Nyáron jelentette be az Evanescence volt gitárosa, miszerint határozatlan időre visszavonul a zenéléstől. Jen Majura 2015-ben csatlakozott az arkansasi rockcsapathoz, ahonnan 2022 májusában távozott - nem önszántából. Helyére a Sick Puppies-ből ismert Emma Anzai került.
Az okokat sem Jen, sem Amy Lee, a zenekar énekesnője nem hozta nyilvánosságra, ám a gitáros lány a napokban egy podcastben mesélt arról, miért is döntött a visszavonulás mellett, hogyan telnek a napjai és mik az esetleges tervei.
Kiderült: több oka van annak, hogy egy időre szögre akasztotta a zenélést.
"Először is, ez a gondolat nem egyik napról a másikra jött – egyáltalán nem. Ezen már a koronavírus-járvány előtt is gondolkodtam. Gondoljatok bele: 17 éves korom óta csinálom ezt, idén lettem 42. Az a helyzet, hogy az élet folyamatosan változik, és nekem ezzel nincs gondom. Az emberek is változnak. Ez rendben van, hiszen ez az élet. De minél tovább csinálom ezt – és ez alatt a turnézást értem, az örökös úton levést –, annál inkább érzem, hogy ez túl sok. Amikor már a reptéri bárban dolgozó pultos is a neveden szólít, mert annyiszor látott ott, tudod, hogy talán túl sokat utazol, túl sokat vállalsz. Számtalan éjszaka reptereken, repülőgépeken eltöltve, az állandó időeltolódás, a kimerültség… Persze, a koncertezés maga a jutalom, fantasztikus érzés, de mindez együtt egy törékeny egyensúly. Egy olyan egyensúly, ami azzal jár, hogy az egész életemben feláldoztam a magánéletemet. Soha nem volt igazán magánéletem. Mindig a munka volt számomra a prioritás."
- vezette fel gondolatait Jen, majd arról mesélt, mivel telnek most a napjai:
"Amióta június 10-én kiadtam ezt a visszavonulási nyilatkozatot, azóta folyamatosan utazom. Elutaztam Horvátországba, hogy meglátogassam a barátomat, Alent. Aztán Prágába mentem a New York-i barátommal, Tonyval. Egyszerűen élveztem az utazást – valamit, amit eddig alig engedtem meg magamnak. És persze, fantasztikus élmény, ha Tokióban vagy Sydney-ben turnézol, megismered a helyi kultúrát, az ételeket, mindent, de közben kimerítő is. És most először mondtam magamnak: „Elmegyek nyaralni, meglátogatom a barátaimat, és nem hotelben szállok meg, hanem náluk.” Mint például Horvátországban. És nem éreztem bűntudatot."
"Korábban sosem engedtem meg ezt magamnak. Mindig ott motoszkált bennem: „Nem, nem foglalhatok le két hetet egy évben, mi van, ha jön a nagy lehetőség? A nagy hívás? Nem tehetem meg.” Ezért soha nem mentem igazi vakációra. Mindig arra gondoltam: „Hé, fellépsz a 70000 Tons Of Metal fesztiválon? Szuper. Maradj még két napot Miamiban.” Ez volt a nyaralás fogalma számomra. Így képzeltem el a pihenést, a kikapcsolódást, a levegővételt. És most őszintén mondhatom: piszok jó érzés szabadságon lenni. Egyszerűen élveztem az életet – valamit, amit így, ebben a formában még soha nem engedtem meg magamnak. És ez nagy dolog."
Ám ahogyan azt a nyár folyamán is kijelentette, nem hagyja veszni tehetségét és a visszavonulás nem örökre szól, egyszerűen csak szeretne újra megtanulni kapcsolódni a zenével és saját magával is.
