikészülnek.

2005 áprilisában töltötte meg a boltok polcait a "Bleed Like Me", amelyről elsőként a Why Do You Love Me című dalt hozta ki a csapat. De miről is szól valójában?

Egész életemben küzdöttem testképzavarral, depresszióval és önbántalmazással, és időnként még mindig küzdök, különböző mértékben, és ez a dal egyértelműen ezeket az ismerős érzéseket dolgozza fel. Úgy gondolom, fontos, hogy olyan ismert emberként elmondjam az igazságot arról, hogy ki vagyok - mert olyan könnyű ránézni a híres zenészekre, és csak a csillogást látni. 

- vallotta be az énekesnő, majd ezzel a gondolatmenettel zárta sorait:

Amikor a közönség előtt állunk, elkészítjük a hajunkat és a sminkünket, és fantasztikus ruhákat kapunk hihetetlenül tehetséges tervezőktől. Aztán másnap felébredünk, és csak hétköznapi emberek vagyunk. Az egész hírnév-dolog csak illúzió. Egy olyan illúzió, amit egy nagyon kapzsi iparág táplál, hogy pénzt keressen.

 

 

 

Válogatáslemezt dobott piacra a Garbage - Shirley Manson karrierjéről mesélt

shirley-manson-net-worth.jpg

"Anthology" címmel, tegnapelőtt jelent meg a wisconsini alternatív rockot játszó Garbage greatest hits-albuma, a két CD-t is tartalmazó kiadványról természetesen nem hiányozhatnak az olyan, magukat szinte ikonikussá kinőtt nóták, mint a Push It, az I Think I'm Paranoid, a Cherry Lips vagy a When I Grow Up.

Ezzel egy időben Shirley Manson, a banda frontasszonya egy internetes rockmagazinnak mesélt a különleges albumról, karrierjéről, illetve annak legfontosabb pillanatairól.

Nagyon büszkék vagyunk erre a kiadványunkra. Szerintem kurvára elképesztő, hogy ez majdnem 30 évet jelent az életemből! Olyan, mintha buliznánk. Könnyednek és szórakoztatónak találom. Szép, de a maga módján elég nehéz is. 

- kezdte az 56 évesen is hihetetlen formában lévő Shirley, majd elárulta: mint sok zenekarnál, náluk is voltak sötétebb időszakok, például a 2007-es "Absolute Garbage" című album megjelenésekor, az album ugyanis sok kritikus szerint meglehetősen gyenge eredményeket produkált. 

Ha az igazat megvalljuk, ez egy nagyon-nagyon sötét időszak volt számunkra. Alig beszéltünk egymással. Tudtuk, hogy ezután az összes lemezkiadó le fog minket szarni, és úgy éreztük, hogy ez volt a vég. Nagyon rossz érzés volt, hogy őszinte legyek. Nagyon reménytelennek és szomorúnak éreztem magam.

- elevenítette fel a nehéz időszakot az énekesnő, aki egyúttal azt is felfedte: a csapatnak meglehetősen kevés beleszólása volt a munkálatokba, egyszerűen megkapták a félkész anyagot, hogy alkossanak belőle valamit.

278069111_519915706162671_6570050942750408017_n.jpg

 

Az "Anthology"-t viszont úgy jellemzi, mint a fent említett album szöges ellentétét. 

Olyan vizuális nyelvet képvisel, amelyet nagyon élvezünk, és amelyről úgy érezzük, hogy nagyon illik a mi stílusunkhoz. Szóval a lemez összeállítása szórakoztatónak és újszerűenk tűnt. Egyszerűen izgalmas feladat volt. Az Anthology-ban az a csodálatos - és egyben szükséges is -, hogy nem csak a zenekar kiemelkedő sikereire emlékeztet, hanem azt is elmeséli, hogyan tértünk vissza a szakadék széléről. Amikor 2005-ben mindenhonnan kirúgtak minket, az borzalmas volt, és nem tudok úgy tenni, mintha nem lett volna az. Tényleg egy sötét, szörnyű, reménytelen időszak volt. Azt gondoltam, >>Hű, ennyi volt. Az a dolog, amit annyira szerettem, most már nincs többé. 40 éves vagyok, és a zeneiparban a nők nem kapnak második esélyt.<< És ezt akkor el is hittem.

Kiderült az is: Shirley elkezdett írni egy szólóalbumot, de végül nem fejezte be, valamint sokáig nem hitt magában. 

Láttam, mit csinálnak az emberek az alternatív rock területén, és úgy éreztem, igen, ők jók, de mi is ugyanolyan jók vagyunk. Arra gondoltam, 'Miért ülök otthon és tördelem az ujjaimat, amikor ebben kibaszott jó vagyok? Erre születtem. És akkor jöttem rá, hogy ezt kell csinálnom. Azt hiszem, akkor fogadtam el először, hogy zenész és művész vagyok. Ennyi időbe telt, mire elfogadtam, hogy elég jó vagyok.

ladygunn-shirley-manson-kathryna-hancock-4-1200x1680.jpg

2011-ben érezte igazán azt a zenekar, hogy ismét "érzik" a zenét, és egy évre rá elkészítették "Not Your Kind of People" című albumukat, amelynek felvételei közben visszatért a tagokba a zenélés öröme.

Az, hogy újra összejöttünk, újra lángra lobbantotta a kreativitás és a szenvedély lángját, és örömünket leltük a közös munkában. Nagyon frusztráltak voltunk a lemezkiadók állandó elvárásai és pénzügyi doglai miatt, így amikor újra összeálltunk, úgy döntöttünk, hogy csak olyan dolgokat fogunk csinálni, amelyek boldoggá tesznek minket. És ez megmentette a karrierünket.

- mesélte az énekesnő, majd így zárta sorait:

Brutálisan őszinte leszek veletek, mert mindig az vagyok. Ha nem lennének a zenésztársaim, nem biztos, hogy ilyen sokáig kibírtam volna. Az ő támogatásuk segített abban, hogy higgyek magamban, amikor teljesen figyelmen kívül hagytak minket és/vagy keményen kritizáltak. És az általam igazán csodált zenészek privát üzenetei is  segítettek a kitartónak maradnom, amikor önbizalomhiánnyal küzdöttem. Ha bárkinek segítettem a túlélésben, vagy egyszerűen csak abban, hogy megpróbáljon valamiért küzdeni, akkor úgy érzem, hűűű, elvégeztem a feladatom. Boldogan mehetek a sírba.

 

 

Shirley Manson: "A művészek egyik napról a másikra élnek"

gettyimages-157031765-1598457291452_jpg--.jpg

A zeneipart (is) eléggé megcincálta a koronavírus-járvány, amely 2019 decemberében, a kínai Vuhanban robbant ki, majd behálózta az egész világot. Rengeteg zenekar, énekes kényszerült turnéjai lemondására, rengeteg pénzt és promóciós lehetőséget veszítve ezzel, sokan még most is a pandémia hatásait nyögik.

Tévedés azt hinnünk, hogy azon bandák, akik már régóta a pályán vannak, kivételnek számítanak. Az 1994 óta aktív, wisconsini érdekeltségű Garbage énekesnője, Shirley Manson ezúttal sem tett lakatot a szájára, elmondta, mi is a valódi helyzet a rock világában.

Az élő zene óriási nyomás alatt áll. Az átlagos zenész a jelenlegi körülmények között már nem képes túlélni, nemhogy gyarapítani a pénzét. Nagyon sok értékes tehetség esetében látjuk, hogy megreccsen egy olyan rendszer gazdasági igazságtalansága alatt, amely nem fizeti meg őket a művészi teljesítményükért. Mindenki egy tenyérnyi helyszínért verseng, hogy egy kis pénzt keressen a következő fellépésig, és a legtöbbjük egy dollár biztosítás nélkül utazik. Az általad ismert és szeretett zenészek nagy százaléka valószínűleg egyik napról a másikra él.

- kezdte sorait a zenekar Instagram-oldalán, majd eképpen folytatta gondolatmenetét:

A vállalatok dollármilliárdokat keresnek a munkájukból, és a profitból semmit sem osztanak meg. Ez elfogadhatatlan! Fiatal művészek egész generációját fogjuk elveszíteni, ha ez így marad.
Hadd fogalmazzak másképp: a történelem során általunk tisztelt és nagyra tartott művészek közül nagyon sokan teljesen tönkrementek volna ebben a rendszerben.

fefdhejxgamvjkm.jpg

A zenészek nem tudnak túlélni anélkül, hogy tisztességesen megfizetnék a zenéjüket. És ha az élő szcéna megbukik, az egész hajó teljesen elsüllyed. Nem marad más, csak a mainstream. Nincsenek alternatív lehetőségek. Semmi hangos. Semmi kemény. Semmi furcsa. Kevés, ami egy albumciklusnál tovább tart. Ez számomra a kultúránk egészének nagy bánata.

- fejtette ki véleményét az 56 évesen is hihetetlen kisugárzással és energiával bíró énekesnő, majd felszólította az embereket arra, hogy támogassák egy olyan jogszabály megszületését, amely ezt a lehetetlen helyzetet megfordítja.

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�garbage� (@garbage) által megosztott bejegyzés

Garbage: így készült az I Think I'm Paranoid videója

34087910_2012034338807407_6771199096729370624_n.jpg

1998 májusát írtuk, amikor a wisconsini alternatív rockot játszó Garbage második albuma, a "Version 2.0" megtöltötte a lemezboltok polcait. Debütlemezük, amely a banda nevét viselte, 1995-ben jelent meg, de az áttörést egyértelműen a második koronggal érte el a Shirley Manson vezette társulat.

Az első szerzemény, amely klipes formában is kijött, a Push It volt az év áprilisában, amelyet rommá játszottak a rádiók és a zenecsatornák. A nagy sikerű számot követően július folyamán érkezett a második kislemez, amely az I Think I'm Paranoid volt, hasonló sikereket hozva a zenekarnak, mint elődje, a nótához pedig szintén készült videoklip, a forgatásról Shirley osztott meg egy rövid videót, ebben egy sor érdekességet elárul a kisfilmről, amely az egyik legjobban sikerült klipje a csapatnak:

 

Garbage - 24 éves a Version 2.0

nevtelen_11.jpg

1998. május 11-én látott napvilágot a wisconsini alternatív rockban nyomuló Garbage második stúdióalbuma, a "Version 2.0". Elődje, az 1995-ös "Garbage" is jól szerepelt a listákon, ám a csapat második kiadványa jóval nagyobbat durrant - ez a korong hozta meg az igazi áttörést Shirley Mansonéknak. 

Elsőként a Push It jött ki még áprilisban a lemezről, amelynek videóját rongyosra játszották a zenecsatornák, a szám pedig olyan országok top 10-es listáján szerzett előkelő helyezéseket, mint az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Izland (ahol egészen a második helyig menetelt a nóta), valamint az énekesnő Shirley szülőhazája, Skócia. 

A húzós dalt követte az I Think I'm Paranoid, amely júliusban jelent meg, és a Push It-hez hasonlóan szintén szép sikerekkel gazdagította a zenekart, Spanyolországban pedig kikövetelte magának az első helyezést. 

Az albumról még négy szerzemény jelent meg kislemezként, a Special (1998 október), a When I Grow Up (1999 január), a This Trick Is to Keep Breathing (1999 február), majd a You Look So Fine (1999 május). 

Az együttes azóta öt albumot jelentetett meg, legutóbb a "No Gods No Masters" című lemezt 2021 nyarán, ám rengeteg rajongó a Version 2.0 által ismerte meg a bandát - többek közt én is, 12 éves koromban, és Shirley volt az első rockénekesnő, akit megszerettem. 

Pörgesd Te is velünk a lemezt!

 

Shirley Manson: "Ha meg akarjuk menteni a bolygónkat, kiegyensúlyozott társadalomra van szükség"

shirley-1623171173.jpg

Szépen muzsikál a wisconsini Garbage "No Gods No Masters" című stúdióalbuma, amely tavaly júniusban töltötte meg a boltok polcait. A zenekar skót születésű énekesnője, az 55 éves Shirley Manson pedig soha nem arról volt híres, hogy hallgatna, ha mondanivalója akad. Többször kifejtette már véleményét a nőgyűlöletről, szót ejtett a csapat nehéz időszakairól is, most pedig több témát is kivesézett egy interjúban. 

Elárulta például, hogy az egyik legnehezebb éve a 2001-es volt, ugyanis míg szakmailag csúcson voltak a Garbage-dzsal, addig a magánélete romokban hevert.

Ez volt életem legrosszabb éve. Ocsmány, undorító, nehéz év volt. Főleg azért, mert egy nagyon nehéz váláson mentem keresztül.

Shirley 1996-ban kötött házasságot egy skót művésszel, Eddie Farrell-lel szülővárosában, Edinburghben, ám a kapcsolat nem húzta sokáig. Mindeközben a banda szekere akkor indult be igazán, harmadik nagylemezük, a "Beautiful Garbage" 2001 októberében jelent meg, rajta olyan sikerdalokkal, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. A zenekar 1998-as, "Version 2.0" című kiadványa nyomdokain menetelt tovább a korong, amellyel eljutottak Ausztráliába is. 

Miközben a karrierem szárnyalt, a magánéletem tönkrement. Akkoriban nagyon sovány is voltam, és szerencsétlennek is éreztem magam. Ki voltam borulva, mint mindenki, aki átélt már egy szörnyű válást. Tomboló fájdalom gyötört. Azt gondolod, a dolgok örökké szarok maradnak, de persze ez nem így történik. Mindig jön valami, egy új kaland, egy új szerelem, bármi, ezt azóta megtanultam. De akkor 35 éves voltam, jóval fiatalabb, mint most, és azt hittem, vége a világnak.

Az énekesnő azt sem rejtette soha véka alá, hogy a világot irányító férfiak sokszor visszaélnek a helyzetükkel, erről szól a Men Who Rule the World című szerzemény is, amely a "No Gods No Masters" első kislemezes dala volt.

Nő vagyok, akit egy fehér patriarchális társadalom nevelt fel. A karrierem során sokszor beszéltem erről, az zeneiparban is tapasztalható egyenlőtlenségekről, valamint arról, hogy minden a férfiak kezében van. Ha egy patriarchális rendszer van hatalmon, akkor az diktálja az erkölcsöket, az emberek ízlését.

shirley-manson-2017-e1530637943662.jpg

És természetesen ez az egész a férfiaknak kedvez. Bár a közösségi médiának kétségtelenül vannak hátrányai is, de ezek a platformok segítettek abban, hogy ez a rendszer végre elkezdjen lebomlani, hiszen ezek a weboldalak rengeteg nőnek tették lehetővé, hogy hallassák a hangjukat. Még mindig vannak leküzdendő problémák, de látom azt is, hogy pozitív irányba tartanak a dolgok. És azt gondolom, hogy a következő generáció már egyáltalán nem fogja elviseli azt, hogy elnyomják őket.

- vélekedik Shirley, aki örömmel látja, hogy a fiatalabb művészek erőteljesen képviselik érdekeiket, és azt tanácsolja nekik: maradjanak kemények.

Tudom, hogy a fehér férfiak dühösek, amikor ezt mondom, és meg is értem, hiszen nagyon fenyegető érzés lehet, amikor az egész világ a kiváltságaidról beszél, és te nem érzed magad kiváltságosnak. De a lényeg az, hogy a fehér férfiak nem értik meg, mennyire privilegizált helyzetben vannak. És soha nem is fogják megérteni. Kiegyensúlyozottabb társadalomra van szükségünk.

garbage-no-gods-no-masters-02.jpg

Mert ez nem csak igazságos, hanem szükséges is. Ahhoz, hogy megmentsük a társadalmunkat és a bolygónkat, másfajta szemléletmódra van szükségünk. Olyan emberekre van szükségünk a kormányokban is, akik a nőket és a nők érdekeit képviselik. És akik képviselik az  LMBTQIA-t, a színes bőrűeket is. És persze, kell néhány fehér férfi is. Azt hiszem, ezzel mindenki csak nyer.

Shirley Manson: "Mindannyian a közönség szeretetéért versengünk"

hcyuydgunejxpytakscpbg_1.jpeg

"No Gods No Masters" címmel, júniusban jelent meg a wisconsini Garbage hetedik nagylemeze, amely remek kritikákat kapott, és az együttestől megszokott módon ismét egy szókimondó albumot kaptunk.

Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.

- magyarázta még tavasszal az együttes.

Shirley Manson, a formáció énekesnője nemrég elmesélte, hogy a kilencvenes években, amikor a csapattal beindult a karrierje,  legtöbben "őrült, dühös feministának" nevezték, hiszen már akkor sem volt rest felemelni a hangját a nők elnyomása és szexuális kizsákmányolása ellen. 

Most kicsit más témában osztott meg titkokat a frontasszony egy internetes magazinnak. November 5-ével a zenekar újra kiadta a "Beautiful Garbage" című lemezét, amely tavaly lett 20 éves, és amelyen olyan szerzemények kaptak helyet, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. Ám a 2021-es esztendő éppúgy, mint más bandák számára, Shirley-éknek is nehéz volt. Mint azt most felfedte: megkérdőjeleződött a banda jövője is.

257779723_434696234684619_5988930581790589369_n.jpg

Eredetileg két héttel szeptember 11-e után adtuk volna ki az albumot. Ám utolért minket a 9/11-tragédia káosza, valamint a zenei életben történt változások is, amelyeket a koronavírus-járvány okozott. Nem tudtuk a tervezett időben megjelentetni a lemezt. Ezt a pályánk egyik kudarcaként éltük meg, sőt, egy kis időre a Garbage jövője is kétségessé vált. Tényleg azt hittem, hogy ez a karrierem vége, és hogy soha nem fogunk talpra állni. Időbe telt, mire ezen túljutottunk. Az öröm hatalmas jelentőséggel bír, ha művész vagy, különösen egy olyan iparágban, amely annyira nehézzé vált. Ezért kincsnek érezheted, ha az életed és a karriered ilyen késői szakaszában rájössz, hogy visszanyertél valamit.

- mesélte a kritikus időszak kapcsán Shirley, majd azt is elmondta: minden zenész a rajongók kegyeiért verseng.

Ha zenészek vagyunk, kapcsolódunk egymáshoz, akár elfogadjuk ezt, akár nem. Mindannyian ott kint, a színpadon versenyeztek egymással a közönség szeretetéért, és ezzel mindannyian ugyanabban a medencében úsztok. És ha mindannyian ugyanabban a medencében vagytok, egymásnak csapódtok...

 

 

Shirley Manson: "A kilencvenes években őrült, dühös feministának tartottak"

4f9623bb-c4c6-4a61-9740-194b6838a7ca.jpg

Júniusban került boltokba a Garbage legújabb, sorban hetedik stúdióalbuma, a No Gods No Masters, amelyről megjelenése előtt a banda így mesélt:

Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.

A lemez remek kritikákat kapott, a rajta szereplő dalok pedig ugyanazzal az energiával ütnek, mint például a nagy sikert meghozó, 1998-as kiadású Version 2.0 című kiadvány.

Shirley Manson, a zenekar skót származású énekesnője most, 55 évesen is olyan kirobbanó formában van, mint a csapat karrierjének kezdetén, és soha nem tett lakatot a szájára - különösen, ha a nők elnyomásáról van szó, néhány éve egy hosszabb interjúban ki is fejtette gondolatmenetét.

Most visszaemlékezett arra, milyennek is látta őt az emberek többsége a kilencvenes években, amikor a Garbage szekere futni kezdett:

"Akkoriban én voltam a dühös, őrült feminista - így jellemeztek engem. Azonban manapság már egyre többen adják a hangjukat a nőgyűlölet elleni kampányokhoz. De amikor az énekesi karrierem beindult a Garbage-dzsal, ez szokatlan téma volt."

- elmélkedett az énekesnő, akit elkeserít, hogy ez a jelenség még mindig nagyon erősen jelen van a világban, ugyanakkor hozzátette: hisz abban, hogy ez megváltozik.

Időnként kicsit elkeserít, hogy még mindig újra és újra ezen a vágányon kötünk ki. Ám érzem, hogy minden egyes évtized, ami következik, egy kicsit jobb lesz. Hiszek a változásban. Engem mindenki inspirál, aki hajlandó szembeszállni a status quóval. Nem akarok úgy meghalni, hogy csak végignéztem, ahogy ez az egész igazságtalanság megelevenedik előttem, és soha nem emeltem fel a hangomat ellene.

süti beállítások módosítása