A 38 éves Tatiana Shmayluk a metal egyik legkülönlegesebb hangja, az a nő, akinek tiszta éneke és démoni hörgése között kontinensek feszülnek. De a története sokkal messzebbről indul. A Donbasz-sztyeppéről, a szovjet blokk utolsó zenei maradványai közül, egy pop-punkos gyerekszobából, ahol egy kicsi lány arról álmodott, hogy egy napon majd nagy színpadokon áll.
De hogyan került kapcsolatba a zenével és hogyan éli meg a szülőhazájától való elszakadást? Erről mesélt most a brit Metal Hammernek.
"Hároméves lehettem. Anyám bakelitjátszója, apám Beatles-lemezei… de amire legélénkebben emlékszem, az a szovjet gyerekmesék zenéje. Az volt az első zene, amitől elaludtam. A szobában ott volt még két magnókazetta: a Boney M és az Aria. Ez a kettő olyan kulturális távolságot hidalt át, amit csak a vasfüggöny-gyerekek ismertek igazán."
- emlékezett vissza Tatiana, aki elmondta: bátyja vezette be a kemény zenébe – Iron Maiden, metal, kazetták, loop-ra tekerve. Innen ered pop-os dallamvilágának és metalos dühének különös keveréke: diszkómetál, ahogy ő nevezi.
Mire fiatal felnőtt nővé érett, túl volt jó pár "cringe bandán", ahogy ő fogalmaz. Már ott tartott, hogy abbahagyja az egészet, amikor hívták a Jinjerbe. Az előző énekesük Amerikába költözött, Tatiana beugrott egy koncertre. Egy koncertből végül tizenöt év lett, de az elején álmodni sem mert arról, hogy világszerte ismertté válik a zenekar.
"Ha ránézel a térképre, látod, hogy Donbasz a legkeletibb csücsök. Logikus lett volna az orosz piacot célozni, de én angolul akartam énekelni. Ez volt az első lépés Európa felé. Olyan volt, mint a szénbányában kaparni az alagutat. Milliméterenként haladtunk.Tizenegy évesen Metallicát hallgattam, és elképzeltem, hogy ilyen színpadokon állok. És képzeld: működött. Tudom, hülyén hangzik, de szerintem manifesztáltam..."
Tatiana egyszerre tartja magát spirituálisnak és racionálisnak.
"Ez nem vallás, inkább kapcsolat az univerzummal. Úgy érzem, gondolatokkal és munkával össze lehet hozni dolgokat. Így jött az életembe a férjem is (Alex Lopez, a Suicide Silence volt és a The Red Dawn jelenlegi dobosa - a szerk.). Láttam róla egy képet a neten, és azt mondtam: tetszik, össze fogunk házasodni. Hét évbe telt, de megtörtént."
A beszélgetés végére marad a legnehezebb téma: a hazája.
"Nagyon hiányzik Ukrajna. És még jobban hiányzik, amikor rájöttem, hogy nem mehetek vissza. Ha nem lenne háború, járkálnék ki-be, könnyebb lenne elviselni. De most nem mehetek, még Kijevbe sem. Valami azt súgja, hogy nem szabad. Tudom magamról, hogy néha nagyon balszerencsés vagyok, és félek, történne valami..."
- zárta gondolatmenetét, és ebben a vallomásban van valami tragikusan egyszerű. Egy nő, aki elveszítette az otthonát. Egy művész, aki a világ legnagyobb színpadain áll, de a lelke egy része ott maradt Ukrajnában, a gyerekkorban felfedezett bakelitek recsegésében, a füstös próbatermekben, a saját nyelvében.
A csapat "Duél" című albuma 2025 februárjában jelent meg, mi ITT írtunk róla kritikát.
Képek: Metal Hammer UK
