Rekordmennyiségű tagcsere és távozás tarkította a kezdetben brazil, mára nemzetközivé vált Nervosa utóbbi éveit – összesen hét személyi váltás történt, frontemberi és hangszeres posztokon egyaránt. Nem túlzás azt mondani, hogy a banda története az elmúlt időszakban inkább emlékeztetett egy túlírt dél-amerikai szappanoperára, mint egy stabil metal formáció működésére.
A csapat élén kezdetben Fernanda Lira állt, aki 2020-ban a dobos Luana Dametto társaságában távozott és megalapította a Crypta nevű formációt, így Prika Amaral gyakorlatilag egyedül maradt a romok között. Ezt követően valóságos körforgás indult be körülötte: Eleni Nota, Mia Wallace, Gabriela Abud, Nahir Villalba és Diva Satanica is megfordult a zenekarban – rövidebb-hosszabb epizódokra, mintha csak vendégszereplők lennének egy véget nem érő sorozatban.
Végül 2023-ban Prika úgy döntött, lezárja a véget nem érő énekeskeresést, és saját kezébe veszi az irányítást – szó szerint is. A mikrofon mögé állva egyszerre vált a Nervosa frontasszonyává és gitárosává, ami igencsak merész húzás volt, mégis működött, a "Jailbreak" ugyanis összességében kedvező kritikákat kapott.
Jelen kritika tárgya, a "Slave Machine" – a Nervosa legfrissebb támadása – éppen ma landolt a boltok polcain. A tizenkét tételes anyagról elsőként a címadó darab rántotta le a leplet, ezt követte a Ghost Notes, majd szinte még ki sem hűlt a fém, tegnap az Impending Doom is becsapódott.
Technikai szempontból és Prika vokális teljesítményét illetően a lemez egyértelmű előrelépés a "Jailbreak"-hez képest. A hörgés terén érezhető a fejlődés: magabiztosabb, agresszívebb és sokkal kontrolláltabb, ami végre nemcsak viszi, hanem húzza is a dalokat. A nagyjából 43 perces játékidő alatt pedig megkapunk mindent, amit a thrash metal tankönyv első oldalán vastagon kiemelnének: arcletépős riffek, megállás nélküli darálás és egy adag nyers düh, ami pontosan tudja, miért van ott. A műfaj kötelező elemei tehát hiánytalanul kipipálva.
A Ghost Notes felvillant egy erősebb, karakteresebb irányt, amelyből simán elbírt volna még többet a lemez. A 30 Seconds szaggatós-reszelős és dallamos részei viszont pedig egyértelműen jelzik, hogy a zenekar nem véletlenül beszélt az eddigi legdallamosabb anyagáról – itt tényleg történik valami, ami kilóg a puszta darálásból.
Az album elejétől a végéig megtartja azt a feszes, dühös hangulatot, ami egy pillanatra sem engedi leülni az anyagot. Őszintén szólva Prika előadásmódja nekem sokkal jobban tetszik, mint akár Fernanda vagy Diva Satanica hangja – van benne valami nyersebb, ösztönösebb, talán őszintébb él, ami jobban átjön. A "Jailbreak" sem volt rossz lemez, de ott még érezhető volt egyfajta kapkodás és útkeresés, mintha a banda maga sem tudta volna teljesen, merre tart, a "Slave Machine" azonban már jóval összeszedettebb, tudatosabb és sokkal magabiztosabb anyag. Nem finomkodik, nem magyarázkodik, könyörtelenül tolja az arcunkba a velőből jövő thrash/death himnuszokat, és közben egy pillanatra sem kér bocsánatot.
A két basszusgitár jelenléte – Hel Pyre és Emmelie Herwegh játékával – brutálisan megvastagítja a hangzást: nemcsak mélyebb és súlyosabb lesz az alap, hanem "dupla gerincet" ad a daloknak, amitől az egész anyag még ütősebb és teltebb érzetű.
A You Are Not A Hero egyértelműen az album egyik csúcspontja: a visszafogottabb tempó nemhogy elvesz az erejéből, hanem épp ellenkezőleg – súlyt ad neki, és hagyja érvényesülni a mondanivalót. A Hate közben ügyesen csempészi be a klasszikus rockos ízeket a thrash közegbe, anélkül hogy elveszítené az élét, míg a Learn or Repeat groove-os húzása és a gitárszólója már az a kategória, ahol reflexből bólogatni kezd a fej – akár akarod, akár nem. A záró Speak In Fire pedig szépen keretbe foglalja az anyagot: vastag, húsos riffekkel operál, a dal második felében érkező szóló pedig pontosan ott talál be, ahol kell. Maga a szerzemény egyértelműen koncertre termett, egy tipikus "utolsó szám, mindenki megőrül" pillanat, és már senki nem akar hazamenni.
A "Slave Machine" egy stabil, erős és minden ízében vérbeli thrash metal lemez, amely pontosan azt nyújtja, amit a műfaj rajongói elvárnak a zenekartól. Prika frontasszonyként is bizonyít, a hangja sokkal kiforrottabb, mint korábban, ami egyértelműen az album egyik legnagyobb erőssége. A dalok technikailag rendben vannak, a riffek harapnak, a lendület végig kitart, és a groove-os, illetve dallamosabb megoldások is jól működnek, amikor teret kapnak. Ha valaki kompromisszummentes, dühös és energikus thrashre vágyik, itt garantáltan megkapja.
9/10
"Slave Machine"
Megjelenés: 2026.04.03.
Kiadó: Napalm Records
Zenészek:
Prika Amaral – ének, gitár
Helena Kotina – gitár
Hel Pyre – basszusgitár
Emmelie Herwegh – basszusgitár
Michaela Naydenova – dob
Dallista:
01. Impending Doom
02. Slave Machine
03. Ghost Notes
04. Beast Of Burden
05. You Are Not A Hero
06. Hate
07. The New Empire
08. 30 Seconds
09. Crawling For Your Pride
10. Learn Or Repeat
11. The Call
12. Speak In Fire
