A Bye Bye Beautiful alighanem a Nightwish történetének egyik legvitatottabb dala, erről a szerzeményről mesélt nemrégiben Anette Olzon a Loudersoundnak. A 2007-es Dark Passion Play egyik legközvetlenebb szerzeménye nehezen volt másként értelmezhető, mint Tarja Turunennek címzett keserű búcsúként. Csakhogy mire a dal megjelent, már Anette állt a mikrofon mögött, így ő került egy olyan konfliktus kellős közepébe, amelyhez eredetileg semmi köze nem volt.

Nem véletlen, hogy a banda agya, Tuomas Holopainen a lehető legnagyobb csendben akarta elkezdeni a Nightwish következő fejezetét. Az előző album, a 2004-es Once óriási sikert hozott a zenekarnak, a háttérben azonban egyre súlyosabb feszültségek alakultak ki. 2005. október 21-én, az End Of An Era címre keresztelt hatalmas helsinki koncert után a zenekar egy nyílt levéllel megvált Tarjától, majd a levelet azonnal közzétette az interneten.

Anette később bevallotta, hogy amikor csatlakozott a Nightwish-hoz, valójában fogalma sem volt arról, milyen méretű viharnak sétál éppen a közepébe.

Nem tudtam, mibe keveredem. Azt hiszem, elég naiv voltam. Azt sem tudtam, milyen nagy zenekarról van szó. De ilyen a személyiségem: ha valamit meg akarok csinálni, egyszerűen belevágok. Aztán csakhamar szembesültem azzal a balhéval, ami Tarja távozását övezte. Sok kellemetlen helyzet adódott ebből. Ha a turnébuszon bármi szóba került Tarjával kapcsolatban, én nem akartam részt venni benne. Nagyon kellemetlen volt számomra ez az egész helyzet.

A Dark Passion Play végül 2007. szeptember 26-án jelent meg. A nagyszabású, filmszerű hangszerelésű album máig a Nightwish egyik legerősebb anyagának számít, ám már az első hallgatások során akadt egy dal, amely különösen felkeltette a rajongók figyelmét: a Bye Bye Beautiful. 

Nem kellett különösebb nyomozói zsenialitás ahhoz, hogy a hallgatók összerakják, kiről szólhat a szerzemény. A dal indulatos hangvétele, valamint Marko Hietala refrénje gyakorlatilag azonnal Tarja távozásához kötötte a számot, Anette viszont feszélyezve érezte magát.

Problémásnak éreztem egy ilyen személyes és érzelmileg túlfűtött számot énekelni, hiszen a történetéhez semmi közöm nem volt. A koncerteken tudatosan próbáltam távolságot tartani a dal élesebb részeitől. Ha megnézitek a YouTube-on a koncertfelvételeket, láthatjátok, hogy amikor Marko énekli a saját részét, én megfordulok. Ezzel nemcsak a konfliktustól próbáltam elhatárolódni, hanem a Tarja iránti tiszteletemet is ki akartam fejezni. Miután elváltak útjaink a zenekarral, Tarjával beszélgettünk Instagramon. Tényleg nagyon szeretem őt. Mindig kiálltam mellette, és szerintem ezt ő is tudja. Nehéz időszak volt. Nekem sem volt éppen kellemes helyzet.

Anette ma már érti, miért volt szüksége Tuomasnak erre a dalra.

Tuomas néha nem mondta el nekem, miről szólnak a dalok, máskor pedig nekem kellett megkérdeznem, mert rengeteg metaforát használ. Énekesként nekem tudnom kell, mit éneklek. A Bye Bye Beautiful esetében természetesen tudtam, miről van szó. Ebben teljesen egyértelmű volt. Neki nagyon fontos volt, hogy ez a dal ott legyen az albumon. Ez volt az ő állásfoglalása, a szívfájdalma közvetítője.

A zenekar 2008-ban végül kivette a Bye Bye Beautifult a koncertprogramból. Tuomas egy 2009-es interjúban már "halottnak és eltemetettnek" nevezte mind a dalt övező drámát, mind magát a témát.

Ironikus módon Anette Nightwish-korszaka sem ért békésebben véget. 2012. október 1-jén, az Imaginaerum albumhoz kapcsolódó turné közben távozott a zenekarból, helyére pedig Floor Jansen került. Anette később azt állította, hogy terhessége is szerepet játszott a döntésben, ezt azonban korábbi zenésztársai tagadták. A történtek ellenére ma szeretettel gondol vissza a Nightwishban töltött évekre, nyáron egykori csapata számaival turnézott, és a Bye Bye Beautiful is helyet kapott a setlistben.

Anette-nek egyáltalán nem volt könnyű dolga, miután a formáció tagja lett. Tarja klasszikus, operai énekstílusa után az ő melegebb, könnyedebb hangja radikálisan más Nightwisht eredményezett. Egyes rajongók pedig messze túlléptek a sima zenei kritikán. 

Gyűlölködő leveleket küldtek az otthonomba. Ma már úgy látom, kár volt elolvasnom a YouTube-on látható kommenteket, amelyek szerint rossz a hangom és nem tudok énekelni. Folyamatosan összehasonlítottak Tarjával. Nagyon sokat veszítettem emiatt az önbizalmamból. Ezek a támadások később szorongást és pánikrohamokat okoztak. Ma már sehol nem olvasom el a hozzászólásokat.

Az énekesnő számára azonban a dal jelentése mára teljesen megváltozott.

Számomra ennek a dalnak már semmi köze Tarjához. A Bye Bye Beautiful bárkinek szólhat. Minden hullámvölgyével és hullámhegyével együtt nagyon becsülöm a Nightwisht, és szeretném, ha egyszer újra mindannyian barátok lehetnénk. Remélem, hogy egyszer találkozunk a backstage-ben, és újra megölelhetjük egymást. Remélem, ők is így éreznek. És talán egyszer csinálhatnánk egy hatalmas koncertet az összes énekessel.

- zárta gondolatait.

Anette Olzon hosszú idő után ismét színpadra állt egykori zenekara, a  Nightwish dalaival. A svéd énekesnő ma már egészen másként tekint a 2012-ben lezárult időszakra: nemrégiben a Metal Rules-nak beszélt a távozását követő keserűségről, Floor Jansenről, Tuomas Holopainenről, Tarja Turunenről, egy lehetséges Nightwish-jubileumi koncertről, valamint a The Dark Element és szólókarrierje jövőjéről is. 

Anette 2007-ben csatlakozott a Nightwish-hoz, és két stúdióalbumon, a Dark Passion Play-en és az Imaginaerumon énekelt. A zenekarból 2012 őszén távozott, azóta pedig három szólólemezt jelentetett meg (Shine - 2014, Strong - 2021, Rapture - 2024), valamint több projektben is részt vett. A bandából való távozása után azonban hosszú időre teljesen maga mögött hagyta ezt az időszakot, olyannyira, hogy a dalokat sem hallgatta.

A helyzet 2025 végén változott meg, amikor egy dél-amerikai turné keretében ismét Nightwish-szerzeményeket kezdett énekelni. A koncertsorozat 2026-ban Európában folytatódott, augusztus 8-án Budapesten is fellépett.

A Nightwish után még csak nem is hallgattam ezeket a dalokat. Valószínűleg azt is mondtam, hogy soha többé nem fogom elénekelni őket. Többször megkerestek azzal, hogy álljak színpadra ezekkel a dalokkal, de nem éreztem késznek magam rá. 

- kezdte fejtegetni gondolatait Anette, aki elmondta: először fel kellett dolgoznia mindazt, ami a zenekarból történő távozásával járt.

Azt hiszem, túl kellett jutnom azon a rengeteg keserűségen és haragon, amit a történtek miatt éreztem, mert ez hatalmas fájdalom volt a szívemben. Őszintén szólva egyik pillanatról a másikra véget ért az a karrier, amit addig felépítettem, és mindent elölről kellett kezdenem. Most viszont úgy éreztem, eljött az idő. Azt is éreztem, hogy végre méltó módon tudom megszólaltatni ezeket az albumokat.

Olzon szerint magukkal a dalokkal soha nem volt problémája, sőt, továbbra is szereti őket. Sokkal inkább az jelentett számára nehézséget, hogy távozása után más énekelte tovább azokat a szerzeményeket, amelyek eredetileg az ő hangjával váltak ismertté.

Szeretem ezeket a dalokat. Inkább arról van szó, hogy már nem csak én éneklem őket. Hasonló ez ahhoz, amikor én énekeltem Tarja dalait. Talán azért nem akartam sokáig elővenni őket, mert most már valaki más énekli őket, és bizonyos értelemben ő birtokolja őket.

Az énekesnő azt sem titkolta, hogy az évek során folyamatosan összehasonlították a Nightwish három frontasszonyát, Tarját, őt és Floort, és ezekből az összevetésekből gyakran ő került ki a legrosszabbul.

Folyamatosan összehasonlítanak minket, három énekesnőt, és én mindig a lista végén vagyok. Ez van a YouTube-on és mindenhol. De aztán arra jutottam: ezek az én dalaim is. Én is részt vettem azoknak az albumoknak az elkészítésében, én voltam a zenekar énekesnője. Lehet, hogy valaki szerint más jobban énekli őket, de én vagyok az eredeti előadójuk. Jogom van elénekelni ezeket a dalokat!

Anette arról is beszélt, hogy nincs problémája Floorral, aki 2012-ben először turnéénekesként csatlakozott a Nightwishhez, majd egy évvel később később hivatalosan is a zenekar tagja lett.

Barátok voltunk Floorral, úgyhogy nincs vele semmi problémám. Ő egyszerűen belekerült az egész helyzetbe, és végül úgy tekintettek rá, mintha ő lenne a rossz ember. Tuomas-szal nem tartottam a kapcsolatot, de a dél-amerikai turné előtt írtam neki, hiszen az általa szerzett dalokat készültem előadni. Valami olyasmit írtam, hogy: »Szia, remélem, minden rendben van.« Azóta, hogy eljöttem, nem írtam neki, és soha nem beszéltünk. De úgy éreztem, mivel az ő dalait játszom, írnom kell neki, és remélem, hogy ez rendben van számára. Megtettem. Nem kaptam választ.

Sok éven keresztül próbáltam a barátja lenni, közelebb kerülni hozzá, de egy finn férfival ez szinte lehetetlen. Tudom, hogy ez nem fog megtörténni, ezt megértem. Készítettek pólókat azoknak a zenészeknek a neveivel, akik valaha a Nightwish tagjai voltak, ami kedves dolog. De szerintem nagyon szép lenne egy ilyen koncert is, különösen mindazok után, ami Tarjával, velem és általában a zenekar történetében történt. Jól venné ki magát. De ismerem Tuomast, ezért tudom, hogy nem fog megtörténni. Ha viszont megkérne minket, szerintem megcsinálnánk. Legalább a rajongók miatt szerintem el kellene gondolkodnia rajta.

Az interjúban Anette más projektjeiről is szó esett. A Jani Liimatainennel közösen létrehozott The Dark Element két albumot adott ki, és már a harmadik lemez tervei is elkészültek, ám a projekt váratlanul leállt.

A The Dark Element szintén a Frontiers kiadó ötlete volt. Azt mondták: »Hé, lenne kedved ehhez a projekthez?« Nagyon jól működött. Jani Liimatainen hihetetlen dalszerző, és már volt egy harmadik albumunk is, amit fel kellett volna vennünk. A szerződést aláírtuk, aztán egyszerűen eltűnt mindenki elől, engem és a családját is beleértve.

Aztán megtudtam, hogy Brazíliába költözött. Tudom, hogy jól van és boldog, de egyelőre nem akar zenélni. Próbáltam kapcsolatba lépni vele, de nem válaszol. A kiadóval abban maradtunk, hogy talán egyszer majd visszatér.

Anette legutóbbi szólóalbuma, a Rapture 2024-ben jelent meg. Konkrét tervei egyelőre nincsenek a következő lemezre, de elképzelhetőnek tartja, hogy 2027-ben ismét stúdióba vonul.

Nincs még semmi megtervezve, de ha az eddigi albumok közötti időt nézem, jövőre kellene megjelennie, mert akkor telik el három év. Még nem beszéltem erről a Frontiersszel. A férjem (Johan Husgafvel, a Pain gitárosa - a szerk.) is azt mondta, valószínűleg 2027-ben kellene új albumot készítenem, úgyhogy valószínűleg beszélek majd velük, aztán eldöntöm, mit szeretnék.

Olyan zenészekkel szeretném csinálni, akiket ismerek és akikben megbízom. Mindig ezt mondtam. Magnus Karlssont, Anders Köllerforst és természetesen a férjemet szeretném magam mellett tudni. Ha ugyanazzal a csapattal tudnánk megcsinálni, az nagyszerű lenne.

- zárta sorait.

A finn Chaoszine-nak adott a napokban interjút Anette Olzon, aki a 2026 nyarára tervezett európai turnéjáról mesélt -a koncerteket kifejezetten a "Dark Passion Play" (2007) és az "Imaginaerum" (2011) korszakának szenteli - azoknak az albumoknak, amelyeket a Nightwish-sal rögzített.

Arra a kérdésre, hogy másként látja-e ma a zenekarral töltött éveket, mint másfél évtizeddel a távozása után, őszintén válaszolt:

Igen, teljesen. Már nincs bennem keserűség vagy harag feléjük. Sőt, még írtam is Tuomas Holopainennek a 2025-ös dél-amerikai turné alatt, csak hogy jelezzem: remélem, rendben van, ha újra éneklem ezeket a dalokat. Jól érzem magam ezzel. Amikor kiléptem, brutálisan intenzív évek voltak mögöttünk, elképesztően sok turnéval. A lezárás egyikünknek sem volt szép. De azóta rengeteg idő eltelt. Ma már nincs bennem semmi neheztelés. Jó lenne egyszer találkozni, és csak annyit mondani: ‘voltak jó pillanataink is’. Én már egyáltalán nem érzek haragot.

- mesélte Anette, aki szerint az idő egyik legnagyobb tanítása az elengedés:

Tovább kell lépni. Nem érdemes haragot cipelni. Ahogy idősödsz, ezt egyre jobban megérted. Meg kell bocsátani, és el kell engedni. Voltak nagyon boldog pillanatok, de nagyon fájdalmasak is. Mégis: ez egy megvalósult álom volt. Egy hatalmas zenekar énekese lehettem. Ezért mindig hálás leszek.

Az énekesnő az elmúlt években három szólóalbummal is jelentkezett. A 2014-es "Shine" gyenge fogadtatása után hosszabb időre hátat fordított a zenének: elvégezte az ápolónői képzést, és ez teljesen más irányba vitte az életét. A csendet végül 2020-ban törte meg a "Strong" című lemezzel, amely már egy jóval tudatosabb, keményebb, határozottabb korszakot jelölt. Ugyanebben az évben szülésznői tanulmányokba kezdett, majd 2024-ben a "Rapture" albummal folytatta szóló pályáját.

Közben több formációban is aktívan ténykedett. Russell Allen oldalán az Allen/Olzon formációval két album született, míg Jani Liimatainennel közös zenekara, a The Dark Element szintén két lemezt tett le az asztalra. A 2017-es, önmagukról elnevezett debütálást 2019-ben követte a "Songs the Night Sings", azóta azonban feltűnően csendes a projekt, mintha egyszerűen eltűnt volna a radarokról.

Mint kiderült, Jani Brazíliába költözött, és jelenleg nem aktív zeneileg, így a közeljövőben biztosan nem készítenek új anyagot, ám Russellel már dolgoznak a harmadik albumon, jelenleg a keverés zajlik.

Több mint egy évtized várakozás után végre eljött a pillanat, amire sokan vártak:  Anette Olzon visszatér az európai színpadokra, először 2012 óta. A turné exkluzív, limitált állomásokból áll, és különleges tisztelgés lesz a Nightwish-sal készült ikonikus albumai előtt: a "Dark Passion Play" (2007) és az "Imaginaerum" (2011) dalai adják a gerincét, de más meglepetések is várnak a közönségre.

A 22 állomásos turné részeként a svéd csillag Budapestre is ellátogat: Anette augusztus 8-án varázsolja el a magyar rajongókat. A Nightwish-ből való távozása után életre hívta a The Dark Element nevű formációt Jani Liimatainennel, valamint az Allen/Olzon projektet Russell Allennel. Mindkét együttessel két-két albumot adott ki. Szólókarrierje a "Shine" (2014) lemezzel indult, majd 2021-ben érkezett a nagyobb sikereket elérő "Strong"(kritika ITT). Legutóbbi albuma, a 2024-es "Rapture"(kritika ITT), elődjeinél jóval keményebb megszólalással jelent meg.

Egy friss interjúban, a Heavy Talk műsorában Tarja Turunentől megkérdezték, hogy miért követik egymást a közösségi médiában a Nightwish másik ex-énekesnőjével, Anette Olzonnal, és terveznek-e esetleg közös együttműködést. 

"Valójában csak nemrég kezdtem el követni őt, és nem is tudtam, hogy brazíliai turnét vagy koncerteket tervez, ahol a Nightwish-korszakának dalait adja elő. Egy kolléga említette egy korábbi telefonbeszélgetésünk során, hogy Anette kommentet írt néhány Instagram bejegyzésem alatt, mire én csak annyit mondtam: 'Ó, nahát! Ez számomra teljesen új hír,' [nevet] de nagyon örülök neki."

- árulta el az énekesnő, majd felfedte: szívesen találkozna Anette-tel.

"Személyesen sosem találkoztam vele, soha, egyáltalán nem találkoztunk még szemtől szemben, így nagyon szeretnék neki adni egy ölelést. És szerintem sok mindenről tudnánk beszélgetni. De minden jót kívánok neki az útján. Őszintén remélem, hogy boldog azzal, amit csinál. Szóval igen, csak így tovább!"

Az biztos, hogy a két tehetség minden bizonnyal tartalmas beszélgetést folytatna, hiszen mindketten hasonló kihívásokkal szembesültek a Nightwish tagjaiként: kommunikációs problémákkal, megfeszített turnétempóval és pénzügyi egyenlőtlenségekkel. Anette egyszer azt is elárulta, hogy őt ugyanúgy bocsátották el, mint Tarját, csak éppen kevésbé botrányos módon.

Anette Olzon, a Nightwish korábbi énekesnője szeptemberben különleges koncertsorozatra indul Brazíliába, ahol a zenekarral töltött időszakának emlékeit eleveníti fel. A hétállomásos turné során a svéd művésznő első alkalommal fog szólóelőadóként színpadra lépni, hogy élőben adja elő a vele rögzítésre került két albumon – a 2007-es "Dark Passion Play"-en és a 2011-es "Imaginaerum"-on – hallható ikonikus dalokat.

Ez a turné egyedülálló lehetőség a rajongók számára, hogy újra átélhessék a zenekar történetének ezt a jelentős korszakát, de immár Anette személyes művészi felfogásában. Az énekesnő 2007 és 2012 között volt a finn csapat frontasszonya, és most méltó módon ünnepli meg az együtt elért sikereket.

Anette távozása után őszintén beszélt a zenekarban tapasztalt kommunikációs szakadékokról és anyagi egyenlőtlenségekről, ma már képes értékelni közös útjuk gyümölcseit. Különös empátiával tekint elődje, a 2005-ben eltávolított Tarja Turunen megpróbáltatásaira is, hiszen saját bőrén tapasztalta meg a zenekar belső dinamikáját.

Az idő azonban gyakran megszelídíti az érzelmeket - Anette ma már jogos büszkeséggel tekint a neve alatt megjelent két lemezre, különösen a "Dark Passion Play"-re, amely kereskedelmi sikerében még a legendás "Once" (2004) albumot is felülmúlta. A közelgő brazil turné így nem csupán nosztalgia, hanem egyfajta méltóságteljes visszatekintés is egy viharos, mégis páratlanul sikeres korszakra a banda történetében.

Záporoztak a tavalyi évben a jobbnál jobb lemezek, íme az én személyes kedvenceim!

10. NIGHTWISH - YESTERWYNDE 

Igen különleges címet kapott a Nightwish új albuma, amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful"-lal elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature"-rel folytatódó trilógiát hivatott lezárni. Mivel e két korong nem hagyott bennem mély nyomokat, kissé szkeptikusan fogadtam az új lemez hírét. Tuomas Holopainen dalszerzői képességeit soha nem vontam kétségbe, és a "Yesterwynde"-t hallgatva örömmel konstatáltam, hogy a finn zseni elég rendesen összekapta magát, és egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzású, de remek dalcsokrot hozott össze. A zene változatos, a szövegekben továbbra is ott vannak a komoly mondanivalók, és Floor Jansen hangja is végre rendeltetésszerűen van (ki)használva. Bár a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette a turnézást, a "Yesterwynde"-n mindenki megtalálja a neki tetsző dalokat. 

9. SIMONE SIMONS - VERMILLION

Az Epica fronthölgye gondolt egyet, és összedugta a fejét Arjen Lucassennel, aki a holland metalszcénában egy igen erős húzónév. Közös munkájuk gyümölcse a "Vermillion", amely koronggal Simone egy rég dédelgetett álma vált valóra. Fülbemászó dalokkal teli, kellemes zenei utazásban lesz része annak, aki végighallgatja az albumot. Ahol Arjen produceri tapasztalata találkozik Simone különleges hangjával, ott valami egészen egyedi születik. Olyan ez, mint egy zenei varázsital: álomszerű dallamok, mély gondolatok és pontosan kimért összetevők tökéletes elegye.

8. ANETTE OLZON - RAPTURE

Már a "Strong" (2021) is egy erős lemez volt, de a "Rapture" még azt is übereli - Anette Olzon bebizonyította, hogy igenis, tud énekelni, tehetséges dalszerző, Magnus Karlsson producerrel az oldalán pedig garantált volt a minőség. Az énekesnő hangjának eddig teljesen ismeretlen aspektusait hallhatjuk a dalcsokorban, energiából és tartalmas szövegekből nincs hiány. Természetesen ismét számíthatott a családi támogatásra - férje, a Pain-gitáros Johan Husgafvel is szerepel pár szerzeményben, de legkisebb fia, a 11 éves Mio is énekel a Heed The Call című tételben. Hosszú és nehézkes utat járt be a Nightwish-ból való távozása óta a svéd csillag, aki egy ízben fel akarta adni a zenélést, de végül nem tette. Anette végre megtalálta a saját stílusát.

7. OCEANS OF SLUMBER - WHERE GODS FEAR TO SPEAK

A texasi prog metalos Oceans of Slumber soha nem a szarral gurigázott, a "Where Gods Fear To Speak"-en pedig még inkább kidomborodik az a tény, hogy a csapat legnagyobb ütőkártyája Cammie Beverly énekesnő hangja és érzelmes előadásmódja. Imádtam a zenekar nevét viselő 2020-as korongot és a 2018-as "The Banished Heart" című lemezt is, de a "Where Gods Fear To Speak" nálam veri mind a kettőt. A súlyos, érzelmektől túlcsorduló, pátosszal átitatott sötét hangulat, a jellegzetes déli atmoszféra és a zúzás egyaránt jelen van a szerzeményekben, de sokkal erőteljesebben mint eddig, az album pedig a műfaj egyik csúcspontjaként jegyezhető.

6. EXIT EDEN - FEMMES FATALES

Amanda Somerville hívta életre a tehetséges hölgyekből álló formációt, ám az amerikai születésű alapító 2023 folyamán dobbantott a a csapatból családi kötelezettségei miatt. A trióra fogyatkozott együttes - Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner - azonban nem csüggedt, felvették második albumukat. A "Femmes Fatales" legnagyobb meglepetése, hogy a "Rhapsodies In Black"-kel (2017) ellentétben ezen a lemezen nemcsak feldolgozások szerepelnek, hanem igen erős saját szerzemények is. A három énekesnő hangja úgy fonódik össze, mint egy tökéletesen hangolt hangszer húrjai: Clemi bársonyos szopránja, Marina drámai ereje és Anna nyers, karcos hangja együtt valami varázslatos harmóniát teremt. Minden egyes dalból kihallatszik, hogy szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba.

5. KOBRA PAIGE - LIKE NO OTHER

A kanadai Kobra And The Lotus frontasszonya 2019-ben könnyek között mesélt arról, hogy fogalma nincs, mi lesz a zenekar jövője - a csapat jó ideje anyagi problémákkal küszködik, ráadásul legutóbbi sorlemezük, az "Evolution" (2019) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kobra 2020 tavaszán hozzáment kedveséhez, a Kamelot-énekes Tommy Karevikhez, majd elkezdett dolgozni első szólóanyagán. A lemez 2024 augusztusában, "Like No Other" címmel jelent meg, összességében négy évig érlelődött, de minden várakozást megért, mert a dalcsokor mindegyik darabja egy-egy tanulságos történet, olyan témákkal, mint a magány, a tökéletességre való törekvés által kiváltott depresszió vagy a gyermeki álmodozás. A "Like No Other" tehát nemcsak zeneileg van rendben, hanem telis-tele van olyan szövegekkel, amelyekkel bármelyikünk tud azonosulni.

4. KITTIE - FIRE

Merész lépés, ha egy zenekar tagjai olyan hosszú idő után állnak össze újra, mint ahogyan a Kittie is tette. A kanadai zenekar nem kevesebb, mint 13 évig lógott a levegőben, erre rátett egy lapáttal Trish Doan basszusgitáros 2017-es tragikus halála is. A csapat 2022-ben végigturnézta a fesztiválokat, de az igazi izgalmat a következő év hozta: nekivágtak a hetedik nagylemez munkálatainak. Mivel a Lander-nővérek, Morgan (ének) és Mercedes (dob), valamint Tara McLeod gitáros hármasán kívül hiányoztak a tagok, újra csatasorba állt velük egy régi ismerős - Ivana 'Ivy' Jenkins (született Vujic), aki korábban, 2008 és 2012 között már erősítette a bandát. A Kittie korábban nu metal zenekarként volt ismert, mára azonban ez érvényét vesztette, a "Fire"-ön ugyanis több stílust kevernek, az üstbe dobált ötletekből pedig egy igen erős visszatérő album született. 

3. CHARLOTTE WESSELS - THE OBSESSION

Immár harmadik szólólemezével jelentkezett tavaly szeptemberben az egykori Delain-énekesnő. Charlotte Wessels érdeklődése rengeteg műfajra kiterjed, amely a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022) című korongokon is érzékelhető volt, és a "The Obsession"-ön sincs ez másként. Charlotte-ot nehéz műfajilag beskatulyázni, ugyanis a fent említett eklektikus zenei ízlés elvékonyítja a határvonalat a 'metál' és a 'nem metál' között. A "The Obsession" nemcsak egy tökjó lemez, hanem egy önismereti utazás is - olyan témák tűnnek fel a szövegekben, mint a szorongás, a depresszió, a csontig hatoló felelem, de napjaink egyik legégetőbb kérdése is, a környezetszennyezés. Aki kőkemény zúzást vár az albumtól, az csalódni fog, aki azonban elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a démonaival, imádni fogja a dalokat, amelyek sötét témáik ellenére pozitív üzenetet hordoznak.

2. LINKIN PARK - FROM ZERO

Kétségtelenül a 2024-es év egyik bombahíre volt a Linkin Park visszatérése, hét évvel frontemberük, Chester Bennington tragikus halála után, ráadásul egy női énekessel. A 38 éves Emily Armstrong neve nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, 2005-ben hívta életre a Dead Sara nevű formációt - tavaly pedig a világ egyik legismertebb zenekarának élén találta magát. A "From Zero" ízig-vérig nu metal, és bár én sosem voltam kimondottan a műfaj szerelmese, de ez a korong azonnal megvett - faék egyszerűségű, nem rétestészta-hosszúságúra elnyújtott, de remekül hangszerelt dalok, Mike Shinoda pedig nem is találhatott volna Emilynél jobb énekest Chester helyére. Bár a hölgy kapott hideget-meleget, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ő állja a sarat és véleményem szerint a Linkin Park vele is legalább olyan sikeres lesz, mint Chesterrel volt. 

1. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES II - ARMADA

Amikor 2019 nyarán az osztrák, olasz és francia tagokkal felálló zenekar bejelentette, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt, csak nevettem. Az akkor megjelent "Wanderers" című album legalább annyira gyenge lett, mint a 2018-as "The Deep&The Dark", hiába találták meg a tökéletes énekesnőt Clémentine Delauney személyében. A művészi útkeresés végül is sikerrel járt, a 2022-ben megjelent "Pirates" hatalmasat durrant, én pedig magamban bocsánatot kértem a három évvel korábbi röhögésért, ugyanis az album valóban egy mestermű lett. Folytatása, a "Pirates II - Armada" tavaly nyáron landolt a boltok polcain, és már a megjelenés utáni első héten hihetetlen eladásokat produkált. Clémentine elmondta: a kalóz-saga még nem ért véget, a Visions of Atlantis pedig a szimfonikus metal egyik legsikeresebb csapatává érett.

Harmadik nagylemezét szabadította a világra Anette Olzon. A svéd művésznő az elmúlt években szépen felépítette szólókarrierjét, a három évvel ezelőtti "Strong" (kritika ITT) aratott, ellentétben elődjével, a 2014-es "Shine"-nal, amely csak mérsékelt sikereket ért el. Első korongja után Nettie, aki akkor 44 éves volt, visszaült az iskolapadba, hogy ápolónőnek tanuljon, 2021 tavaszán elkezdte szülésznői tanulmányait is. Még a Nightwish tagjaként eldöntötte, ha lehetősége adódik rá, elvégzi a mindkét képzést, így amikor nem zenével foglalkozik, egy helsingborgi kórház betegeit támogatja a gyógyulás útján Anette, vagy éppen kisbabákat segít a világra.

Februárban jelentette be az énekesnő, hogy a mai nappal megjelenik harmadik albuma, amely a "Rapture" címet fogja viselni, illetve három dalt már hallhattunk felvezetőként: elsőként kijött a Heed The Call, másodikként érkezett a Day of Wrath, majd a lemez címadó dala, amelyek kellő erősséggel bírtak ahhoz, hogy a rajongótábor belelkesüljön és tűkön ülve várja a kiadványt. 

Magnus Karlsson, akivel Anette "Strong" című albumát is rögzítette, nagy név a svéd könnyűzenében, rengeteg zenekar és művész lemezeinél ő látta el a produceri feladatokat, és a "Rapture" esetében is ő felügyelte a folyamatokat. Védjegye többek közt a könnyen emészthető, dallamos zene, ugyanakkor a minőségi munka is.

Ami a zenét illeti, a "Strong" által elkezdett keménykedés folytatódik, szerencsére. Érdekes megoldás, hogy több dalban hallható kórus, ám a címadó Rapture-ben egyedül Anette oldja meg ezt a feladatot a karcosabb hangjával. Meglepő, de nagyszerű ötlet volt ezt kipróbálni. A gitárokra sem lehet panasz, említeném itt gyorsan a Greedy World-öt, amelynek közepén egy bitang erős szólót hallani. 

Kapunk egy lassabb tempójú, balladisztikus dalt is a Hear My Song képében, ám mégsem válik nyálassá, hanem őrzi azt a dinamikát, amelyet az album többi tételében is hallhatunk. Nagy személyes kedvencek a Requiem, a Head Up High, az Arise és a Cast Evil Out, de igazából mindegyik dalban megvan az az igényesség és izgalom, amely miatt újra és újra fogom pörgetni ezt a lemezt. Az énekesnő férje, a Pain ex-basszerosa, Johan Husgafvel ismét besegít a hörgést illetően, de a Heed The Call-ban a pár kisebbik fia, a 11 éves Mio is énekel pár sort. 

A zene vérprofi, a szövegek elgondolkodtatóak, Anette pedig újfent bebizonyította, hogy igenis tud énekelni. Akik a Nightwish-ból való távozásakor leírták az énekesnőt, hallgassák csak meg ezt a lemezt és a "Strong"-ot is. Nem lehet mindenki Tarja Turunen, nem akar mindenki operát énekelni, és azt mondom, minden énekes magához mérten legyen a legjobb, használja ki a azt a hangi adottságot, amivel meg lett áldva. Anette-nek ez sikerült, mind ő, mind a zenészek, mind Magnus Karlsson odatette magát ezen a korongon. Tarja Turunen szólóban már túlnőtte a Nightwisht, Floor Jansen szólóalbuma is nagyon erősre sikeredett, és azt hiszem, most már Anette-ről is elmondhatjuk, hogy túlszárnyalta volt zenekarát.

9/10

1.Heed the Call
2.Rapture
3.Day of Wrath
4.Requiem
5.Arise
6.Take a Stand
7.Cast Evil Out
8.Greedy World
9.Hear My Song
10.Head Up High
11.We Search for Peace

Alig egy hónap múlva, május 10-én lát napvilágot Anette Olzon harmadik szólólemeze, a "Rapture". Az énekesnő korábban elárulta: hangzásában a 2021-es "Strong" (kritika ITT olvasható) nyomdokain halad majd a korong, azaz keménykedésben abszolút nem lesz hiány, a produceri feladatokat pedig elődjéhez hasonlóan Magnus Karlsson látta el.

Heed The Call címmel februárban érkezett meg az első kislemezes dal,majd a Day Of Wrath, néhány nappal ezelőtt pedig a svéd csillag felfedte: hamarosan jön a harmadik felvezető - Nettie választása ezúttal az album címadó szerzeményére esett, amelyhez videoklip is készült - a kisfilm elérhető a Youtube-on:

Egy hónappal ezelőtt debütált a svéd művésznő harmadik albumának első dala, a Heed The Call. Anette Olzon harmadik nagylemeze május 10-ével jelenik meg "Rapture" címmel, és a jelek szerint folytatni kívánja a 2021-ben kiadott "Strong" vonalát, amely jóval keményebben szólalt meg, mint a 2014-es "Shine".

Nettie ma mutatta meg a "Rapture" második kislemezes tételét, amely a Day of Wrath címet viseli, és nem fukarkodik a keménykedéssel a szerzeményben.

A Nightwish ex-énekesnőjét ezúttal is az a Magnus Karlsson segíti a munkálatokban, aki a "Strong" megszületésénél is bábáskodott, valamint ezen a korongon is hallhatjuk férjét, a Pain gitárosát, Johan Husgafvelt.