
A Within Temptation több mint három évtizede az európai metalszíntér egyik legismertebb zenekara, Sharon den Adel pedig az évek során nemcsak ikonikus frontasszonnyá vált, hanem egy olyan előadóvá is, aki mindig nyíltan vállalta az érzelmeit. Az énekesnő egy korábbi interjúban őszintén beszélt arról a brit Metal Hammernek, milyen nehéz volt számára feldolgozni édesapja halálát, és hogy a színpadon sokszor a dalok is teljesen más jelentést kaptak számára.
Néha túl sok volt. Voltak dalok, amiket elő kellett adnom, és nagyon közel álltak hozzám. Néha egyszerűen összetörsz a színpadon. Volt bennem egy olyan érzés, hogy: »Nem akarom ezt a dalt játszani, mert minden alkalommal sírni kezdek, amikor eléneklem.«
- vallotta be az énekesnő, aki eleinte nem akarta, hogy a közönség ennyire sebezhetőnek lássa, ám a rajongók reakciója végül segített neki elfogadni ezeket a pillanatokat.
Ezt nem feltétlenül akarom megmutatni az embereknek. De közben őszinte, a közönség pedig átöleli ezt, és rengeteg tisztelet érkezik felőlük ilyenkor. Ez tompítja az élét a fájdalomnak, és ebben van valami gyönyörű.
Sharon számára a koncertek mindig is többet jelentettek egyszerű fellépéseknél, elmondása szerint kifejezetten figyeli a közönség reakcióit koncert közben, mert szerinte minden ember teljesen más módon kapcsolódik ugyanahhoz a dalhoz.
Egyik este a Mercy Mirrort énekeltem, és az egyik ember teljesen magába zuhant, csukott szemmel mozgott a zenére. Valaki más teli torokból üvöltötte velem együtt az összes szöveget, egy harmadik ember pedig csak csendben hallgatta.
Bár a Within Temptation mára saját, könnyen felismerhető hangzást alakított ki, Sharon szerint rengeteg különböző zenekar inspirálta őket az évek során. A Linkin Park például főleg produkciós szempontból volt nagy hatással rájuk.
Amikor a "The Silent Force" (2004) készült, nagyon inspirált minket a Linkin Park, főleg az, ahogyan loopokat használtak. A produceri munka elképesztő volt, teljesen új, akkoriban senki nem csinált ilyesmit. De a "The Unforgiving" (2010) idején a nyolcvanas évek inspiráltak minket - azok a zenekarok, amelyeken felnőttünk, mint a Metallica vagy az Iron Maiden.

Talán a legfontosabb zenekar azonban számára a Nirvana volt. Az énekesnő szerint Kurt Cobain és társai nyitották meg előtte az utat a súlyosabb zenék világa felé.
Ők voltak az első zenekar, akikbe igazán beleszerettem. Ők voltak a kedvenceim, és még mindig azok. Szerintem az ő erejük nem is annyira a technikai tökéletességben rejlett, hanem abban a nyers érzelmi őszinteségben, amit közvetítettek. Tökéletesen átadták annak a generációnak az érzéseit, akik akkoriban félreértettnek érezték magukat.
A zenekar dolgozik új stúdióalbumán, legutóbbi nagylemezükről, a "Bleed Out"-ról ITT olvashattok kritikát.











