Szeptember 4-én, pénteken megtörtént az Alissa White-Gluz vezette Blue Medusa első élő fellépése. Az egykori Arch Enemy- és The Agonist-énekesnő új zenekara a berlini Huxleys Neue Weltben megrendezett Corrupted Blood Club Show egyik titkos headlinereként mutatkozott be a közönségnek.

Az esemény szervezője, Maximilian "HandOfBlood" Knabe egészen az utolsó pillanatig titokban tartotta a fellépők névsorát és a rendezvény pontos koncepcióját. A buli iránt így is komoly volt az érdeklődés: a jegyek már tavaly novemberben, mindössze egyetlen nap alatt elfogytak. A péntek esti koncerten aztán kiderült, hogy nem akármilyen névsorral készültek. A Blue Medusa mellett a Heaven Shall Burn és a Kreator is titkos headlinerként lépett színpadra, az este során pedig több, a Corrupted Blood Records jövőjével kapcsolatos bejelentésre is sor került.

A rendezvényt Twitch-en élőben is közvetítették, a stream összesen 295 ezer nézőt vonzott. A közönség jelentős része Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból csatlakozott, a közvetítés pedig egy időre a Twitch német, francia és brit főoldalára is felkerült.

Az est házigazdája maga Alissa volt, aki nemcsak végigvezette a nézőket a programon, hanem a Blue Medusával együtt először élőben is színpadra állt. A zenekar felállásában az énekesnő mellett Alyssa Day és Dani Sophia gitározik. Az élő koncerteken Alicia Vigil basszusgitáron, Delaney Jaster pedig dobokon csatlakozik hozzájuk.

A Blue Medusa az elmúlt időszakban már több dallal és videoklippel (Checkmate, Flying Monkey, Crocodile) is bemutatkozott, a berlini fellépéssel azonban új fejezet kezdődött a zenekar történetében: most először mutatták meg élőben is, hogyan működik együtt a teljes csapat.

Újabb dallal jelentkezett Alissa White-Gluz zenekara, a Blue Medusa: szeptember 4-én megérkezett a Crocodile., amelyhez hivatalos videoklip is készült.

Idén már két szerzeménnyel hallatott magáról a formáció. Márciusban a Checkmate mutatta meg először, milyen irányba indul Alissa az Arch Enemy utáni időszakban, májusban pedig a sötétebb, súlyosabb hangulatú Flying Monkey követte. A Crocodile. így már a Blue Medusa harmadik kislemeze.

Ezúttal egy kifejezetten nyomasztó alapérzés került a középpontba: az a furcsa, ösztönös bizonyosság, amikor még semmit sem látsz, de pontosan érzed, hogy valami nincs rendben. A dal éppen ezt a belső riasztórendszert boncolgatja, azt a pillanatot, amikor a szemünk még nem talál kapaszkodót, a megérzés viszont már rég üvölt, hogy baj van. A látszólag ismerős és biztonságos felszín alatt valami fenyegető húzódik meg, és innen kapja a szám a fojtogató hangulatát is.

A Crocodile. egyik különlegessége, hogy Beatriz Mariano, a portugál Okkultist frontembere is közreműködik benne, aki hörgős vokáljaival még súlyosabbá teszi a dal hangulatát, és a klip vizuális világához is hozzátette a magáét. A közel ötperces szerzeményt Alissa, Alyssa Day és Dani Sophia jegyzi, a produceri munkákban pedig Alissa mellett Kile Odell vett részt. Zeneileg továbbviszi az első két dal által kijelölt irányt: masszív riffek, tiszta és extrém vokálok váltakozása, erős atmoszféra és jó adag sötétség jellemzi. A videó abból a szempontból is fontos állomás, hogy most először látható benne együtt a teljes Blue Medusa. Alissa mellett Alicia Vigil basszusgitározik, Delaney Jaster pedig dobol.

Három dal után már egyre tisztábban kirajzolódik, mit akar Alissa és a Blue Medusa. A Checkmate, a Flying Monkey és most a Crocodile. alapján nem egyszerűen egy új zenekarról van szó, hanem egy olyan projektről, amelyben jóval szabadabban mozoghat zeneileg és vizuálisan is. A következő lépés további kislemezekkel, később pedig egy teljes nagylemezzel jöhet.

A múlt hétvégén megrendezett németországi Wacken Open Air fesztiválon a Magenta TV munkatársa, Paolo Phoenix készített interjút az Arch Enemy korábbi frontasszonyával, Alissa White-Gluzzal, aki jelenleg három különböző zenei projekten is dolgozik. Készül első szólóalbuma, az "Alissa", nemrég életre hívta kizárólag női zenészekből álló új zenekarát, a Blue Medusa-t, emellett pedig a DragonForce első női frontembereként is színpadra áll.

Arra a kérdésre, hogyan képes egyszerre három projektben is ilyen magas színvonalon teljesíteni, Alissa így válaszolt:

Szerintem sok előadóban van egyfajta kreatív erő, amelynek egyszerűen utat kell engednünk, és nagyon szórakoztató ezt több különböző dologban is megélni. Ami a szólóprojektemet illeti, ott egyszerűen csak önmagam vagyok. Minden, amit csinálok, olyasmi, amit élvezek, vagy ami művészileg kielégít, és ezért veszek részt ennyiféle együttműködésben. A Blue Medusa viszont a legnagyobb szenvedélyem és a fő fókuszom. Ide teszem az összes energiámat, minden egyes részletre maximálisan odafigyelek, mert tulajdonképpen ez az a zenekar, amelyre mindig is vágytam. És természetesen óriási megtiszteltetés, hogy a DragonForce-szal is énekelhetek. Ők legendák, fantasztikus emberek, elképesztően jó zenészek, és nagyszerű dalaik vannak. Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek is, de a legnagyobb szenvedélyem továbbra is a Blue Medusa, és a figyelmem nagy részét erre fordítom.

Alissa a két együttes közötti zenei különbségekről is beszélt:

A Blue Medusa tényleg én vagyok. Ez az a zene, amit szeretek, ez vagyok én. Ezt akarom csinálni, így akarok megszólalni, és ezeket a dolgokat akarom elmondani. A DragonForce viszont elképesztően energikus, ami előadóként számomra nagyon fontos. Szeretek rendkívül intenzív, energikus zenét játszani. Az energia pedig sokféle dolgot jelenthet: lehet hangulat, tempó, hangmagasság vagy bármi más. A DragonForce színpadi energiája annyira magas, hogy egyszerűen hihetetlenül szórakoztató velük fellépni.

Alissa saját zenekara, a Blue Medusa

Ráadásul szinte véletlenül alakult úgy, hogy a dalaik énekesi szempontból nagyon kényelmes hangfekvésben vannak számomra. Gyakorlatilag pontosan abban a tartományban, amely nekem ideális, ezért nagyon élvezem énekelni őket. Úgy érzem, megmutathatom a hangom egy olyan oldalát is, amelyet már régóta szerettem volna jobban kifejezni. Például hatalmas musicalrajongó vagyok, és amikor a DragonForce-szal énekelek, néha szinte úgy érzem, mintha egy kicsit a musicales hangomat is megdolgoztatnám.

Eképpen zárta mondandóját:

A zenéjük nyilvánvalóan nagyon epikus, vokálisan pedig komoly kihívást jelent, már csak a tempó és a megfelelő levegővétel miatt is. De pontosan ez az, amiben fejlődni szeretnék, és amit gyakorolni akarok. Most pedig végre van rá okom is.

2025 novemberében, több mint egy évtized után távozott az Arch Enemyből Alissa White-Gluz, és ugyanezen a napon jelentette meg The Room Where She Died című dalát, amely a még 2016-ban, a Napalm Recordsszal kötött szerződés keretében készülő szólóalbumának első kislemeze volt. Nem sokkal később jelentette be a Blue Medusa projektet, valamint májusban a DragonForce-hoz is csatlakozott.

Távozása komoly meglepetést okozott, hiszen alig egy héttel korábban a zenekar még nagyszabású európai turnén volt, többek között az ötezer főnél is nagyobb befogadóképességű londoni Eventim Apollóban is felléptek. Az Arch Enemy Alissa 13 éves énekesi időszaka alatt jutott el arra a szintre, hogy hasonló méretű helyszíneket rendszeresen megtöltsön.

13 éve csatlakoztam az Arch Enemyhez. Ez majdnem a zenekar teljes történetének a fele, az én zenei pályafutásomnak pedig több mint a fele. Ebben az időszakban értük el a zenekar történetének legnagyobb sikereit, így rengeteget tanultam. Az ember azonban hajlamos folyton maga előtt görgetni a dolgokat, és egy idő után felmerül a kérdés: mikor lépek végre a gázra?

- vezette fel a témát Alissa, majd kitért saját projektjének, a Blue Medusának a megalakulására, amely csapat márciusban a Checkmate című dallal mutatkozott be:

A Jem és a hologramok című sorozaton nőttem fel, és azt hiszem, ebből valamit magammal vittem a későbbi évekre is. Gyerekkorunkban a nővéremmel, Jasamine-nal, aki a No Joy tagja, együtt zenéltünk. Voltak gitárjaink és dobjaink, többnyire turkálókból és használtcikkboltokból szereztük őket, de nagyon menő volt. Régóta szerettem volna ezt megvalósítani.

Bár a Checkmate hangzásában egyértelműen felismerhetők Alissa korábbi zenekarai, a The Agonist és az Arch Enemy bizonyos elemei, az énekesnő szerint a Blue Medusa zenéje progresszívebb irányokat is bejár majd, egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a csapat nem azonos a régóta készülő szóló projektjével, amely egyszerűen ALISSA néven fut majd.

A Blue Medusa sokkal inkább azokra a dolgokra koncentrál, amelyeket zeneileg a legjobban szeretek. Imádom az energikus, gyors és súlyos zenét, ugyanakkor azokat a sötét, ördögi hangokat is, amelyek például a black metalban jelennek meg. Szeretem a progresszív metal skáláit és azokat a dalszerkezeteket, amelyek nem a megszokott, rádióbarát formulát követik.

Az új formációhoz Alyssa Day és Dani Sophia gitárosokat kérte fel. Az énekesnő számára kiemelten fontos volt, hogy a Blue Medusa minden tagja nő legyen, valamint az együttes neve sem véletlenszerű választás volt.

Medusát a görög mitológia elsősorban olyan szörnyetegként ismeri, aki egyetlen pillantással kővé változtatja a férfiakat. Egyes értelmezések szerint azonban Medusa eredetileg Poszeidón áldozata volt, akit az istenek megátkoztak, és éppen az őt ért erőszak és büntetés következtében vált félelmetes, nagy hatalmú lénnyé. Szerintem rendkívül érdekes a története, és bizonyos szempontból azonosulni is tudok vele. Emellett nagyon szeretem a Medusához kapcsolódó képi világot, és azt, hogy a női erő egyik szimbólumává vált.

A Blue Medusa még pályafutása elején jár, de az együttes már több jelentős fellépést is lekötött. A zenekar az év későbbi részében az amerikai Louder Than Life és Aftershock fesztiválokon is színpadra áll, ám azt nem tudni, mikor jelenik meg a formáció első albuma.

A Checkmate megjelenése olyan volt, mintha hazatértem volna. Szeretem, ha egy dalban megjelenik néhány váratlan elem, ugyanakkor fontos, hogy legyen benne valami, amibe a hallgató belekapaszkodhat. Ez volt az első dal, amelyet teljesen befejeztem a Blue Medusa számára, ezért mindig különleges helyet foglal majd el a szívemben.

- zárta sorait Alissa, aki csapatával májusban Flying Monkey címmel a második dalt is kiadta.

Egy friss interjúban, amelyet Benedetta Baldin készített a finn Chaoszine számára, a korábbi Arch Enemy-énekesnő, Alissa White-Gluz a nemrég bejelentett együttműködéséről beszélt az extrém power metalban utazó DragonForce-szal.

Igazából meglepett, hogy az emberek meglepődtek, mert mi azt hittük, hogy már tudják. Ezért készítettük ezt a videót is, és ezért mondtuk benne, hogy: »Hé, a pletykák igazak«, mert azt gondoltuk, az emberek már úgyis sejtik, hogy ez történik. Együtt mászkáltunk. Úgy értem, hónapok óta készültek rólunk közös fotók. Meglepődtünk, hogy senki sem tudott róla.

- mesélte nevetve az énekesnő, aki szerint a DragonForce különösen erős partner abból a szempontból, hogy a zenekar minden este maximális színpadi élményt akar nyújtani.

Nagyszerű az egész, mert a DragonForce egy olyan zenekar, amely tényleg nagyon komolyan veszi, hogy minden egyes este kiváló minőségű szórakoztatást adjon. Olyannyira, hogy Sam [Totman, gitáros] építi a színpadi díszletet, Herman [Li, gitáros] pedig a technikai részletek minden apró mozzanatát felügyeli. Ők nem csak felsétálnak a színpadra, eljátszanak valamit, aztán lejönnek. Mindenki elképesztően benne van az egészben.

Én mindig is ilyen voltam, mert színházi háttérből jövök. Sok éven át dolgoztam színházban, ahol ügyelő és díszlettervező is voltam, és imádtam. Ezért nagyon jó olyan emberek között lenni, akiket tényleg érdekel minden részlet: hogy jól nézzenek ki a fények, hogy a kellékek a helyükön legyenek, és hogy a közönség fantasztikusan érezze magát. Én is rettenetesen részletorientált vagyok, és nagyon jó más, hasonló emberekkel dolgozni. Energiában ezért ez valójában nagyon jól működik.

Alissa szerint a csapat súlyossága más természetű, mint amihez korábban sokan tőle hozzászokhattak.

A DragonForce is nagyon kemény, csak másképp. Azért kemények, mert annyira gyorsak. [Nevet] Ez minden egyes zenésznek edzés a színpadon. A dobosnak, az énekesnek, a basszusgitárosnak, a gitárosnak, mindenkinek végig olyan, hogy: »Ááá!« [Nevet] Felmegyünk a színpadra, én pedig azt mondom magamnak: »Vegyél egy levegőt, mielőtt felmész, mert a következő 45 percben úgysem fogsz tudni rendesen lélegezni.« Nehéz. Kihívás. És nagyon izgalmas ilyen intenzív energiát kifejezni, csak éppen egy másik módon.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt váltani, és egy évtizednyi Arch Enemy-frontemberség után egy friss projektbe, az újonnan alakult Blue Medusa nevű formációba fektetni a lelkét, Alissa így felelt:

Nagyon jó érzés. És továbbra is az egyik legnagyobb metalzenekar élén fogok állni, ahogy az előbb is mondtad. A DragonForce-szal ott leszek ezeken a turnékon. Ebből a szempontból tehát igazából nem sok minden változott.

De nagyszerű, hogy most több időm van befektetni abba… Úgy értem, soha nincs elég időm, de most több időm van, amit teljesen a Blue Medusa-ba tudok tenni, mert ez lett a fő fókuszom és a fő projektem. Szeretem a zenét, amit készítünk, és nagyon inspiráló olyan zenét alkotni, amit szeretsz, amire nagyon-nagyon büszke vagy, és amiben nincs kompromisszum. Szóval nagyszerű érzés.

A németországi Nürburgringben megrendezett Rock Am Ring 2026 fesztiválon a Moshpit Passion készített interjút az egykori Arch Enemy-, valamint jelenlegi DragonForce- és Blue Medusa-frontasszonnyal, Alissa White-Gluzzal.

Az énekesnőt arról kérdezték, mit tanult önmagáról, a metal színtérről és az elvárások kezeléséről az elmúlt évek során, különösen az Arch Enemyben töltött időszak fényében.

Azt hiszem, azt tanultam meg, hogy rendkívül kitartó vagyok, és hogy nagyon fontos bízni az ösztöneinkben, amikor helyzetekről és emberekről van szó. Mert ha elnyomod ezt a belső megérzést, később könnyen megbánhatod. Úgy érzem, mindannyiunkban ott van egyfajta intuíció, amely segít felismerni, hogy valami biztonságos-e vagy sem. Néha mégsem hallgatunk rá, mert azt mondjuk magunknak: 'Ezt meg kell csinálnom', 'profinak kell lennem'. Pedig szerintem fontos odafigyelni erre a belső hangra.

- kezdte Alissa, majd így folytatta gondolatmenetét:

A legtöbb zenész fejében ott van az a gondolat, hogy amit a zene megkövetel, azt meg kell tenni. Ha ez azt jelenti, hogy nem eszel rendesen, nem alapítasz családot vagy nem fejezed be a tanulmányaidat, akkor is meg kell tenned. Be kell szállnod a turnébuszba. Én is így éltem nagyon hosszú ideig, és bizonyos mértékig ma is ilyen vagyok. De ma már őszintén hiszem, hogy szükség van az egyensúlyra, és arra, hogy az emberek felismerjék: más dolgok is fontosak az életben.

Azonban az énekesnő szerint a család, az egészség és az emberi kapcsolatok nem áldozhatók fel korlátlanul a karrier oltárán.

A családod, az életed, az egészséged fontos. Emberi lény vagy. Nem egy gépsoron előállított termék, amelynek egyetlen feladata a zene gyártása. Ember vagy. A szeretteiddel töltött időt később nem lehet visszakapni. Turnék mindig lesznek még, de az elvesztegetett idő a családdal nem pótolható.

Lemaradtam a nagyszüleim temetéséről, a barátaim esküvőiről, nem lehettem ott az unokahúgaim és unokaöcséim születésénél sem. Minderről lemaradtam, mert mindig úton voltam. És ezt már nem lehet visszacsinálni. Ezért fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy bár a zene az életünk, és rendkívül fontos számunkra, emberi szinten is tisztelnünk kell önmagunkat.

- zárta sorait.

A Checkmate áttörő sikere után, amely rövid idő alatt az év egyik leglelkesebben fogadott metal-megjelenésévé vált, az egykori Arch Enemy- és jelenlegi Dragonforce-énekesnő, Alissa White-Gluz vezette Blue Medusa újabb kislemezzel jelentkezett - a dal a Flying Monkey címet viseli.

A Flying Monkey egy nagyon furcsa, átmeneti térben született. Olyan volt, mintha két életszakasz között, egy váróteremben lebegtem volna, és a dallamok azoknak a rémálmoknak a témáit tükrözik, amelyek akkoriban kísértettek. Bárhol is voltam, újra és újra hallani véltem a távolból egy hamisan szóló zenedobozt…

- írja a szerzeményről Alissa, nézd meg nálunk a hozzá készült videoklipet!

Egy friss interjúban a német EMP-nek a Blue Medusa jelenlegi énekesnője, Alissa White-Gluz arról beszélt, milyen komoly aggodalmak övezik a mesterséges intelligencia térnyerését - különösen azt, hogyan képes az automatizáció és a sablonos vizuális világ elsorvasztani az emberi kreativitást, sőt, személytelenné tenni a művészetet.

Szerintem az MI elképesztően hasznos eszköz lehet a tudomány és az orvoslás területén. Izgatottan várom, mire lesz képes ott. Az, hogy pillanatok alatt képes átnézni évtizedeknyi szakmai publikációt, összevetni adatokat és következtetéseket levonni, és ez hatalmas segítség lehet például krónikus betegségek gyógyításában vagy az emberek életének javításában. Ebben a formában imádom. Ugyanakkor még messze nem elég fejlett ahhoz, hogy ne kövessen el súlyos hibákat, így emberi ellenőrzésre mindig szükség lesz. De ettől függetlenül hasznos lehet.

A művészeteknél viszont már árnyaltabb a kép:

Bizonyos helyzetekben inspirációként is működhet. Például ha alkotói blokkod van. Én ilyenkor szeretek múzeumba menni, festményeket nézni. De ha épp turnén vagyok, vagy mondjuk hóvihar van — mint most  — és nem tudok eljutni sehová, akkor akár beírhatod, hogy ‘sötét, szürrealista művészetet akarok látni’, és kapsz valamit, ami beindíthatja a fantáziádat. Egy vershez, dalhoz vagy akár egy outfithez. Olyan ez, mint egy oda-vissza játék: te inspirálod az MI-t, az meg visszainspirál téged.

A veszély viszont szerinte nagyon is valós:

Én meg tudom különböztetni, ha egy kép, videó vagy zene MI által készült, de sokan nem. Akik nincsenek benne ebben a világban, vagy az idősebb generációk, sokkal nehezebben szűrik ki. És ez veszélyes. Ráadásul ez még csak a kezdet. Holnapra már lehet, hogy teljesen felismerhetetlenné válik. És már most is ijesztően közel járunk ehhez. A legnagyobb veszély az, hogy már nincs stabil alapunk az igazságra. Nem tudjuk, mi valós és mi nem. Régen a szemünkre és a fülünkre hagyatkoztunk, ám most már ezek sem biztos kapaszkodók. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz a fojtogató feszültséghez, ami a világban van. Az emberek szétszakadnak, egymás torkának esnek, mindenki ideges és dühös. És ez kurvára nyomasztó.

Így zárta mondanivalóját:

Már nem tudjuk, mivel állunk szemben. És közben egyre könnyebb elveszíteni a munkánkat, a karrierünket, vagy kihasználttá válni. Nem akarok nihilista lenni, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ezt meg lehet állítani. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk rá, amennyire csak tudunk.

Alissa White-Gluz tavaly novemberben intett búcsút az Arch Enemynek, és szinte azonnal új fejezetet nyitott: még azon a napon be is mutatta első szólódalát, a The Room Where She Died-ot, amelyben a Kamelotból ismert Oliver Palotai is közreműködött.

Nemrég az énekesnő bejelentette, hogy Blue Medusa néven indítja útjára vadonatúj projektjét. Az új formációban két kivételesen tehetséges zenésztárssal dolgozik együtt: Alyssa Day-jel (Mindscar, Absentia) és Dani Sophia-val (ex-Till Lindemann). A koncertfelállást tovább erősíti Alicia Vigil basszusgitáros (Dragonforce, Vigil Of War), valamint Delaney Jaster dobos (Stitched Up Heart).

A mai napon pedig végre megérkezett a zenekar első szerzeménye, a Checkmate, amelyhez természetesen egy videoklip is készült.

A „Checkmate” számomra egy mélyen katartikus dal. Egy olyan áramlásban született, ahol a szöveg, a dallam és a ritmus szinte önmagát írta, mintha csak csatorna lettem volna, és közben végig ott vibrált bennem az érzés, hogy valami erőteljeshez nyúlok. Szöveg tekintetében talán ez a legsúlyosabb, legmélyebb darab, amit valaha írtam…miközben hangzásban épp ellenkezőleg: ez az egyik legkönnyedebb abból, ami jelenleg bennünk forr.

- mesélte Alissa a dalról.