Az 1994-ben alakult svéd Draconian az évek során a doom metal egyik megkerülhetetlen zenekarává nőtte ki magát. A csapat zenéjében a death-doom súlya, a gótikus melankólia és a filmszerű atmoszférák különleges elegyet alkotnak, melyet a váltott női-férfi ének, a lassú építkezésű kompozíciók és a mély érzelmi töltet tesz igazán egyedivé. A Draconian mindig is a műfaj azon oldalát képviselte, ahol a szépség és a reménytelenség kéz a kézben jár.

A zenekar történetének egyik legnagyobb fordulópontja 2011-ben érkezett el, amikor az akkori frontasszony, Lisa Johansson távozott a csapatból. Helyét Heike Langhans vette át, akinek éteri, álomszerű hangja új árnyalatokat adott a Draconian világának, az ő nevével fémjelzett korszakhoz köthetők a 2015-ös "Sovran" és a 2020-as "Under A Godless Veil" című albumok. 2022 tavaszán Heike bejelentette távozását, hogy teljes figyelmét saját projektjeire fordíthassa (:LOR3L3I:, ISON, Light Field Reverie, Remina). A hír önmagában is megrázta a rajongótábort, ám az igazi meglepetés csak ezután érkezett: a zenekarba több mint egy évtized után visszatért Lisa.

Ma pedig végre megérkezett a régi-új énekesnővel felvett új album, az "In Somnolent Ruin", amelyet három előzetesen bemutatott szerzemény vezetett fel: a Cold Heavens, a Misanthrope River és az Anima. Már ezekből a dalokból is sejthető volt, hogy a zenekar maradt annál a nyomasztóan gyönyörű, lassan hömpölygő világvége-hangulatnál, amelyben mindig is a legerősebbek voltak.

Az album a nyolc percet meghaladó I Welcome Thy Arrow című tétellel indít, amely lassan, szinte álomszerű nyugalomból bontakozik ki. A leheletfinom kórusok, Anders Jacobsson mély hörgése és Lisa lágy, mégis erőt sugárzó éneke fokozatosan építi fel a dal súlyát. A dalszöveg sem egyszerű önsajnálatba fullad: inkább azt sugallja, hogy a fájdalomnak olykor értelme is lehet, és a bánat nem feltétlenül önmagáért létezik, hanem képes formálni, tanítani, átvezetni valami máson. Még sötétebb tónusokat mozgat meg a The Monochrome Blade, miközben gyönyörű harmóniában olvad össze a súlyos gitárhangzás, a visszafogott vonósok és a két énekes hangja. Itt külön érdemes kitérni arra, hogy hangilag mennyire más karaktert képvisel Lisa és Heike. Míg Heike hangjában leginkább a szenvedés éteri, szinte túlvilági szépsége dominált, addig Lisa énekében mindig is ott volt egy határozottabb, kissé harcosabb él. Nem pusztán elszenvedi a sötétséget, hanem mintha szembenézne vele. Ettől az új album hangulata is más árnyalatot kap, még akkor is, ha a Draconian alapvető melankóliája változatlan maradt. Mindez persze semmit nem von le a Heike-korszakkal készült albumok értékéből. A "Sovran" és az "Under A Godless Veil" számomra továbbra is a zenekar legszebb munkái közé tartoznak. Egyszerűen két különböző érzelmi világ találkozik itt: Heike törékeny, álomszerű fájdalma és Lisa mélyebb, földközelibb, erősebb jelenléte.

Videoklipes dalként érkezett az Anima is, amely talán az album egyik legmélyebb koncepcionális szerzeménye. A zenekar elmondása szerint a dal a lélek kettősségét, valamint azokat a belső tájakat kutatja, amelyeket hajlamosak vagyunk elkerülni vagy félünk szembenézni velük. Az egész egy paradoxonokon keresztül hömpölygő belső utazásként bontakozik ki, amely végül egy csendes, de súlyos felismeréshez érkezik: saját sötétségünk elfogadásához. Nem eltaszítva vagy megtagadva azt, hanem megtanulva együtt létezni vele. Már maga a cím is egyértelmű utalás Carl Gustav Jung anima-archetípusára, amely az ember tudattalanjának mélyebb, gyakran elfojtott oldalait szimbolizálja. A dal érdekessége, hogy vendégként feltűnik benne Daniel Änghede is, akit sokan ismerhetnek az ISON projektből, amely ugye Heike Langhans nevéhez köthető. Daniel és Lisa Johansson hangja együtt rendkívül érzelmes vonalat alkot, amely szinte lebeg a dal első felében. Az Anima lassú, visszafogott kezdésből építkezik fokozatosan, majd a végére jóval keményebb, súlyosabb formát ölt, ahol Anders Jacobsson hörgése is belép a képbe.

A különböző istenképekből való kiábrándulást boncolgató The Face of God már jóval határozottabb és súlyosabb oldalát mutatja a lemeznek. A kemény riffek és a dübörgő dobok szinte apokaliptikus hangulatot teremtenek, miközben a dal megőrzi azt a melankolikus mélységet, amelyről a Draconian mindig is felismerhető volt. Nem üres agresszióról van szó, hanem kiábrándultságról. Arról a pontról, amikor az ember már nem haragszik az istenekre, csak csendesen hátat fordít nekik. Az I Gave You Wings ezzel szemben gitártémák terén mutat nagyobb változatosságot, folyamatosan mozgatva a dal hangulatát. Ezt követi az átvezető szerepet betöltő, alig kétperces Asteria Beneath the Tranquil Sea, amely szinte lebegő éteri dallamaival és Lisa simogató hangjával vezeti át a hallgatót a már korábban klipes formában is megismert Cold Heavens világába. Utóbbi egyértelműen az album legtempósabb szerzeménye, ami már önmagában érdekes egy Draconian-lemez esetében, hiszen náluk a "tempós" általában még mindig azt jelenti, hogy a kontinensek tektonikus lemezei gyorsabban mozognak. Ennek ellenére a dal működik: kevésbé elmélyült és meditatív, mint a lemez többi tétele, viszont rendkívül stabil, fogós és karakteres. Talán nem ez az album legérzelmesebb pillanata, de minden hangjában ott van az a sajátos, hideg és mégis gyönyörű atmoszféra, amitől az ember az első másodperc után felismeri: igen, ez hamisítatlan Draconian.

Szintén videoklipet kapott a Misanthrope River, amelyről a zenekar elárulta, hogy ez volt az első szerzemény, amely felkerült az albumra. Maga a dal még az "Under A Godless Veil" korszakának hajnaláig nyúlik vissza, ám hosszú ideig szunnyadt, egészen addig, míg az új lemez munkálatai el nem kezdődtek. A szerzemény egy mélyen érzelmi töltetű utazás, amely visszafogott, mégis rendkívül tágas hangzásvilággal dolgozik. A finoman egymásra épülő rétegek helyenként már-már post-metalba hajló atmoszférát teremtenek, tovább mélyítve a dal hideg és nyugtalanító auráját. Az egész kompozíción végig ott lebeg valami ősi és megfoghatatlan jelenlét, mintha nemcsak egy történetet hallgatnánk, hanem egy lassan feltáruló belső látomást.

Az albumot a Lethe zárja, amely címében az alvilág egyik folyójára utal a görög mitológiából. A Lethe a feledés folyója volt: aki ivott belőle, elveszítette emlékeit és múltját. Már önmagában ez a kép is tökéletes lezárása az albumnak, hiszen az egész lemez a fájdalom, az önvizsgálat, a veszteség és a belső sötétség különböző arcait járja körül. A dal szövege tulajdonképpen egyetlen nagy kérdés köré épül: hol található a béke? A feledésben? A hitben? Az önfeladásban? Vagy valami egészen másban, amit az ember talán soha nem is tud teljesen megérteni? A Draconian azonban nem kínál könnyű válaszokat. Nem akarja megmondani a hallgatónak, hogyan érezzen vagy miben higgyen. A dal nyitva hagyja ezt a kérdést, és a választ végül mindenkinek saját magában kell megtalálnia. És talán pontosan ez az "In Somnolent Ruin" egyik legnagyobb ereje. Nem csupán egy újabb doom metal album, hanem egy lassú, melankolikus belső utazás, amely végigvezeti a hallgatót a gyászon, a hitvesztésen, az önvizsgálaton és az elszigetelődésen, de közben sosem válik igazán nyomasztóvá. Inkább olyan, mint egy hideg, ködös éjszaka, amelyben az ember valahogy mégis otthon érzi magát. 

Az "In Somnolent Ruin" egy remek visszatérő lemez. Pontosan azt teszi, amit a Draconian mindig is a legjobban tudott: lassan, türelmesen és könyörtelenül épít fel egy olyan érzelmi világot, amely egyszerre nyomasztó, gyönyörű és mélyen emberi. Az album ereje nem a technikai villogásban vagy a hirtelen meglepetésekben rejlik, hanem abban a különös atmoszférában, amely szinte végig rátelepszik a hallgatóra. A dalok nem pusztán egymást követik, hanem szinte egyetlen nagy belső utazássá állnak össze, ahol a veszteség, a hitvesztés, az elszigetelődés, a harag és az önelfogadás különböző állomásokként jelennek meg. És bár a lemez tematikája rendkívül sötét, mégsem válik öncélúan depresszívvé. Inkább olyan érzést kelt, mintha valaki csendben melléd ülne a legsötétebb pillanataidban, és nem megoldásokat próbálna erőltetni rád, hanem egyszerűen csak együtt maradna veled a csendben.

Lisa visszatérése különösen sokat ad az album karakteréhez. Hangjában továbbra is ott van az a melankolikus lágyság, amely a korai Draconian-lemezek egyik védjegye volt, ugyanakkor most talán még több erő és élettapasztalat hallatszik belőle. Anders hörgéseivel együtt továbbra is tökéletesen működik a zenekarra jellemző kontraszt: a szépség és pusztulás folyamatos egymásba fonódása. Egy sötét, melankolikus, őszinte és gyönyörű doom metal alkotás, amely nem fél csendben maradni ott sem, ahol más zenekarok már rég telepakolnák a teret felesleges hatásokkal vagy grandiózus túlzásokkal. A Draconian egyszerűen hagyja, hogy a súly, az atmoszféra és az érzelmek beszéljenek helyettük. És közel harminc év után is pontosan tudják, hogyan kell ezt csinálni.

9/10

"In Somnolent Ruin"

Megjelenés: 2026.05.08.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01. I Welcome Thy Arrow
02. The Monochrome Blade
03. Anima (feat. Daniel Änghede)
04. The Face Of God
05. I Gave You Wings
06. Asteria Beneath The Tranquil Sea
07. Cold Heavens
08. Misanthrope River
09. Lethe

Zenészek:

Lisa Johansson - ének

Johan Ericson - gitár

Anders Jacobsson - ének

Daniel Arvidsson - basszusgitár

Niklas Nord - gitár

Daniel Johansson - dobok

Februárban jelentette be a doom metal formáció, hogy nyolcadik albumukon dolgoznak - az  "In Somnolent Ruin" május 8-án, azaz pénteken kerül boltokba, rajta kilenc szerzeménnyel, amelyekben a régi-új énekesnő, Lisa Johansson hangját hallhatjuk.

Két kislemez, a Cold Heavens és a Misanthrope River már előrevetítette az album komor, melankolikus világát, ma pedig megérkezett a harmadik előhírnök is, az Anima, amelyben az együttes előző frontlánya, Heike Langhans által életre hívott ISON-ból ismert Daniel Änghede is vendégeskedik. A dal kapcsán Anders Jacobsson, a zenekar férfi énekese mesélt a szerzemény hátteréről és atmoszférájáról.

Az Anima eredetileg egy versként született meg bennem 2019-ben. A lélek kettősségét kutattam benne, valamint azokat a belső tájakat, amelyeket hajlamosak vagyunk elkerülni, vagy félünk szembenézni velük. Az egész egyfajta paradoxonokon át hömpölygő belső utazásként bontakozik ki, amely végül egy csendes felismeréshez érkezik: saját sötétségünk elfogadásához. Nem eltaszítva, nem megtagadva, hanem magunkhoz ölelve azt. Már maga a cím is a jungi archetípusra utal.

Hangzásában a dal jóval gótikusabb atmoszférába merül, mint a korábbi munkáink. Meghívtuk Daniel Änghede-t, hogy énekelje fel a vezető vokált, és az álomszerű jelenléte tökéletesen illeszkedett ahhoz a hangulathoz, amit meg akartunk teremteni. A hangja gyönyörűen fonódik össze Lisáéval, és együtt valami egyszerre intim és végtelenül tágas érzetet hoznak létre. Az Anima külön helyet foglal el az albumon belül: az atmoszférája, a szándéka és az előadásmódja miatt is kilóg a többi dal közül. Őszintén reméljük, hogy benned is megérint majd valamit.

Pontosan egy hónap múlva, május 8-án érkezik az "In Somnolent Ruin", amely albummal a Draconian hosszú hallgatás után tér vissza.

A zenekar legutóbb 2020-ban jelentkezett nagylemezzel – az "Under a Godless Veil" nemcsak a banda egyik legsötétebb anyaga lett, hanem egy korszak lezárása is: ez volt az utolsó album, amelyen Heike Langhans hangját hallhattuk, mielőtt 2022-ben saját útjára lépett. Ugyanebben az évben azonban új fejezet is nyílt: visszatért a mikrofon mögé Lisa Johansson, aki már korábban, 2001 és 2011 között is a zenekar énekesnője volt, így a Draconian most egyszerre idézi meg a múltját és ír egy új, sötéten ragyogó jövőt. 

Március 10-én már ízelítőt kaptunk a közelgő anyagból: ekkor debütált a Cold Heavens, amelyben már Lisa hangja hallható, a mai nappal pedig megérkezett a Misanthrope River is, amely újabb mély merülést kínál a készülő album hangulatába – a dal kapcsán így nyilatkozott a banda: 

A Misanthrope River volt az első dal, amely megszületett az új albumhoz. Az alapötlet még az Under a Godless Veil korszakának hajnaláig nyúlik vissza, ám hosszú ideig szunnyadt, egészen addig, míg az új lemez munkálatai el nem kezdődtek. Ez egy mélyen érzelmi töltetű gothic doom szerzemény: visszafogott, mégis tágas hangzásvilággal, finom rétegekkel, amelyek helyenként post-metalba hajló árnyalatokat csempésznek bele, tovább mélyítve az atmoszférát. Az egész dalon átszivárog valami ősi és titokzatos jelenlét. Bár a dal dinamikusan építkezik, a magja mégis a különválásról és az elszigetelődésről szól – egy olyan világban, ahol az igazságot elrejtették előled. És arról, hogyan válik ez az érzés lassan keserűséggé. Mintha az árral szemben haladnál: felfelé gázolsz egy bizonytalan irányba, miközben minden lépésedet kétség kíséri. Ebben a küzdelemben kétségbeesetten kapaszkodsz bármiféle békébe, miközben észrevétlenül eltávolítod magadtól azt, aki a legközelebb áll hozzád.

Természetesen a dal vizuális anyagot is kapott, nézd meg a hozzá készült videoklipet:

Május 8-án érkezik a boltokba a svéd doom metal zenekar új albuma, az "In Somnolent Ruin." A korong különlegessége, hogy rajta ismét Lisa Johansson hangja hallható, aki egy évtized kihagyás után tért vissza a Draconian köreibe - az énekesnő 2012-ben hagyta el a zenekart, helyét pedig 2022 nyaráig Heike Langhans vette át frontasszonyként.

A banda a lemez megjelenését követően egy kisebb európai turnéra is indul: a koncertkörút 2027. február 18-án veszi kezdetét Hamburgban, és március 7-én zárul Londonban. A turné során a dán Saturnus, valamint a budapesti Ann My Guard is csatlakozik hozzájuk - utóbbi formáció tavaly november óta két új dallal - Gemini és Roseblood - jelentkezett.

Mára ígérte a Draconian új szerzeményét, amely a Cold Heavens címet viseli, és természetesen videoklip is készült hozzá.

Mivel szükség volt egy valamivel tempósabb dalra, a Cold Heavens lett az In Somnolent Ruin utolsóként megírt szerzeménye. Az volt a szándékunk, hogy egy egyszerűbb, egyenesebb felépítésű szám szülessen, amely ellenpontozza az album hosszabb kompozícióit, és egy kis változatosságot visz a lemez egészébe. A dal középpontjában Lisa nyugodt, visszafogott éneke áll, amely egy sivár, dermesztően hideg tájon vezeti végig a hallgatót, majd átadja a helyét Anders keserűbb, dühösebb és kétségbeesettebb megszólalásának. A szám végül egyfajta rezignált hangulatban zárul, és átvezeti a hallgatót az album következő tételébe.

- osztotta meg Johan Ericson alapító-gitáros a felvételről.

Jó ideje csend honolt a svéd doom metalos Draconian körül, érdemi hír utoljára 2022 májusában érkezett, amikor Heike Langhans tíz év után kilépett a zenekarból, hogy saját projektjeire koncentráljon, és ezzel egy időben visszatért az együttes korábbi énekesnője, Lisa Johansson.

Azonban a mai napon a formáció bejelentette visszatérését: május 8-án, a Napalm Records égisze alatt megjelenik nyolcadik albumuk, az  "In Somnolent Ruin", kilenc dallal, immár Lisa énekével.

Az alapító Johan Ericson eképpen mesélt az újdonságról:

"Az "In Somnolent Ruin" első csírája még 2021-ig nyúlik vissza. A "Misanthrope River"-rel kezdődött, egy olyan címmel, amely már az "Under A Godless Veil" demóidőszakában is ott lebegett, zene nélkül… most pedig végre megtalálta a saját hangját. Ahogy az apró darabok lassan dalokká nőtték ki magukat, egyre inspiráltabb lettem, hogy tovább írjak. Művészek, sötét folk, hátborzongató ambient - mindenből merítettem, ami életben tartotta a kreatív szikrát. Nagyon korán megvolt bennem az album hangulatának iránya: klasszikus doom, amelybe ambient tájak fonódnak. Szerettem volna változatos dalokat, de úgy, hogy a gótikus vezérfonal mindenet átkössön és egységes atmoszférát teremtsen."

A zenekar jelenlegi felállása:

Johan Ericson - gitár, billentyűk
Anders Jacobsson - ének
Lisa Johansson - ének
Daniel Arvidsson - basszusgitár
Niklas Nord - gitár
Daniel Johansson - dob

A dalok listája:

01. I Welcome Thy Arrow
02. The Monochrome Blade
03. Anima (feat. Daniel Änghede)
04. The Face Of God
05. I Gave You Wings
06. Asteria Beneath The Tranquil Sea
07. Cold Heavens
08. Misanthrope River
09. Lethe

Akik a kezdetektől fogva követik a svéd Draconian pályafutását, minden bizonnyal megdöbbentek a csapat mai közleményén, amelyet a Facebookon tett közzé a doom metalban utazó banda. A bejegyzésből kiderül ugyanis, hogy a csapatot 2012 óta erősítő Heike Langhans távozik a zenekarból, a mikrofon mögé pedig az a Lisa Johansson kerül vissza, aki 2001 és 2011 között volt a zenekar énekesnője. 

Kedves barátaink! A Draconian életében itt az ideje néhány történelmi hírnek. Egy évtized és egy év után nagy izgalommal üdvözöljük Lisa Johanssont újra a zenekarban. Mint azt a legtöbben tudjátok, Lisa volt az énekesnőnk az első öt albumunkon, de az első közös munkája az ötödik és egyben utolsó demónk, a "Dark Oceans We Cry" volt, ami 2002-ben jelent meg, és amely még abban az évben lemezszerződéshez segített minket a Napalm Records-szal, akikkel azóta is együtt dolgozunk. 

Arra is fény derült: Heike nem személyes okok miatt hagyja el az együttest.

Heike Langhans elhagyja a zenekart, hogy családjára és saját zenei projektjeire koncentrálhasson. Bár együtt hoztuk meg ezt a döntést, mondanunk sem kell, természetesen szomorúak vagyunk, hogy távozik. Heikével két titokzatos, igazán különleges, világszerte nagy tiszteletnek örvendő lemezt írtunk és adtunk ki. Heike és az ő hangja, a maga látványos jelenlétével és szemléletével sokban hozzájárult ehhez.

Azonban nem ez az egyetlen meglepetés a formáció közleményében: a nyáron Franciaországban megrendezésre kerülő Hellfest fesztiválon ugyanis rendhagyó koncertet ad a zenekar, amelynek keretein belül mindkét fronthölgy látható lesz a színpadon. 

Lisa a csapat énekesnőjeként

Ez lesz Heike utolsó fellépése a Draconian tagjaival, egyúttal tökéletes alkalom arra, hogy visszaadja a fáklyát Lisának, és együtt ragyogjanak egy nagyon különleges alkalomból és a világ legnagyobb metálfesztiválján. Itt lesz lehetőséged első kézből megismerni a 'Under A Godless Veil' dalait ebben a rendkívüli környezetben. A teljes koncertet élőben közvetítjük, és egy későbbi időpontban megtekinthető lesz.

Egyúttal azt is elárulta a csapat: dolgoznak legújabb nagylemezükön, amelyen már ismét Lisát hallhatjuk énekelni, de egy egyedülálló streaming koncert is tervben van. 

Heike eképpen mondott köszönetet a csapatnak:

10 év bármely zenekarban nem kis dolog, és köszönöm a Draconiannak a fantasztikus lehetőségeket és kihívásokat, amelyek magabiztossá tettek a további utamban. Eljött az idő, hogy új fejezetet kezdjek a zenében és az életben, amelyhez osztatlan figyelemre van szükségem.
Nagyon hálás vagyok Lisának, hogy itt van és átvegye a helyemet, és látni a régi dalokat úgy, ahogy kell, ugyanolyan élvezet lesz számomra, mint a többi hallgatónak!

Heike két másik projekt tagja a Draconian mellett - a jövőben azokra kíván koncentrálni

Köszönök mindent a barátoknak és támogató rajongóknak, akikkel az út során találkoztam. Még sok mindent tartogatok nektek ebben az évben, úgyhogy kérlek ne szomorkodjatok.
Sok sikert kívánok a zenekarnak 2022-ben és azon túl is!

A régi-új énekesnő Lisa szavai:

Nagy izgalommal és alázatos szívvel csatlakozom újra a Draconianhoz. Még mindig kicsit meg vagyok lepve, hogy Johan felhívott és megkérdezte: nem gondolkodtam azon, hogy újra a Draconian-nal turnézzak? Habozás nélkül azt mondtam: "Persze."
Újdonsült barátomnak, Heike Langhansnak - akinek a legszebb hangja van - sok szerencsét és boldogságot kívánok a jövőre nézve. Igyekszem majd mindent megtenni, hogy a dalainak igazságot szolgáltassak. Viszlát az úton!

A 34 éves Heike Langhans Fokvárosban, Dél-Afrikában született német származású szülők lányaként, eredeti végzettsége grafikus. 2005 óta zenél aktívan, első zenekara az Inferium volt, amelyet 2006-ban alapított, ugyanebben az évben a :LOR3L3I: is létrejött. 2015-ben akkori párjával, Daniellel -aki egy ideig a Draconian basszerosa is volt- hozta létre az ISON-t, amelynek pályafutása 2019-ben ért véget. 2021-ben szintén a doom metalt képviselő REMINA projektet már új barátjával, Mike Lamb-bal ( Light Field Reverie, Lysithea, Sojourner) alapította. Jó barátnője volt a 2016 áprilisában elhunyt Trees of Eternity-énekesnő Aleah Stanbridge-nek, az emlékére felvett Hallatar-albumon is énekelt. 

Tavaly októberben jelent meg a svéd doom metalos Draconian Under a Godless Veil címre keresztelt nagylemeze, amely a 2015-ös Sovran album folytatása. 

A súlyos dalokat felvonultató lemezről klipes formában megjelentek a Lustrous Heart, a Sorrow Of Sophia, a The Sacrificial Flame, a Sleepwalkers és a Moon Over Sabaoth címet viselő szerzemények, most pedig újabb nótához készített videót a Heike Langhans vezette zenekar - választásuk a The Sethian című dalra esett, íme:

Nemrégiben számoltunk be arról, hogy a svéd gótikus/doom metált játszó Draconian októberben új albumot jelentet meg, Under a Godless Veil címmel.

A csapat előző lemeze a 2015-ös Sovran volt, ennek nyomdokain menetel tovább az új korong, amely a második kiadvány lesz Heike Langhans énekesnővel.

Néhány napja megérkezett az első szerzemény a korongról, amely nem más, mint a Lustrous Heart. Íme:

Az 1994-ben alakult svéd goth/doom metált játszó Draconian utolsó nagylemeze 2015 októberében jelent meg, Sovran címmel - ez volt az első korong, amelyen Heike Langhanst hallhattuk énekelni, aki 2012-ben vette át a mikrofont Lisa Johanssontól. 

A kiadvány igen szép sikereket ért el, mindeközben Heike két másik projektjével is foglalkozott, a 2006-ban létrehozott :LOR3L3I:-val és a 2015-ben, exbarátjával, Daniel Änghede-vel alapított ISON-nal. 

Tegnap jelentette be a zenekar Facebookos oldalán, miszerint az új album 2020. október 30-án, a Napalm Records felügyelete alatt kerül a boltok polcaira, és az Under a Godless Veil címet viseli majd. 

A tracklist a következő:

1. Sorrow of Sophia
2. The Sacrificial Flame
3. Lustrous Heart
4. Sleepwalkers
5. Moon Over Sabaoth
6. Burial Fields
7. The Sethian
8. Claw Marks On The Throne
9. Night Visitor
10. Ascend Into Darkness

A borító:

A banda ezt írta a készülő lemezről:

"Az 'Under a Godless Veil' album az eddigi legváltozatosabb album, amit kiadunk a kezünkből. Ezeket a dalokat a Johan (Johan Ericson, a banda alapítója - a szerk.) szívéhez közel álló zenék ihlették; vagyis minden, ami a tradícionális doom és a gótikus rock műfajok közötti skálán mozog. Sokan biztosan megjegyzik majd, hogy ezek a dalok a korábbiaknál jóval kidolgozottabbak, meditatívabbak. Ezúttal néhol ambientes elemeket is beledobtunk a közösbe, de persze egy pillanatra sem hanyagoltuk a Draconian-ra jellemző, tradícionális karakterisztikát. Nem mellesleg tökéletesen illeszkednek a zenei kompozíciókhoz Anders dalszövegei amelyek remekül tükrözik első 2-3 albumunk kettősségét és kifinomultságát, miközben a korábbiaknál erőteljesebben árasztja magából a gnosztikus filozófiát. Nevezhetjük az 'Under a Godless Veil' albumot egyfajta elmélkedésnek is - életről és halálról van ugyanis szó a dalokban; de eközben mindvégig emlékeztetünk arra, hogy ez a különös, zord világ messze távol áll attól, amit otthonnak nevezhetnénk."

30 évvel ezelőtt, 1988. február 9-én látta meg a napvilágot Heike Langhans, aki a Draconian, az ISON és a Lor3lei zenekarok frontlánya. Születésnapja alkalmából csokorba gyűjtöttünk néhány érdekességet Heikéről.

- Az ISON projektet párjával, Daniellel hozta létre.

- Német gyökerekkel rendelkezik, de 2012 óta Svédországban él.

- 2005 óta zenél aktívan.

- A Dél-afrikai Köztársaság fővárosában, Fokvárosban született és nőtt fel.

- Jó barátja a Hallatar zenekarnak, akiknek első albumán, a No Stars Upon The Bridge-n is énekelt.

- Aleah Stanbridge-dzsel, akinek emlékére a Hallatar lemeze készült, szintén nagyon közeli barátok voltak. 

- A Draconian zenekarba 2012-ben került - Lisa Johanssont váltotta.

- Első zenekara az Inferium volt, amelyet 2006-ban alapított. 

- Dalszövegeit a sötétség, az Univerzum és a misztikus dolgok inspirálják.