Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Cristina Scabbia: "Minket, nőket gyakran a külsőnk alapján ítélnek meg..."

2023. január 03. - Jurancsik Eszter

c.jpg

Hihetetlen, de igaz: csaknem 30 éve alakult a Lacuna Coil Milánóban, frontasszonyuk, Cristina Scabbia pedig ennek apropóján arról mesélt egy interjúban, hogyan látja a nők helyzetét a metal színterén.

Mint az kiderült: az énekesnő szerint még mindig nem veszik eléggé komolyan a szebbik nemet ebben a műfajban.

Annyiban változott a dolog csupán, hogy egyre több olyan zenekar van, ahol egy nő a frontember, és ez természetesen boldogsággal tölt el. Amikor a Lacuna Coil megalakult, még nem sok olyan banda volt, amelyben lányok is voltak. A metal akkoriban még úgymond nem nőknek való műfaj volt, mert a férfiak uralták. 

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét Cristina, aki egy korábbi interjúban elmondta: sokáig neki sem volt önbizalma.

De még mindig másként tekintenek ránk, nőkre a metalban, és nem hiszem, hogy ez valaha is változni fog. Ez részben rendben is van, hiszen a nők nők, a férfiak pedig férfiak. Kicsit más világ vagyunk. Talán amit a legjobban utálok ebben a férfiorientált műfajban, hogy minket, nőket még mindig a külsőnk alapján ítélnek meg.

321985141_1511427069354586_3332393412816427126_n.jpg

A férfiak esetében ugyanez megvan, de náluk a megjelenés csak egy plusz, míg a nőknél ez majdnem első számú szempont. És ez nagy kár, mert az embereket nem a kinézetük alapján kellene megítélni! Én megértem, hogy elsőként a külsőnkre figyelnek fel az emberek, de ha ez megváltozna, az király lenne. Különösen fontos dolog ez a zenében, ahol az énekesnek a hangszere is a teste része, és ebből a hangszerből érzések jönnek.

Cristina Scabbia: "Ha nem posztolsz a közösségi médiában, olyan, mintha nem is léteznél..."

lacuna-coil-2-new-version-of-comalies-x_1.jpg

Manapság már minden énekesnek, együttesnek van Facebook-Instagram-és Twitter fiókja, és a legtöbben lelkes felhasználói ezeknek a platformoknak. Az olasz Lacuna Coil is aktív a közösségi médiában, amely témáról Cristina Scabbia és Andrea Ferro meséltek a napokban egy internetes rockmagazinnak.

Őszintén szólva ez túlterhelő tud lenni. Szeretem a közösségi médiát. Tiszta őrület, ha nem teszel közzé posztokat vagy képeket a közösségi oldalaidon, a világ számára olyan, mintha semmi sem történt volna. Holott, amikor éppen nem teszel közzé semmit, az azért van, mert éppen a színfalak mögött dolgozol. De ezt az emberek nem látják.

- kezdte mondandóját Cristina.

Mi ezt elfogadtuk, mert tudjuk, hogy ez a munka része. Amikor a zenekar beindult, leginkább a megjelenő videókból és az újságokban megjelenő interjúkból tudták az emberek, hogy valamit csinálunk. Mostanra ez megváltozott. Úgy értem, nem várhatod el, hogy az élet megálljon; haladnod kell vele. És azt kell mondanom, hogy mi mindig készen álltunk a fejlődésre. Rugalmasak vagyunk és szeretjük az új dolgokat. Mindig szemmel tartjuk, hogy mi történik. Elfogadtunk, hogy ez a mai világ velejárója.

Andrea így vélekedik a dologról:

Azonban egy kicsit nehéz, mert állandóan új platformok jönnek. Először csak a Facebook volt, még azelőtt a MySpace, most pedig az Instagram. Aztán elindították a TikTok-ot... Ezek közül néhány inkább a tartalomkészítőknek való, nem igazán egy zenekarnak - kivéve, ha van valaki a zenekarban, aki tényleg ért a tartalomkészítéshez. Szóval az is fontos, hogy megértsd, hol érdemes regisztrálnod.

Cristinának Twitch-csatornája is van, amelyen rendszeresen bejelentkezik és élő videókat készít, ám nem mindig tud időt szánni rá.

Ehhez időre van szükséged. Még ha Twitchelni is akarsz, néhány órát rá kell áldoznod a napodból. De ha úton vagy, ha játszol, ha interjúkat adsz, akkor nincs ennyi időd. Nincs meg az a luxus, hogy 48 órából álljon a napod.

-zárta sorait.

 

 

Cristina Scabbia: "Hirtelen belecsöppentünk ebbe a világba"

A Comalies albumról és az első sikerekről mesélt az énekesnő

ezgif_com-gif-maker.jpg

A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma október 14-én került boltokba, amely korong a 2002-es "Comalies' 20. születésnapi változata.

A korongról ITT olvashattok kritikát, a csapat pedig elmondta: mivel ez a kiadvány különösen fontos számukra, méltóképpen akarták megünnepelni. Így a legtöbb zenekartól eltérően ők nem egy remasterelt lemezt adtak ki, hanem merész lépésre szánták el magukat: áthozták a dalokat 2022-es hangzásba, sok meglepetéssel megspékelve.

Cristina Scabbia, a banda énekesnője most visszatekintett a 2002-es évre, amikor is a Comalies-t rögzítették. Elmondta: különleges érzés kísérte végig a folyamatot.

Az albumot Milánóban írtuk, de a németországi Woodhouse stúdióban vettük fel. Néhány hónapig egy aprócska lakásban laktunk a kiadónk, a Century Media irodái felett, és egy kis szobában, emeletes ágyakban aludtunk. Míg a többiek a stúdióban rögzítették a zenét, Andrea (Ferro, a banda férfi énekese - a szerk.) és én a lakásban dolgoztunk a szövegeken, és hogy minél több pénzt spórolhassunk, gnocchit főztünk, amihez Olaszországból hoztunk paradicsomot és olajat.

- meséli az énekesnő, majd elárulta, hogy túl sok mindenre már nem igazán emlékszik, de amikor 2002. október 29-én kijött a korong, két dal azonnal kiemelkedett a többi közül, és ezek hozták meg a csapatnak a szélesebb körű ismertséget is. Ezek a dalok a Heaven's A Lie és a Swamped voltak.

Két évvel a lemez megjelenése után, 2004 nyarán az Ozzfesten léptünk fel. Azok a zenekarok, akiket azelőtt csak hallgattunk, egy perc alatt a barátaink lettek. Azonnal bedobtak minket ebbe az új világba. Ott volt a Judas Priest, a Lamb Of God, Sharon és Ozzy Osbourne, Joey a SlipknotbólZakk Wylde pedig ölbe vett és egy képet is csináltak rólunk.

- nevet az énekesnő, aki e fesztiválon melegedett össze a Slipknot gitárosával, Jim Root-tal, a kapcsolat pedig 13 évig tartott.

Az Ozzfest rengeteg rajongót hozott nekünk. A turné minden egyes napján folyamatosan több CD-t adtunk el, mint bármelyik másik csapat, kivéve a Slipknotot. Persze az is rásegített a dolgokra, hogy egy évvel korábban az Evanescence Bring Me To Life című dala letarolta a brit és az amerikai mainstreamet, beemelve a gótikus hangzású hard rockot a populáris kultúrába, újraértelmezve a női művész jelentését az alternatív zenében. Tulajdonképpen a Bring Me To Life tette lehetővé, hogy a Lacuna Coil is elérje a szélesebb közönséget.

hm1full.jpg

Épp itt volt az ideje, hogy a nők kivirágozzanak a műfajon belül, és őszintén szólva, nagyon örültem a sikereinknek. Úgy gondolom, hogy Olaszországból sosem tudtuk volna elérni a világot. Ezután sorra jöttek az olyan együttesek, ahol a frontember egy nő volt. Reméltem, hogy valami változni fog, és az emberek rájönnek, hogy a metal nem csak a farmermellényes fickók műfaja.

Azonban a hirtelen jött népszerűségnek akadtak árnyoldalai is.

Olvastam néhány hamis cikket, amelyben az Evanescence tagjai negatív dolgokat állítottak rólunk. Biztos vagyok abban, ha találkozom Amyvel (Lee, az Evanescence énekesnője - a szerk.), ő is azt fogja mondani, hogy ezek a cikkek nem igazak. A rajongóink pedig egy igen stabil bázist alkotnak, olyanok vagyunk velük együtt, mint egy nagy család. Nagyon erősen kötődünk hozzájuk. Ők írnak nekünk, mi pedig válaszolunk. Nem sok olyan zenekarról tudok, akiknél ez meglenne.

- zárta sorait az énekesnő.

Januárban stúdióba vonul a Lacuna Coil

December 9-én kezdi meg dél-ázsiai turnéját a milánói Lacuna Coil, olyan városok érintésével, mint Manila, Tokió vagy Dubai. A koncertsorozatot még 2020 első felében szerette volna megvalósítani a csapat, ám az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölni kellett a bulikat.

A zenekar a 2019 októberében kiadott "Black Anima" című albumával fogja járni az egzotikus kontinenst, ma pedig egy friss interjúból kiderült: 2023 januárjában stúdióba vonul az együttes, hogy felvegyék tizedik sorlemezük dalait.

Épp időben érkezünk haza az ázsiai turnénkról, hogy együtt ünnepelhessünk a családjainkkal. Januártól pedig az új anyagra fogunk koncentrálni. Alkottunk már valamit, de nem teljes dalokról van szó. A jövő év elején összejövünk és elkezdünk dolgozni az új lemezünkön. 

- kezdte Cristina Scabbia, a banda énekesnője.

294085059_10158706035447344_7805507334136815502_n.jpg

Október 14-én került boltokba a 2002-es "Comalies" album 20. szülinapos változata, "Comalies XX" címmel, amelyről kritika ITT olvasható. A zenekar harmadik nagylemeze - amely az első komolyabb sikereket is meghozta a csapatnak - modernebb, "korszerűbb" hangzást kapott, de az újragondolt szerzemények mellett egymásik CD-n a számok eredeti verziója is helyet kapott a csomagban.

Andrea Ferro, a formáció férfi énekese eképpen vélekedett a jövőre vonatkozó tervekről:

2023 elején teljes mértékben az új albumra fogunk koncentrálni. Dolgoztunk már rajta egy kicsit. Van néhány nagyon korai verziónk és nyers koncepciónk a dalokról. Keresgéltünk néhány ötletet az album arculatához, és gondolkodunk a címeken, de még minden eléggé korai, és semmi sem végleges. Nemrég volt egy találkozónk a kiadóval, és beszéltünk az új anyagról, de még nincs itt az ideje, hogy kiadjuk. Nem akarunk elsietni semmit, minőségi lemezt szeretnénk. Annyit elmondhatok, hogy szorosabb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani.

nevtelen_14.jpg

Januárban találkozunk és meghallgatunk mindent, amit összegyűjtöttünk, és meglátjuk, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és a kezdetleges verziókat teljesen kidolgozott dalokká formáljuk. De nincs konkrét megjelenési dátum. Talán 2023 végén fog megjelenni. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok, majd  meglátjuk.

A banda "Black Anima" címre keresztelt korongja igen szép sikereket ért el, ahogyan a tagok a megjelenése előtt elmondták: eddigi legsötétebb, legkeményebb lemezük lesz a kiadvány, a kritikusok pedig egyetértettek abban, hogy ez a lemez lett az olasz csapat karrierjének egyik csúcspontja.

 

Andrea Ferro: "Az őszinteség mindig kifizetődik"

lacuna-coil-2-new-version-of-comalies-x.jpg

Többször mesélt az olasz Lacuna Coil, hogyan jutottak arra az elhatározásra, miszerint 2002-ben megjelent harmadik nagylemezük, a "Comalies" dalait áthozzák 2022-es hangzásba, és újra kiadják a korongot - Andrea Ferro, a banda férfi énekese nemrégiben elárulta: úgy érzik, jó munkát végeztek és a rajongótábor is elégedett az eredménnyel, a mi kritikánk pedig ITT olvasható.

Egy friss interjúban a zenész ismét érdekes gondolatokat osztott meg, amelyben a zenéhez való hozzáállásukról mesélt.

Az egyik dolog az, amit az évek során megtanultuk, ha megpróbálsz olyan lenni, ami nem te vagy és amit nem igazán érzel, az emberek észre fogják venni. Ha őszinte vagy, azt is. Például amikor a 'Delirium' albumon súlyosabbá váltunk, több hörgésel, több basszusgitárral és dobbal, az elején azt gondoltuk, hogy talán túl sok lesz ez így az embereknek, mert nem ezt a keménységet szokták meg a Lacuna Coil-tól. Megkérdeztük magunktól, mit csináljunk? Próbáljuk meg lágyabbra venni, csak hogy az eddig megszokott hangzás legyen? Vagy csak próbáljuk ki, és nézzük meg, mit szólnak hozzá az emberek? És az utóbbi mellett voksoltunk. A rajongóink észrevették, hogy ez egy őszinte hangzás, és értékelték.

- kezdte sorait, a szóban forgó kiadvány pedig igen szép sikereket ért el, amelyet a 2019-es kiadású "Black Anima" tovább fokozott, és a zenekar csúcsra járatta benne a keménységet.

Ferro így folytatta gondolatait:

Úgy gondolom, hogy az őszinteség a zenében mindig megtérül. Az emberek rájönnek, ha azt mutatod, ami vagy. Amikor megpróbálsz mást mutatni...az is érezhető. Először is, nagyon nehéz olyan zenét írni, amit nem érzel. Másodszor, az emberek észreveszik. Szerintem ez az egyetlen titok. Ha már nem érzed, hogy metal lemezt kell csinálnod, akkor ne csinálj metal lemezt. Mert ha már nem érzed, ha már nem vagy abban a lelkiállapotban, akkor nagyon nehéz ezt a vonalat követni. Ezért van az, hogy sok nagy zenekar, amikor jelentkezik egy új albummal, az nem rossz, de már nem is az, ami addig volt. Ám nem azért, mert már nem tudnak dalokat írni, hanem mert már kihúnyt a tűz. Megváltozott az életük, gyerekeik születtek, családot alapítottak, költöztek, meggazdagodtak - millió oka van annak, hogy néhány zenekarból kivész a motiváció. És szerintem nem azért, mert már nem szeretik, amit csinálnak, vagy nem tudatosak. Csupán olyan dolgok, amelyek az élettel együtt járnak - felnősz, más dolgok kezdenek foglalkoztatni, és már nem csak a zene létezik. És amikor ezt elveszíted, az nagyon kemény tud lenni, még akkor is, ha jó zenész vagy. Még mindig tudsz csinálni egy tisztességes lemezt, de már nem lesz meg benne ugyanaz a tűz, mert az évek során más emberré váltál.

- zárta sorait.

 

Andrea Ferro a Comalies XX-ről: "Az volt a cél, hogy a zenekar jelenlegi felállását képviseljék a dalok"

lacuna-coil3.jpg

Október 14-ével landolt a lemezboltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma (kritika ITT), amely nem más, mint a 2002-ben kiadott "Comalies" 20. szülinapos változata. A zenekar természetesen dolgozik tizedik stúdiókorongján is, amelyre már pár dalt meg is írtak, de még nagyon a folyamat elején jár a csapat - az újdonság a tervek szerint csak 2023 végén lát napvilágot, ahogyan azt tegnap Andrea Ferro, a formáció férfi énekese felfedte.

Cristina Scabbia énekesnő a koronavírus-járvány alatt bevezetett karantén alatt többször elmondta, hogy hiányzik a csapatnak a pörgés, a turnék, a rajongók, és a tagok nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt kényszerszabadsággal.

Nyáron árulta el a milánói banda, hogy újra kiadják a Comalies-t, de a dalokat áthozzák 2022-es hangzásba, a csomagban pedig mind az új hangzást kapott, mind a régi nótákat megtalálhatjuk két különböző CD-n. 

Most Andrea elárulta, mi motiválta a zenekart arra, hogy az első komolyabb sikereket meghozó albumukat felújítva dobják piacra.

Amikor felvettük a Comalies-t, nem tudtuk, hogy milyen hatása lesz. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és abba az irányba mentünk, amerre a kreativitásunk vezetett minket. Sosem akartunk megváltoztatni egy műfajt, vagy olyan lemezt készíteni, ami ennyi emberre hatással lesz. Persze, ez bennünk volt, de az ilyesmit nem lehet előre megtervezni. 

- mesélte a MetalSucks riporterének az énekes, a "Comalies" pedig 20 év után is igen előkelő helyet foglal el a csapat rajongóinak szívében.

Mindig nagy kihívás ilyesmit csinálni, és a kihívással együtt jár a kockázat is. Tisztában voltunk vele, hogy a Comalies átdolgozására vonatkozó döntés a rajongóinkból visszatetszést válthat ki, de bíztunk magunkban is, és meghoztuk ezt a döntést. Azt reméltük, hogy a rajongóink is bizalmat szavaznak nekünk, és eddig úgy tűnik, hogy tetszik nekik az eredmény.

293522044_10158701441237344_5946440195258638789_n.jpg

Tudtuk, hogy közeledik a Comalies 20. születésnapja, és beszéltünk erről a kiadónkkal. Az első ötlet az volt, hogy csupán remastereljük az albumot, és új csomagolásban kiadjuk. De úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk valami kreatívabbat és szórakoztatóbbat. Ráadásul a járvány után kezdtünk írni dalokat az új lemezre, de még mindig csak a folyamat elején járunk, mert nem gyűjtöttünk még össze elég inspirációt ahhoz, hogy egy teljesen új lemezt vegyünk fel.

- utalt Andrea a tényre, amit Cristina is többször kifejtett: a zenekar az utazásokból, a turnékból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból merít ihletet, de ez két évre teljesen kiesett az életükből. Azonban a Comalies feldolgozásakor is akadtak kihívások:

Visszahallgattuk a Comalies számait. De mivel 2002-ben analóg felvételen jelent meg, nem rendelkeztünk fájlokkal a billentyűs hangszerek és hasonlók kapcsán, így vissza kellett mennünk az időben és nagyon alaposan végighallgatni, hogy úgy tudjuk újraépíteni, ahogy a zenekar most, 2022-ben létezik. Az volt a célunk, a jelenlegi felállást és hangzást képviselje. Úgy voltunk vele, hogy ha ezeknek a daloknak a lényegét át tudjuk vinni a Comalies XX-re a kísérletezések közben, akkor valami különlegeset kaphatunk. Szóval ezzel a szellemiséggel mentünk a stúdióba, és bár nem kellett teljesen újraírni a dalokat, mégis meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt a régi és az új verziók között.

lcomband.jpg

Ráadásul a csapatban történtek tagváltások és kilépések, az eredeti felállásból már csak Cristina, Maki (Marco Coti Zelati) és én maradtunk. Amikor új emberekkel kezdesz el dolgozni - különösen, ha fiatalabbakkal -, akkor különböző inspirációkat és ötleteket kapsz. Nem akartuk ugyanazt a mintát megismételni, ugyanakkor van egy stílusunk, ami hosszú évek alatt kialakult, és nem fogjuk soha teljesen megváltoztatni. De egy kicsit nagyobb lehetőséget éreztünk, hogy kísérletezzünk a zenével, mert új tagok érkeztek, akik nagyon izgatottak voltak, és rengeteg energiát hoztak a zenekarba. A különböző zenészekkel pedig különböző technikákat és képességeket is kapunk.

- zárta sorait.

Lacuna Coil: 2023-ban érkezik a zenekar új albuma

294085059_10158706035447344_7805507334136815502_n.jpg

Nincs tétlenség a milánói Lacuna Coil háza táján, hiszen október 14-én dupla pakkos formában adták ki újra 2002-es "Comalies" című albumukat, amely 20. születésnapján "Comalies XX"-ként jelent meg. A különleges korongról ITT olvashatjátok kritikánkat.

A zenekar büszke az eredményre, decemberben pedig megtarthatják azt a dél-ázsiai turnét, amely eredetileg 2020 tavaszára lett betervezve, de az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölniük kellett a fellépéssorozatot, amelyek olyan városokat érintenek, mint Manila vagy Tokió.

Korábban Cristina Scabbia és a srácok elmondták, hogy készül a tizedik nagylemezük. A "Black Anima", amely 2019 októberében jelent meg (kritika ITT), hihetetlen sikereket produkált a világ minden táján, nem beszélt mellé a csapat, amikor kijelentették: ez lesz az eddigi legkeményebb, legsötétebb kiadványuk.

Az új albumra már öt-hat dal el is készült, ezt is nemrég fedte fel a csapat, de most konkrétabb információkat osztott meg egy interjúban Andrea Ferro, a banda férfi énekese:

Már dolgoztunk egy kicsit az új albumon, ám 2023 elején teljes mértékben erre fogunk koncentrálni. Van néhány nagyon kezdetleges változatunk és nyers ötletünk a dalokról, amelyeken dolgozunk. Keresgéltünk már néhány ötletet az album arculatához, a címekkel is foglalkozunk, de ez még korai, és még semmi sem végleges.

- árulta el Andrea, hol is tartanak most a folyamatban.

Nemrég találkoztunk a kiadónkkal, de még nagyon korai lenne kiadni egy új lemezt. Mi pedig semmit nem akarunk elkapkodni, mert azt szeretnénk, hogy egy valóban minőségi album szülessen. Annyit mondhatok, hogy szigorúbb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani. Szóval 2023 elején újra találkozunk, meghallgatunk mindent, amit eddig alkottunk, és kiderül, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és teljesen kidolgozott dalokká formáljuk őket. De nincs konkrét dátum, hogy mikor jön ki a lemez, de talán 2023 végére megvalósul. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok - majd meglátjuk.

- zárta sorait.

Lacuna Coil - Comalies XX (2022)

293522044_10158701441237344_5946440195258638789_n.jpg

Régen volt már 2002. Akkor voltam 17 éves, és akkoriban kezdtem a tucatzenétől a keményebb zene felé fordulni. Sok együttest felfedeztem és megszerettem, köztük az olasz Lacuna Coilt is, akiknek "Comalies" című, harmadik stúdióalbuma épp akkor jött ki. 

Tarja Turunen operás lírai szoprán hangja és Sharon den Adel kellemes mezzoszopránja után Cristina Scabbia mélyebb, alt tartományban mozgó éneke is megbabonázott, azonnal megszerettem a bandát, akiknek minden lemezén találtam szerethető dalokat, még akkor is, ha az adott kiadvány nem is vált kimondott kedvencemmé. Utolsó nagylemezük a 2019-es "Black Anima" volt, amelyről a testvérblogon olvashattok kritikát.

Nyáron hintette el a formáció, miszerint dolgoznak a tizedik albumon, ám előtte egy meglepetéssel is készülnek a rajongóknak: a Comalies 20. születésnapja alkalmából a dalcsokrot áthozták 2022-es hangzásba, pedig csinálhattak volna egy remasterelt albumot. De nem, a derék olaszok nem aprózták el a dolgot, és teljesen felújították az albumot.

Korábban Andrea Ferro, a zenekar férfi énekese elmondta: kockázatos dolog hozzányúlni egy ilyen régi és fontos albumhoz, hiszen lehet, hogy a rajongók már a gondolatát is utálni fogják, és azt már szerintem csak magában tehette hozzá, hogy esetleg nem azt a hatást váltja ki majd a hallgatóból a lemez, amilyet vár, vagy az együttes szeretne elérni.

lacuna-coil3.jpg

Természetesen a pakkban megtalálhatjuk a régi dalokat is, így a nosztalgiázni vágyók akár egymás után is meghallgatjatják a szerzeményeket, összehasonlítva őket. Így tettem én is, amikor nekiültem meghallgatni az új korongokat.

Két klipes dalt tárt rajongói elé a csapat a lemez megjelenését megelőzően, a Tight Rope XX és a Swamped XX című tételeket. Letisztult hangzás, felfrissült zenei alapok, Cristina hangjával pedig soha nem volt gond, de mostanra beérett - hiába, egyes énekesnők a korral lesznek egyre kiforrottabbak, ami a torkukat illeti, ilyen nő Cristina is, aki 50 évesen is ugyanazzal az energiával tombol a színpadon, mint a húszas éveiben, amikor a Lacuna Coil karrierje beindult.

Andrea, aki az első néhány lemezen inkább énekelt, mostanra áttért a hörgésre, ami különösen a Black Animán üt nagyot. Mondjuk a dalok témája és az egész album keménysége meg is kívánta ezt! 

A  Tight Rope XX és a Swamped XX varázsa megmaradt húszévesen is, ezért tűkön ülve vártam a korong megjelenését. Viszont ezután kissé sokkot kaptam, amikor meghallottam a Heaven's A Lie új verzióját. 

Erről a dalról tudni kell, hogy a Comalies talán legnépszerűbb dala, megjelenésekor csak az Egyesült Államokban 300.000 példányban talált gazdára, az évek során pedig annyira ikonikus szerzeménnyé nőtte ki magát, hogy azóta is majdnem minden koncerten felcsendül.

Eredetileg Cristina és Andrea énekeltek a refrénben, most viszont Cristina elnémul, és Andrea hörgését hallhatjuk. Néha Cristina egy-két dallammal besegít, "set me freeeee..", de Andreáé lett a főszerep. És ez sajnos teljesen elrontja a dalt, ami azért kár, mert a zenei alappal nincs probléma. Megmaradhatott volna az eredeti vonal, a két énekes éneke, és nem egy hörgés némi vokállal. Pedig ezt a dalt vártam legjobban, hiszen -mint sokaknak- nekem is ez az egyik legkedvesebb dal az eredeti lemezről.

 

A címadó dal viszont meglepően jól sikerült. A dallamos olasz nyelvű verzé az elején Cristina lágy hangjával, majd Andrea hörög. Ebbe a szerzeménybe KELLETT Andrea hörgése. Nem mondom, hogy überelni tudná az eredetit, de nagyon, nagyon nagyot ütött, elsőre is. Cristina és Andrea "dialógusa" ének formájában és a mai korhoz igazított zene megszerettette magát velem. 

Nemrégiben Cristina kijelentette: nem szeretik, ha beskatulyázzák őket, hogy "gótikus" vagy bármilyen más műfajt játszó zenekar ők, ez kiválóan megmutatkozik a The Ghost Woman and the Hunter című dalban is. Míg eredeti formájában egy ízig-vérig gótikus hangulatú számot hallhatunk, addig az új változat egy bekeményített verziója a dalnak, és igencsak fülbemászóra sikeredett. A gótikus hangulat itt is megvan, de keményebb és érettebb formájában. 

 

A The Prophet Said is kapott egy kis keménységet, és egy szerethető dal lett belőle. Andrea hörgése nélkül elképzelhetetlen a tétel, és itt kell megjegyeznem, hogy az úriember rengeteget fejlődött hörgés tekintetében, hatalmas csillagos ötös neki, grazie mille Andrea e forza!

Hasonlóképp az Angel's Punishment is erőteljesebb dobtémákkal és gitárokkal operál, nagyon jó lett.

Összegezve: nem lőttek mellé a Comalies felnőtté avatásával, mert szépen áthozták-áthúzták Cristináék a mai kor hangzásába a dalokat, igaz, van pár dolog, amivel személy szerint én nem tudtam kibékülni, például a cikk elején ecsetelt Heaven's A Lie, vagy a Daylight Dancer, amely valahogy nem fogott meg. De összességében szép munkát végzett a milánói csapat, akiket 20 éve szeretek, és eddig nem okoztak csalódást. Bár a fent említett gyenge pontokat kiszúrtam, de a Comalies XX rendben van.

8,5/10

Sarok Bettina gondolatai

Nem feltétlenül tartozik a kedvenc híreim közé, amikor egy klasszikust leporolnak, majd átültetik azt kortársba. Nem véletlenül mondjuk azt valamire, hogy klasszikus vagy örökzöld. Csakúgy mint a feldolgozáslemezek sokasága, úgy az átdolgozások is amolyan divatként robognak a boltokba, és az, hogy valamit új köntösbe bújtatnak az persze okkal hagy némi kívánni valót maga után. Az esetek többségében teljes mértékben jól működik a képlet, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindig van egy de és mindig ott van az a fránya árnyoldal is.

Kicsit meglepett a Lacuna Coil lépése, noha bizonyos szempontból logikusnak tartom a döntésüket. Nemcsak hangzásban változott a húszév alatt a zenekar, hanem a felállás is itt-ott más, mint a Comalies eredetijén. Kíváncsian vártam hát, hogyan szólal meg 2022-ben a lemez, tekintve, hogy az utóbbi pár lemezük után rendesen keresgélni kellett az állunkat, olyannyira bekeményítettek. Beismerem először – és a sokadik alkalom után sem – nem tudtam hova tenni a Comalies XX tartalmát, pedig nem először hallom, az újabb verziók azonban nem kicsit leptek meg olyannyira, hogy szinte fel sem ismertem a korongot.

A Swamped és a Heaven’s A Lie már az eredetinek is húzódalai voltak, ez most sincs másként, a bibi mindösszesen az, hogy amióta Andrea Ferro megtanult hörögni, azzal egyetemben elfelejtett énekelni. Emlékszünk még, amikor  a bandát azért tartottuk kivételesnek, mert két zseniális énekes adja elő a nótákat? Na ez veszett ki belőlük mára, és bár Andrea hörgése a dalok háromnegyedében már húszévvel ezelőtt is bőven elfértek volna, a Heaven’s A Lie-t igazán megkímélhették volna tőle, csakúgy mint a Swamped-et – ebből a szempontból egyáltalán nem volt érdemes hozzányúlni a lemezhez.  Bevallom őszintén, az összes többi dal nekem sokkal jobban átjön a mai hangzásban; frissebb, érettebb és nem utolsó sorban olyan hatást keltenek, mintha egy teljesen új lemezt hallgatnék. Volt egy időszak, amikor kimaradt az életemből a csapat munkássága, ami valójában azért történhetett meg, mert folyton újdonságok, számomra még ismeretlen területek után kutattam, melyek aztán olyannyira bevonzottak, hogy egy jó ideig másra rá sem néztem. Ez az időszak alatt a Lacuna Coil stílust váltott, keményebb lett, Andrea áttért a hörgésre, és valahogy elveszett az a bizonyos varázs, ami miatt fülig beleszerettem a munkásságukba.

Beletelt egy kis időbe, mire pótolni tudtam a lemaradásom, a Delirium című lemezük pedig aztán feledtette velem minden sérelmemet, és újfent megtaláltam a szépet, a jót, a hiányzó pluszt, ami miatt továbbra is értékelem a zenekar munkáját. A fentebb, Eszti által már említett Black Anima egy teljesen új fejezetet nyitott mind a csapatnak, mind a fanoknak egyaránt, hiszen aki eddig esetleg kételkedett volna bennük, az megtért, a  régi fanok pedig belátták, hogy még a legstabilabb banda is képes valami egészen újat mutatni önmagából. Hogy milyen metált is játszanak pontosan az tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, hiszen mindaddig, amig a dalaik elérnek az emberekhez, és érzelmeket váltanak ki belőlük, a dalok üzenete lesz az, ami miatt továbbra is kitartunk a srácok mellett, nem pedig az elemzés, hogy „ez most akkor gótikus vagy nem gótikus?”. Részemről jó ötlet volt meglépni a változást, viszont nagyon remélem, hogy a többi lemezük most már tényleg megmarad klasszikusnak, kell valami emlék arról, hogyan is szóltak egykoron, mielőtt azok lettek akik!

8/10

Kiadó: Century Media

Zenészek:

Cristina Scabbia - ének

Andrea Ferro - ének, hörgés

Marco Coti Zelati - basszusgitár, billentyűk

Diego Cavallotti - gitár

Richard Meiz - dob

Tracklist:

CD 1:

01. Swamped XX
02. Heaven's A Lie XX
03. Daylight Dancer XX
04. Humane XX
05. Self Deception XX
06. Aeon XX
07. Tight Rope XX
08. The Ghost Woman And The Hunter XX
09. Unspoken XX
10. Entwined XX
11. The Prophet Said XX
12. Angel's Punishment XX
13. Comalies XX

CD 2:

01. Swamped
02. Heaven's A Lie
03. Daylight Dancer
04. Humane
05. Self Deception
06. Aeon
07. Tight Rope
08. The Ghost Woman And The Hunter
09. Unspoken
10. Entwined
11. The Prophet Said
12. Angel's Punishment
13. Comalies

71ypgil2dnl.jpg

 

 

 

Andrea Ferro: "Elveszettnek éreztük magunkat a karanténban"

andrea_lacuna_coil_by_cunene-web-crop-2.jpg

A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" albuma 14-ével került boltokba, amely kiadvány a 2002-ben piacra dobott "Comalies" 20. szülinapos verziója. Láthattuk-hallhattuk róla a Tight Rope XX és a Swamped XX című szerzeményeket, amelyek igen kedvező fogadtatást kaptak a 2022-es hangzásukban is.

A derék olaszok decemberben indulnak turnéra Dél-Ázsiában, ahová a "Black Anima" (2019) megjelenését követően, 2020 elején indultak volna, ám a COVID-19 járvány miatt akkor törölniük kellett a koncertsorozatot, a napokban pedig Andrea Ferro, aki a zenekar férfi hangjáért felelős, a Midwest Beatdown nevű internetes magazinnal osztotta meg gondolatait a pandémia kitörését követő időszakról - ahogyan Cristina Scabbia énekesnő is már többször beszélt akkori érzéseiről.

Az első karantén ideje alatt, az általános helyzet mellett, hogy az emberek megbetegedtek és meghaltak - ami nyilvánvalóan ijesztő volt -, úgy éreztük, hogy eláruljuk azt, amiért dolgozunk, mert otthon voltunk, és ilyen hosszú ideig még sosem ültünk tétlenül. Azt sem tudtuk, mit csináljunk, mert még csak beszélni sem tudtunk egymással, csak online kommunikálhattunk. Nem csináltunk semmilyen zenével kapcsolatos dolgot.

- elevenítette fel emlékeit, azt pedig többször elmondta a zenekar, hogy a karanténban egyáltalán nem szállta meg őket az ihlet.

Én személyesen gondoskodom a dolgok üzleti oldaláról, a cégről, így ezzel foglalkoztam, hogy itt-ott pénzt takarítsunk meg, mert nem tudtuk, hogy ez a járványhelyzet hogyan alakul majd és medig tart, megpróbáltunk pénzt szerezni, ahonnan csak lehetett. De ezt leszámítva csak videojátékokkal játszottam, és a feleségemmel voltam. Szinte úgy éreztem, mintha nyaralnék, mert otthon voltunk, és azt csináltuk, amit szeretünk. Aztán egy idő után szinte >>bűntudatom<< támadt, amiért hanyagoltam a zenélést, ezért kézbe vettem a gitárom, játszani kezdtem és született pár ötletem. De nagyon furcsa érzés volt; az egész vírushelyzet, a bizonytalanság, nagyon üresnek tűnt és nem volt igazán kreatív időszak.

71ypgil2dnl.jpg

Nem tudtunk ténylegesen zenén dolgozni a bezártság alatt, mert elveszettnek éreztük magunkat, hiszen általában az inspirál minket, ha úton vagyunk, találkozunk emberekkel és más bandákkal, és ez két évig nem történt meg. Szóval a járvány és a lezárások végén nagyon üresnek éreztük magunkat, és nagyon szerettünk volna újra inspirációt gyűjteni.

- zárta sorait a zenész, azt pedig már tudni lehet, hogy a csapat újult erővel vetette bele magát a tizedik nagylemez készítésébe, és jó pár dal már megíródott.

 

Cristina Scabbia: "A mi közösségünkben nincs helye a trolloknak!"

lacuna-coil-by-julia-sariy-photography-14.jpg

Amióta internet létezik, jelen vannak az online trollok is. Természetesen a sztárok, közszereplők sem menekülhetnek előlük, de mindenki másképp kezeli az ilyen alakokat.

A témával kapcsolatban Cristina Scabbia, a Lacuna Coil frontasszonya is kifejtette igen markáns véleményét:

Sokan azt mondják, ha vannak körülötted gyűlölködők, akkor sikeresnek számítasz. Körülöttünk viszont nem nagyon vannak ilyen emberek. Persze vannak, akik utálkozva kommentelnek, de én ezt nem rakom össze a sikerrel, mert úgy is gyűlölhetnek téged, hogy valójában érdekelné őket, hogy ki is vagy.

- kezdte sorait, majd eképpen folytatta:

És az a tény, hogy nincs igazi negativitás a közösségünkben, nagyon-nagyon büszkévé tesz, mert ez azt mutatja, hogy a munkáddal és a hozzáállásoddal meg tudod győzni az embereket arról, hogy nem kell fasznak lenni csak azért, mert több lehetőséged volt, mint nekik, mert kiváltságos és szerencsés vagy, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz. Szóval, a mi családunkban nincs helye a negativitásnak és a gyűlöletnek. Az is igaz, hogy a legtöbb gyűlölködő általában szereti azt, akit bírál, mert akkor nem lenne értelme. Úgy értem, ha valami nem érdekel, vagy nem tetszik, akkor mással foglalkozol. Nem is vesztegeted az időt arra, hogy kommentálj valamit, ami nem tetszik.

Néhány évvel ezelőtt az énekesnő őszintén beszélt arról, hogy meglátása szerint a következő generációt bizony elcseszte a közösségi média, az internet.

Néha úgy gondolom, hogy a következő generáció eléggé el van baszva, különösen a közösségi média által. Elvesztették az irányítást. Fogalmuk sincs arról, milyen a való élet. Mindig készen állnak arra, hogy ítélkezzenek. Mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha gőze sincs, miről beszél. Mindenki ítélkezik, és mindenki kész felszállni a gyűlölködők vonatára. Ez egy eléggé elcseszett dolog. Ha valaki az én oldalaimra vagy a zenekarom oldalára jön, csak hogy szarral dobáljon minket, reagálni szoktam rá.

 

280204527_563486708466884_7670174095185621405_n.jpg

 

Nem olyan ember vagyok aki azt mondja, >>Oké, letiltalak.<< Én válaszolok. Nem bánom, ha más rajongók is ráugranak az illetőre, és szétrúgják a seggét. Olyasmit tett, ami nem helyes, és ezt meg kell értenie. Ha tiltom és/vagy törlöm az üzeneteit, az olyan, mintha nem figyelnék az illetőre. De én azt akarom elérni, hogy lássa, >>odafigyelek rá.<<  Hogy rájöjjön, idióta és amit tesz, annak következménye van. Két perc figyelmet szentelek neki, és ha a többiek azt mondják az illetőnek, hogy egy seggfej, talán kétszer is meggondolja, hogyan cselekszik legközelebb.

 

 

süti beállítások módosítása