Ignacia Fernández neve 2025-ben nemcsak a szépségversenyen, hanem a metalzene világában is pillanatok alatt ismertté vált. A 28 éves chilei modell egy death metal produkcióval lépett színpadra a Miss World Chile elődöntőjében, majd később megnyerte a versenyt. A santiagói Decessus énekese és alapítója most arról mesélt, hogyan találkozott először az extrém metalzenével, miként tanult meg hörögni, és mennyire rettegett első stúdiófelvétele, illetve első koncertje előtt.
Amikor arról kérdezték, emlékszik-e arra, mikor hallott életében először igazán súlyos zenét, Fernández elmondta, hogy már gyermekkorában is szinte minden zenei műfaj érdekelte.
Már egészen gyerekkorom óta szerettem sokféle zenét szerettem. Otthon a szüleim rengeteg különböző műfajt hallgattak. Mindegyiket szerettem, de különösen a rock érdekelt. Ahogy azonban idősebb lettem, egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy súlyosabb dalokat hallgassak. Körülbelül 11 évesen találtam rá például a System of A Down-ra, és onnantól kezdtem még keményebb zenéket keresni.
Az extrém énektechnikával először az Epica zenéjében találkozott.
A gitáros, Mark Jansen néhány dalban hörög is, ami nagyon nagy hatással volt rám. Imádtam ezt a hangot, de akkor még egyáltalán nem jutott eszembe, hogy én is képes lehetnék ilyet kiadni. Nagyon fiatal voltam. Láttam, hogy egy férfi csinálja, és arra gondoltam: »Ez rohadt menő.« De az meg sem fordult a fejemben, hogy én is megpróbálhatnám. 11-12 éves lehettem, amikor megláttam az Arch Enemy Nemesis című dalának japán koncertfelvételét. Ez volt az első alkalom, hogy nőt láttam death metalt énekelni. Teljesen lenyűgözött. Tényleg elképesztően nagy hatással volt rám. Attól a pillanattól kezdve azt mondogattam magamnak: »Én ezt akarom csinálni.«
Ignacia mindig is tudta, hogy valamilyen módon zenével szeretne foglalkozni, azt azonban sokáig nem tudta, pontosan milyen szerepet képzel el magának.
Mindig zenélni akartam, de fogalmam sem volt, milyen zenét, vagy hogy egyáltalán mit kellene csinálnom. Hangszeren játszani vagy valami hasonlót. Otthon nem volt hangszerünk, ez nem tartozott hozzá a mindennapi életemhez. Nem tudtam, mit szeretnék, csak azt, hogy valaminek köze legyen a zenéhez. Amikor először hallottam egy nőt így énekelni, arra gondoltam: »Rendben, ezt akarom csinálni.«
Az első kísérletek természetesen nem mindig jártak sikerrel. Az interneten keresett információkat az extrém énektechnikákról, ám akkoriban még nem talált olyan átfogó oktatóanyagot, amely valóban megfelelően elmagyarázta volna a folyamatot.
Rengeteget hibáztam. Emlékszem, hogy az interneten kerestem információkat arról, hogyan kell ezt csinálni. Olvastam különféle dolgokat az interneten és videókat néztem, de soha nem találtam igazán jó videót. Innen-onnan próbáltam összeszedni különböző információkat, majd ezek segítségével kísérleteztem, amíg végül megtaláltam a megfelelő hangot. Sokáig tartott. Egyáltalán nem volt gyors folyamat. Amikor először sikerült megtalálnom ezt a hangot, utána több évre abbahagytam gyakorlatilag mindent, amit szerettem. Személyes dolgok történtek, és nem éreztem jól magam. Amikor végül visszatértem, azt mondtam magamnak: »Rendben, újra énekelni fogok. Énekórákra járok, majd megalapítom a saját zenekaromat.« És pontosan ezt tettem. Két évig jártam énekórákra, közben pedig megalapítottam a Decessust.
Fernández első stúdióélményére a koronavírus-járvány alatt került sor. Chilében ekkor már bizonyos engedélyekkel és korlátozott időre el lehetett hagyni az otthonokat, a stúdiók többsége azonban továbbra is zárva tartott.
Nagyon furcsa volt. A COVID időszakában történt, éppen akkor, amikor Chilében az emberek már újra kimehettek az utcára, de csak engedélyekkel és néhány órára. Minden nagyon nehéz volt, és az összes stúdió zárva tartott. A srác, aki felvett engem, talált egy házat vagy valamilyen helyiséget, és ott állított fel mindent. Az anyukámmal és a testvéremmel mentem oda. Borzasztóan féltem, és fogalmam sem volt, mit kellene csinálnom. Nagyon furcsa élmény volt, ugyanakkor rendkívül klassz is. Nagyon tisztán emlékszem rá.
Ignacia és csapata, a Decessus
Folyamatosan azon járt az agyam: »Mit csinálok? Jól fogom csinálni? Fogalmam sincs.« Ez volt az első alkalom, hogy stúdióban jártam. Aztán minden nagyon simán ment, remekül éreztem magam, és a végeredmény is nagyszerű lett. Boldog voltam. Amikor hazamentem, arra gondoltam: »Megcsináltam. Tényleg elkezdhetem ezt csinálni. Elértem az első célomat.« Eljutottam a stúdióba. Rendben. Mi legyen a következő?
A Decessus tagjai Igenciához képest jelentős színpadi tapasztalattal rendelkeztek. Többen ugyanabba a művészeti iskolába jártak, már gyerekkoruk óta együtt zenéltek, és korábban számos együttesben megfordultak, ő ezzel szemben még soha nem állt közönség előtt.
Egyértelműen tanulási folyamat volt. A zenekaromban a srácok körülbelül hét- vagy nyolcéves koruk óta együtt játszottak. Ugyanabba a művészeti iskolába jártak, rengeteg együttesük volt, és nagy tapasztalattal rendelkeztek. Én viszont korábban még soha nem álltam színpadon, ezért nagyon féltem, azt fontolgattam, hogy hazamenekülök. Nagyon ideges voltam. Folyamatosan azon gondolkodtam: »Vajon jól fogom csinálni? El fogom rontani?« Féltem az emberektől és gyakorlatilag mindentől. Talán végül szerencsés volt, hogy a járvány idején kezdtünk, mert így volt időm lassan fejlődni énekesként.
A kezdeti pánik ellenére a fellépés végül hatalmas siker lett.
Szerintem mindenkinél ilyen az első alkalom. Mindig az első a legnehezebb. Végül azonban nagyon szép élmény lett. A hely teljesen megtelt, az összes jegyet eladtuk. Elképesztő volt. A közönségből hihetetlen energia áradt. Nagyon jó emlékként maradt meg bennem az a nap.
A banda megalapításakor az énekesnő eredeti elképzelése az volt, hogy kizárólag extrém éneket használjon a zenekar dalaiban.
Amikor megalapítottam a zenekart, mindig azt akartam, hogy csak sikítás legyen benne. Ez volt az elképzelésem. Imádom azokat a zenekarokat, amelyek tiszta és extrém éneket egyaránt használnak. Én magam is rengeteg ilyen együttest hallgatok, de valamiért a saját zenekaromban csak sikítani akartam. Van ugyan néhány dal az új albumon, amelyben egy kicsit tisztán is énekelek, de tényleg csak egy kicsit.
Ignacia 2025 novemberében vált nemzetközileg ismertté, miután a Miss World Chile elődöntőjében death metal-dalt adott elő a Decessus gitárosának, Carlos Palma Moránnak a kíséretében. A produkció rövid idő alatt bejárta a közösségi oldalakat, mivel Fernández látványosan szakított a szépségversenyekhez hagyományosan társított zenei és női szerepekkel. A döntőben tizenkilenc másik versenyzőt utasított maga mögé, és elnyerte a Miss World Chile 2025 címet. Fernández így Chile képviseletében indulhat a 2026-os Miss World-világversenyen.
Az énekesnő szerepel a Kamelot augusztusban megjelenő új albumának egyik dalában, az Ashen World-ben.
