Manapság már minden énekesnek, együttesnek van Facebook-Instagram-és Twitter fiókja, és a legtöbben lelkes felhasználói ezeknek a platformoknak. Az olasz Lacuna Coil is aktív a közösségi médiában, amely témáról Cristina Scabbia és Andrea Ferro meséltek a napokban egy internetes rockmagazinnak.
Őszintén szólva ez túlterhelő tud lenni. Szeretem a közösségi médiát. Tiszta őrület, ha nem teszel közzé posztokat vagy képeket a közösségi oldalaidon, a világ számára olyan, mintha semmi sem történt volna. Holott, amikor éppen nem teszel közzé semmit, az azért van, mert éppen a színfalak mögött dolgozol. De ezt az emberek nem látják.
- kezdte mondandóját Cristina.
Mi ezt elfogadtuk, mert tudjuk, hogy ez a munka része. Amikor a zenekar beindult, leginkább a megjelenő videókból és az újságokban megjelenő interjúkból tudták az emberek, hogy valamit csinálunk. Mostanra ez megváltozott. Úgy értem, nem várhatod el, hogy az élet megálljon; haladnod kell vele. És azt kell mondanom, hogy mi mindig készen álltunk a fejlődésre. Rugalmasak vagyunk és szeretjük az új dolgokat. Mindig szemmel tartjuk, hogy mi történik. Elfogadtunk, hogy ez a mai világ velejárója.
Andrea így vélekedik a dologról:
Azonban egy kicsit nehéz, mert állandóan új platformok jönnek. Először csak a Facebook volt, még azelőtt a MySpace, most pedig az Instagram. Aztán elindították a TikTok-ot... Ezek közül néhány inkább a tartalomkészítőknek való, nem igazán egy zenekarnak - kivéve, ha van valaki a zenekarban, aki tényleg ért a tartalomkészítéshez. Szóval az is fontos, hogy megértsd, hol érdemes regisztrálnod.
Cristinának Twitch-csatornája is van, amelyen rendszeresen bejelentkezik és élő videókat készít, ám nem mindig tud időt szánni rá.
Ehhez időre van szükséged. Még ha Twitchelni is akarsz, néhány órát rá kell áldoznod a napodból. De ha úton vagy, ha játszol, ha interjúkat adsz, akkor nincs ennyi időd. Nincs meg az a luxus, hogy 48 órából álljon a napod.
December 9-én kezdi meg dél-ázsiai turnéját a milánói Lacuna Coil, olyan városok érintésével, mint Manila, Tokió vagy Dubai. A koncertsorozatot még 2020 első felében szerette volna megvalósítani a csapat, ám az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölni kellett a bulikat.
A zenekar a 2019 októberében kiadott "Black Anima" című albumával fogja járni az egzotikus kontinenst, ma pedig egy friss interjúból kiderült: 2023 januárjában stúdióba vonul az együttes, hogy felvegyék tizedik sorlemezük dalait.
Épp időben érkezünk haza az ázsiai turnénkról, hogy együtt ünnepelhessünk a családjainkkal. Januártól pedig az új anyagra fogunk koncentrálni. Alkottunk már valamit, de nem teljes dalokról van szó. A jövő év elején összejövünk és elkezdünk dolgozni az új lemezünkön.
- kezdte Cristina Scabbia, a banda énekesnője.
Október 14-én került boltokba a 2002-es "Comalies" album 20. szülinapos változata, "Comalies XX" címmel, amelyről kritika ITT olvasható. A zenekar harmadik nagylemeze - amely az első komolyabb sikereket is meghozta a csapatnak - modernebb, "korszerűbb" hangzást kapott, de az újragondolt szerzemények mellett egymásik CD-n a számok eredeti verziója is helyet kapott a csomagban.
Andrea Ferro, a formáció férfi énekese eképpen vélekedett a jövőre vonatkozó tervekről:
2023 elején teljes mértékben az új albumra fogunk koncentrálni. Dolgoztunk már rajta egy kicsit. Van néhány nagyon korai verziónk és nyers koncepciónk a dalokról. Keresgéltünk néhány ötletet az album arculatához, és gondolkodunk a címeken, de még minden eléggé korai, és semmi sem végleges. Nemrég volt egy találkozónk a kiadóval, és beszéltünk az új anyagról, de még nincs itt az ideje, hogy kiadjuk. Nem akarunk elsietni semmit, minőségi lemezt szeretnénk. Annyit elmondhatok, hogy szorosabb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani.
Januárban találkozunk és meghallgatunk mindent, amit összegyűjtöttünk, és meglátjuk, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és a kezdetleges verziókat teljesen kidolgozott dalokká formáljuk. De nincs konkrét megjelenési dátum. Talán 2023 végén fog megjelenni. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok, majd meglátjuk.
A banda "Black Anima" címre keresztelt korongja igen szép sikereket ért el, ahogyan a tagok a megjelenése előtt elmondták: eddigi legsötétebb, legkeményebb lemezük lesz a kiadvány, a kritikusok pedig egyetértettek abban, hogy ez a lemez lett az olasz csapat karrierjének egyik csúcspontja.
Többször mesélt az olasz Lacuna Coil, hogyan jutottak arra az elhatározásra, miszerint 2002-ben megjelent harmadik nagylemezük, a "Comalies" dalait áthozzák 2022-es hangzásba, és újra kiadják a korongot - Andrea Ferro, a banda férfi énekese nemrégiben elárulta: úgy érzik, jó munkát végeztek és a rajongótábor is elégedett az eredménnyel, a mi kritikánk pedig ITT olvasható.
Egy friss interjúban a zenész ismét érdekes gondolatokat osztott meg, amelyben a zenéhez való hozzáállásukról mesélt.
Az egyik dolog az, amit az évek során megtanultuk, ha megpróbálsz olyan lenni, ami nem te vagy és amit nem igazán érzel, az emberek észre fogják venni. Ha őszinte vagy, azt is. Például amikor a 'Delirium' albumon súlyosabbá váltunk, több hörgésel, több basszusgitárral és dobbal, az elején azt gondoltuk, hogy talán túl sok lesz ez így az embereknek, mert nem ezt a keménységet szokták meg a Lacuna Coil-tól. Megkérdeztük magunktól, mit csináljunk? Próbáljuk meg lágyabbra venni, csak hogy az eddig megszokott hangzás legyen? Vagy csak próbáljuk ki, és nézzük meg, mit szólnak hozzá az emberek? És az utóbbi mellett voksoltunk. A rajongóink észrevették, hogy ez egy őszinte hangzás, és értékelték.
- kezdte sorait, a szóban forgó kiadvány pedig igen szép sikereket ért el, amelyet a 2019-es kiadású "Black Anima" tovább fokozott, és a zenekar csúcsra járatta benne a keménységet.
Ferro így folytatta gondolatait:
Úgy gondolom, hogy az őszinteség a zenében mindig megtérül. Az emberek rájönnek, ha azt mutatod, ami vagy. Amikor megpróbálsz mást mutatni...az is érezhető. Először is, nagyon nehéz olyan zenét írni, amit nem érzel. Másodszor, az emberek észreveszik. Szerintem ez az egyetlen titok. Ha már nem érzed, hogy metal lemezt kell csinálnod, akkor ne csinálj metal lemezt. Mert ha már nem érzed, ha már nem vagy abban a lelkiállapotban, akkor nagyon nehéz ezt a vonalat követni. Ezért van az, hogy sok nagy zenekar, amikor jelentkezik egy új albummal, az nem rossz, de már nem is az, ami addig volt. Ám nem azért, mert már nem tudnak dalokat írni, hanem mert már kihúnyt a tűz. Megváltozott az életük, gyerekeik születtek, családot alapítottak, költöztek, meggazdagodtak - millió oka van annak, hogy néhány zenekarból kivész a motiváció. És szerintem nem azért, mert már nem szeretik, amit csinálnak, vagy nem tudatosak. Csupán olyan dolgok, amelyek az élettel együtt járnak - felnősz, más dolgok kezdenek foglalkoztatni, és már nem csak a zene létezik. És amikor ezt elveszíted, az nagyon kemény tud lenni, még akkor is, ha jó zenész vagy. Még mindig tudsz csinálni egy tisztességes lemezt, de már nem lesz meg benne ugyanaz a tűz, mert az évek során más emberré váltál.
Október 14-ével landolt a lemezboltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma (kritika ITT), amely nem más, mint a 2002-ben kiadott "Comalies" 20. szülinapos változata. A zenekar természetesen dolgozik tizedik stúdiókorongján is, amelyre már pár dalt meg is írtak, de még nagyon a folyamat elején jár a csapat - az újdonság a tervek szerint csak 2023 végén lát napvilágot, ahogyan azt tegnap Andrea Ferro, a formáció férfi énekese felfedte.
Cristina Scabbia énekesnő a koronavírus-járvány alatt bevezetett karantén alatt többször elmondta, hogy hiányzik a csapatnak a pörgés, a turnék, a rajongók, és a tagok nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt kényszerszabadsággal.
Nyáron árulta el a milánói banda, hogy újra kiadják a Comalies-t, de a dalokat áthozzák 2022-es hangzásba, a csomagban pedig mind az új hangzást kapott, mind a régi nótákat megtalálhatjuk két különböző CD-n.
Most Andrea elárulta, mi motiválta a zenekart arra, hogy az első komolyabb sikereket meghozó albumukat felújítva dobják piacra.
Amikor felvettük a Comalies-t, nem tudtuk, hogy milyen hatása lesz. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és abba az irányba mentünk, amerre a kreativitásunk vezetett minket. Sosem akartunk megváltoztatni egy műfajt, vagy olyan lemezt készíteni, ami ennyi emberre hatással lesz. Persze, ez bennünk volt, de az ilyesmit nem lehet előre megtervezni.
- mesélte a MetalSucks riporterének az énekes, a "Comalies" pedig 20 év után is igen előkelő helyet foglal el a csapat rajongóinak szívében.
Mindig nagy kihívás ilyesmit csinálni, és a kihívással együtt jár a kockázat is. Tisztában voltunk vele, hogy a Comalies átdolgozására vonatkozó döntés a rajongóinkból visszatetszést válthat ki, de bíztunk magunkban is, és meghoztuk ezt a döntést. Azt reméltük, hogy a rajongóink is bizalmat szavaznak nekünk, és eddig úgy tűnik, hogy tetszik nekik az eredmény.
Tudtuk, hogy közeledik a Comalies 20. születésnapja, és beszéltünk erről a kiadónkkal. Az első ötlet az volt, hogy csupán remastereljük az albumot, és új csomagolásban kiadjuk. De úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk valami kreatívabbat és szórakoztatóbbat. Ráadásul a járvány után kezdtünk írni dalokat az új lemezre, de még mindig csak a folyamat elején járunk, mert nem gyűjtöttünk még össze elég inspirációt ahhoz, hogy egy teljesen új lemezt vegyünk fel.
- utalt Andrea a tényre, amit Cristina is többször kifejtett: a zenekar az utazásokból, a turnékból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból merít ihletet, de ez két évre teljesen kiesett az életükből. Azonban a Comalies feldolgozásakor is akadtak kihívások:
Visszahallgattuk a Comalies számait. De mivel 2002-ben analóg felvételen jelent meg, nem rendelkeztünk fájlokkal a billentyűs hangszerek és hasonlók kapcsán, így vissza kellett mennünk az időben és nagyon alaposan végighallgatni, hogy úgy tudjuk újraépíteni, ahogy a zenekar most, 2022-ben létezik. Az volt a célunk, a jelenlegi felállást és hangzást képviselje. Úgy voltunk vele, hogy ha ezeknek a daloknak a lényegét át tudjuk vinni a Comalies XX-re a kísérletezések közben, akkor valami különlegeset kaphatunk. Szóval ezzel a szellemiséggel mentünk a stúdióba, és bár nem kellett teljesen újraírni a dalokat, mégis meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt a régi és az új verziók között.
Ráadásul a csapatban történtek tagváltások és kilépések, az eredeti felállásból már csak Cristina, Maki (Marco Coti Zelati) és én maradtunk. Amikor új emberekkel kezdesz el dolgozni - különösen, ha fiatalabbakkal -, akkor különböző inspirációkat és ötleteket kapsz. Nem akartuk ugyanazt a mintát megismételni, ugyanakkor van egy stílusunk, ami hosszú évek alatt kialakult, és nem fogjuk soha teljesen megváltoztatni. De egy kicsit nagyobb lehetőséget éreztünk, hogy kísérletezzünk a zenével, mert új tagok érkeztek, akik nagyon izgatottak voltak, és rengeteg energiát hoztak a zenekarba. A különböző zenészekkel pedig különböző technikákat és képességeket is kapunk.
Nincs tétlenség a milánói Lacuna Coil háza táján, hiszen október 14-én dupla pakkos formában adták ki újra 2002-es "Comalies" című albumukat, amely 20. születésnapján "Comalies XX"-ként jelent meg. A különleges korongról ITTolvashatjátok kritikánkat.
A zenekar büszke az eredményre, decemberben pedig megtarthatják azt a dél-ázsiai turnét, amely eredetileg 2020 tavaszára lett betervezve, de az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölniük kellett a fellépéssorozatot, amelyek olyan városokat érintenek, mint Manila vagy Tokió.
Korábban Cristina Scabbia és a srácok elmondták, hogy készül a tizedik nagylemezük. A "Black Anima", amely 2019 októberében jelent meg (kritika ITT), hihetetlen sikereket produkált a világ minden táján, nem beszélt mellé a csapat, amikor kijelentették: ez lesz az eddigi legkeményebb, legsötétebb kiadványuk.
Az új albumra már öt-hat dal el is készült, ezt is nemrég fedte fel a csapat, de most konkrétabb információkat osztott meg egy interjúban Andrea Ferro, a banda férfi énekese:
Már dolgoztunk egy kicsit az új albumon, ám 2023 elején teljes mértékben erre fogunk koncentrálni. Van néhány nagyon kezdetleges változatunk és nyers ötletünk a dalokról, amelyeken dolgozunk. Keresgéltünk már néhány ötletet az album arculatához, a címekkel is foglalkozunk, de ez még korai, és még semmi sem végleges.
- árulta el Andrea, hol is tartanak most a folyamatban.
Nemrég találkoztunk a kiadónkkal, de még nagyon korai lenne kiadni egy új lemezt. Mi pedig semmit nem akarunk elkapkodni, mert azt szeretnénk, hogy egy valóban minőségi album szülessen. Annyit mondhatok, hogy szigorúbb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani. Szóval 2023 elején újra találkozunk, meghallgatunk mindent, amit eddig alkottunk, és kiderül, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és teljesen kidolgozott dalokká formáljuk őket. De nincs konkrét dátum, hogy mikor jön ki a lemez, de talán 2023 végére megvalósul. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok - majd meglátjuk.
Régen volt már 2002. Akkor voltam 17 éves, és akkoriban kezdtem a tucatzenétől a keményebb zene felé fordulni. Sok együttest felfedeztem és megszerettem, köztük az olasz Lacuna Coilt is, akiknek "Comalies" című, harmadik stúdióalbuma épp akkor jött ki.
Tarja Turunen operás lírai szoprán hangja és Sharon den Adel kellemes mezzoszopránja után Cristina Scabbia mélyebb, alt tartományban mozgó éneke is megbabonázott, azonnal megszerettem a bandát, akiknek minden lemezén találtam szerethető dalokat, még akkor is, ha az adott kiadvány nem is vált kimondott kedvencemmé. Utolsó nagylemezük a 2019-es "Black Anima" volt, amelyről a testvérblogon olvashattok kritikát.
Nyáron hintette el a formáció, miszerint dolgoznak a tizedik albumon, ám előtte egy meglepetéssel is készülnek a rajongóknak: a Comalies 20. születésnapja alkalmából a dalcsokrot áthozták 2022-es hangzásba, pedig csinálhattak volna egy remasterelt albumot. De nem, a derék olaszok nem aprózták el a dolgot, és teljesen felújították az albumot.
Korábban Andrea Ferro, a zenekar férfi énekese elmondta: kockázatos dolog hozzányúlni egy ilyen régi és fontos albumhoz, hiszen lehet, hogy a rajongók már a gondolatát is utálni fogják, és azt már szerintem csak magában tehette hozzá, hogy esetleg nem azt a hatást váltja ki majd a hallgatóból a lemez, amilyet vár, vagy az együttes szeretne elérni.
Természetesen a pakkban megtalálhatjuk a régi dalokat is, így a nosztalgiázni vágyók akár egymás után is meghallgatjatják a szerzeményeket, összehasonlítva őket. Így tettem én is, amikor nekiültem meghallgatni az új korongokat.
Két klipes dalt tárt rajongói elé a csapat a lemez megjelenését megelőzően, a Tight Rope XX és a Swamped XX című tételeket. Letisztult hangzás, felfrissült zenei alapok, Cristina hangjával pedig soha nem volt gond, de mostanra beérett - hiába, egyes énekesnők a korral lesznek egyre kiforrottabbak, ami a torkukat illeti, ilyen nő Cristina is, aki 50 évesen is ugyanazzal az energiával tombol a színpadon, mint a húszas éveiben, amikor a Lacuna Coil karrierje beindult.
Andrea, aki az első néhány lemezen inkább énekelt, mostanra áttért a hörgésre, ami különösen a Black Animán üt nagyot. Mondjuk a dalok témája és az egész album keménysége meg is kívánta ezt!
A Tight Rope XX és a Swamped XX varázsa megmaradt húszévesen is, ezért tűkön ülve vártam a korong megjelenését. Viszont ezután kissé sokkot kaptam, amikor meghallottam a Heaven's A Lie új verzióját.
Erről a dalról tudni kell, hogy a Comalies talán legnépszerűbb dala, megjelenésekor csak az Egyesült Államokban 300.000 példányban talált gazdára, az évek során pedig annyira ikonikus szerzeménnyé nőtte ki magát, hogy azóta is majdnem minden koncerten felcsendül.
Eredetileg Cristina és Andrea énekeltek a refrénben, most viszont Cristina elnémul, és Andrea hörgését hallhatjuk. Néha Cristina egy-két dallammal besegít, "set me freeeee..", de Andreáé lett a főszerep. És ez sajnos teljesen elrontja a dalt, ami azért kár, mert a zenei alappal nincs probléma. Megmaradhatott volna az eredeti vonal, a két énekes éneke, és nem egy hörgés némi vokállal. Pedig ezt a dalt vártam legjobban, hiszen -mint sokaknak- nekem is ez az egyik legkedvesebb dal az eredeti lemezről.
A címadó dal viszont meglepően jól sikerült. A dallamos olasz nyelvű verzé az elején Cristina lágy hangjával, majd Andrea hörög. Ebbe a szerzeménybe KELLETT Andrea hörgése. Nem mondom, hogy überelni tudná az eredetit, de nagyon, nagyon nagyot ütött, elsőre is. Cristina és Andrea "dialógusa" ének formájában és a mai korhoz igazított zene megszerettette magát velem.
Nemrégiben Cristina kijelentette: nem szeretik, ha beskatulyázzák őket, hogy "gótikus" vagy bármilyen más műfajt játszó zenekar ők, ez kiválóan megmutatkozik a The Ghost Woman and the Hunter című dalban is. Míg eredeti formájában egy ízig-vérig gótikus hangulatú számot hallhatunk, addig az új változat egy bekeményített verziója a dalnak, és igencsak fülbemászóra sikeredett. A gótikus hangulat itt is megvan, de keményebb és érettebb formájában.
A The Prophet Said is kapott egy kis keménységet, és egy szerethető dal lett belőle. Andrea hörgése nélkül elképzelhetetlen a tétel, és itt kell megjegyeznem, hogy az úriember rengeteget fejlődött hörgés tekintetében, hatalmas csillagos ötös neki, grazie mille Andrea e forza!
Hasonlóképp az Angel's Punishment is erőteljesebb dobtémákkal és gitárokkal operál, nagyon jó lett.
Összegezve: nem lőttek mellé a Comalies felnőtté avatásával, mert szépen áthozták-áthúzták Cristináék a mai kor hangzásába a dalokat, igaz, van pár dolog, amivel személy szerint én nem tudtam kibékülni, például a cikk elején ecsetelt Heaven's A Lie, vagy a Daylight Dancer, amely valahogy nem fogott meg. De összességében szép munkát végzett a milánói csapat, akiket 20 éve szeretek, és eddig nem okoztak csalódást. Bár a fent említett gyenge pontokat kiszúrtam, de a Comalies XX rendben van.
8,5/10
Sarok Bettina gondolatai
Nem feltétlenül tartozik a kedvenc híreim közé, amikor egy klasszikust leporolnak, majd átültetik azt kortársba. Nem véletlenül mondjuk azt valamire, hogy klasszikus vagy örökzöld. Csakúgy mint a feldolgozáslemezek sokasága, úgy az átdolgozások is amolyan divatként robognak a boltokba, és az, hogy valamit új köntösbe bújtatnak az persze okkal hagy némi kívánni valót maga után. Az esetek többségében teljes mértékben jól működik a képlet, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindig van egy de és mindig ott van az a fránya árnyoldal is.
Kicsit meglepett a Lacuna Coil lépése, noha bizonyos szempontból logikusnak tartom a döntésüket. Nemcsak hangzásban változott a húszév alatt a zenekar, hanem a felállás is itt-ott más, mint a Comalies eredetijén. Kíváncsian vártam hát, hogyan szólal meg 2022-ben a lemez, tekintve, hogy az utóbbi pár lemezük után rendesen keresgélni kellett az állunkat, olyannyira bekeményítettek. Beismerem először – és a sokadik alkalom után sem – nem tudtam hova tenni a Comalies XX tartalmát, pedig nem először hallom, az újabb verziók azonban nem kicsit leptek meg olyannyira, hogy szinte fel sem ismertem a korongot.
A Swamped és a Heaven’s A Lie már az eredetinek is húzódalai voltak, ez most sincs másként, a bibi mindösszesen az, hogy amióta Andrea Ferro megtanult hörögni, azzal egyetemben elfelejtett énekelni. Emlékszünk még, amikor a bandát azért tartottuk kivételesnek, mert két zseniális énekes adja elő a nótákat? Na ez veszett ki belőlük mára, és bár Andrea hörgése a dalok háromnegyedében már húszévvel ezelőtt is bőven elfértek volna, a Heaven’s A Lie-t igazán megkímélhették volna tőle, csakúgy mint a Swamped-et – ebből a szempontból egyáltalán nem volt érdemes hozzányúlni a lemezhez. Bevallom őszintén, az összes többi dal nekem sokkal jobban átjön a mai hangzásban; frissebb, érettebb és nem utolsó sorban olyan hatást keltenek, mintha egy teljesen új lemezt hallgatnék. Volt egy időszak, amikor kimaradt az életemből a csapat munkássága, ami valójában azért történhetett meg, mert folyton újdonságok, számomra még ismeretlen területek után kutattam, melyek aztán olyannyira bevonzottak, hogy egy jó ideig másra rá sem néztem. Ez az időszak alatt a Lacuna Coil stílust váltott, keményebb lett, Andrea áttért a hörgésre, és valahogy elveszett az a bizonyos varázs, ami miatt fülig beleszerettem a munkásságukba.
Beletelt egy kis időbe, mire pótolni tudtam a lemaradásom, a Delirium című lemezük pedig aztán feledtette velem minden sérelmemet, és újfent megtaláltam a szépet, a jót, a hiányzó pluszt, ami miatt továbbra is értékelem a zenekar munkáját. A fentebb, Eszti által már említett Black Anima egy teljesen új fejezetet nyitott mind a csapatnak, mind a fanoknak egyaránt, hiszen aki eddig esetleg kételkedett volna bennük, az megtért, a régi fanok pedig belátták, hogy még a legstabilabb banda is képes valami egészen újat mutatni önmagából. Hogy milyen metált is játszanak pontosan az tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, hiszen mindaddig, amig a dalaik elérnek az emberekhez, és érzelmeket váltanak ki belőlük, a dalok üzenete lesz az, ami miatt továbbra is kitartunk a srácok mellett, nem pedig az elemzés, hogy „ez most akkor gótikus vagy nem gótikus?”. Részemről jó ötlet volt meglépni a változást, viszont nagyon remélem, hogy a többi lemezük most már tényleg megmarad klasszikusnak, kell valami emlék arról, hogyan is szóltak egykoron, mielőtt azok lettek akik!
8/10
Kiadó: Century Media
Zenészek:
Cristina Scabbia - ének
Andrea Ferro - ének, hörgés
Marco Coti Zelati - basszusgitár, billentyűk
Diego Cavallotti - gitár
Richard Meiz - dob
Tracklist:
CD 1:
01. Swamped XX 02. Heaven's A Lie XX 03. Daylight Dancer XX 04. Humane XX 05. Self Deception XX 06. Aeon XX 07. Tight Rope XX 08. The Ghost Woman And The Hunter XX 09. Unspoken XX 10. Entwined XX 11. The Prophet Said XX 12. Angel's Punishment XX 13. Comalies XX
CD 2:
01. Swamped 02. Heaven's A Lie 03. Daylight Dancer 04. Humane 05. Self Deception 06. Aeon 07. Tight Rope 08. The Ghost Woman And The Hunter 09. Unspoken 10. Entwined 11. The Prophet Said 12. Angel's Punishment 13. Comalies
A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" albuma 14-ével került boltokba, amely kiadvány a 2002-ben piacra dobott "Comalies" 20. szülinapos verziója. Láthattuk-hallhattuk róla a Tight Rope XX és a Swamped XX című szerzeményeket, amelyek igen kedvező fogadtatást kaptak a 2022-es hangzásukban is.
A derék olaszok decemberben indulnak turnéra Dél-Ázsiában, ahová a "Black Anima" (2019) megjelenését követően, 2020 elején indultak volna, ám a COVID-19 járvány miatt akkor törölniük kellett a koncertsorozatot, a napokban pedig Andrea Ferro, aki a zenekar férfi hangjáért felelős, a Midwest Beatdown nevű internetes magazinnal osztotta meg gondolatait a pandémia kitörését követő időszakról - ahogyan Cristina Scabbia énekesnő is már többször beszélt akkori érzéseiről.
Az első karantén ideje alatt, az általános helyzet mellett, hogy az emberek megbetegedtek és meghaltak - ami nyilvánvalóan ijesztő volt -, úgy éreztük, hogy eláruljuk azt, amiért dolgozunk, mert otthon voltunk, és ilyen hosszú ideig még sosem ültünk tétlenül. Azt sem tudtuk, mit csináljunk, mert még csak beszélni sem tudtunk egymással, csak online kommunikálhattunk. Nem csináltunk semmilyen zenével kapcsolatos dolgot.
- elevenítette fel emlékeit, azt pedig többször elmondta a zenekar, hogy a karanténban egyáltalán nem szállta meg őket az ihlet.
Én személyesen gondoskodom a dolgok üzleti oldaláról, a cégről, így ezzel foglalkoztam, hogy itt-ott pénzt takarítsunk meg, mert nem tudtuk, hogy ez a járványhelyzet hogyan alakul majd és medig tart, megpróbáltunk pénzt szerezni, ahonnan csak lehetett. De ezt leszámítva csak videojátékokkal játszottam, és a feleségemmel voltam. Szinte úgy éreztem, mintha nyaralnék, mert otthon voltunk, és azt csináltuk, amit szeretünk. Aztán egy idő után szinte >>bűntudatom<< támadt, amiért hanyagoltam a zenélést, ezért kézbe vettem a gitárom, játszani kezdtem és született pár ötletem. De nagyon furcsa érzés volt; az egész vírushelyzet, a bizonytalanság, nagyon üresnek tűnt és nem volt igazán kreatív időszak.
Nem tudtunk ténylegesen zenén dolgozni a bezártság alatt, mert elveszettnek éreztük magunkat, hiszen általában az inspirál minket, ha úton vagyunk, találkozunk emberekkel és más bandákkal, és ez két évig nem történt meg. Szóval a járvány és a lezárások végén nagyon üresnek éreztük magunkat, és nagyon szerettünk volna újra inspirációt gyűjteni.
- zárta sorait a zenész, azt pedig már tudni lehet, hogy a csapat újult erővel vetette bele magát a tizedik nagylemez készítésébe, és jó pár dal már megíródott.
A milánói zenekar lelkesen készül "Comalies" című nagylemezének újra-kiadására. A mű eredetileg 2002 őszén jelent meg, és ez a korong hozta meg az első komolyabb sikereket Cristina Scabbia és a fiúk számára. "Comalies XX" címmel, október 14-én adják ki újból a lemezt, amely egy dupla pakkos kiadvány lesz: az első CD-n a dalok új köntösbe bújtatott verziója kapott helyet, a másikon pedig a régi hangzással csendülnek fel. Két dalhoz is forgatott videót a csapat, először a Tight Rope XX, majd a Swamped XX jött ki - mindkettő az új hangzással szólalt meg.
Néhány nappal ezelőtt egy internetes metal magazin kérdezte Cristinát arról, hogyan haladnak az új stúdióalbum felvételeivel, hiszen többször is hírt adtunk arról, miszerint a formáció szorgosan dolgozik tizedik sorlemezén.
Tulajdonképpen írtunk néhány dalt. Van öt vagy hat dalunk, amin dolgozunk, de még nem volt itt az ideje, hogy kiadjunk egy új lemezt. Ez főleg azért történt így, mert az ihletünket tényleg az életre, a tapasztalatokra alapozzuk, és hogy őszinte legyek, nem akartunk lemezt írni a világjárványról. Újra ki akartunk menni, találkozni az emberekkel, élményeket szerezni, megélni az életet, és felkészülni arra, hogy újra mindent beleadjunk a zenénkbe. Tehát összegyűjtöttünk egy csomó anyagot.
- mesélte a frontasszony, aki a karantén ideje alatt többször elmondta: hiányzik számára az emberekkel való interakció, a koncertezés, csapattársai és a rajongók. A vesztegzár bevezetésekor indult volna az együttes dél-ázsiai turnéra 2019-es megjelenéső "Black Anima" (kritikaa testvérblogon) című albumával, amely hihetetlen sikereket produkált, ám a vírushelyzet Cristináék számításait is keresztülhúzta.
Andrea Ferro, a banda férfi énekese hozzátette:
"De ha visszatérünk a Comalies albumon való munkához, néha feljönnek az emlékek, az akkori érzéseink. Ez is ihletet adhat a következő lemezhez, ha majd komolyabban dolgozni kezdünk rajta. Talán az akkori atmoszféra egy része megmaradt bennünk, mert újragondoltuk és átdolgoztuk. Szóval ez adhat némi inspirációt az új kiadványhoz is.
A milánói Lacuna Coil 2019. október 11-én dobta piacra Black Anima című nagylemezét, a kiadvány pedig hatalmas siker lett - a Cristina Scabbia énekesnő vezette zenekar nem beszélt mellé, amikor azt ígérte: ez a lemez az eddigieknél jóval sötétebb és keményebb lesz. Turnét terveztek Ázsiába, olyan városok érintésével, mint Dubai vagy Tokió. Azonban a koronavírus elszabadulása keresztülhúzta a csapat számításait, így minden fellépést törölni kellett.
Olaszországot az európai kontinensen belül elsőként érte el a COVID-19, e cikk megjelenéséig 323 ezer fertőzésről és 35 968 halottról tudni. Cristina, a frontasszony többször nyilatkozott a helyzet kapcsán, most pedig a Bananas-nak Andrea Ferro, a férfi énekes mesélt a karanténról.
"Megpróbáltunk elfoglaltságot találni magunknak, bár a Zoom-értekezleteken beszélgettünk a promóterekkel és a menedzsmenttünkkel, nem sok mindent tehettünk. Ráadásul a csapattagokkal nem láthattuk egymást, pont akkor, amikor a helyzet a legnehezebb volt. Mindenki tartott egy kis szünetet. Szerintem Cristina videójátékozott és edzett. És valójában nagyon jó kondiba került a karantén alatt. És Marco (Coti Zelati, basszusgitáros) Warhammer mini szobrokat festett a játékokhoz. Én pedig sokat gitároztam, főleg akusztikus gitáron. Most kezdtem újra tanulni, minden nap öt-hat órát játszottam."
- kezdte a zenész, majd elárulta: a zenekarnak nem jött ihlet a lezárások alatt új dalok írásához:
"Nem igazán próbálkoztunk új zenék írásával, mert éreztük, hogy eljött a pillanat. Szomorúnak éreztük a helyzetet és azokat a frusztráló pillanatokat, amikor nem tudtunk elmenni sehová, hiányzott a munka, hiányoztak az emberek. Ez pedig nem kedvezett a kreativitásnak. Elkezdtem videojátékozni, de akkor még azt sem éreztem, hogy jó lenne. Azt hittem, hogy a gitározás a legjobb dolog, amit tehetek, és fejleszthetem a tudásom, kihasználhatom az időt, hogy megtanuljak valamit ... három akkordot mindig le tudtam játszani, hogy kísérjem magam, és bár valóban fejlesztettem a tudásomat, bár még mindig messze vagyok attól, hogy gitárosnak nevezhessem magam. De legalább egy kicsit tudok énekelni, majd később folytatom az akkordokat és egyéb dolgokat."
Kiderült az is: a banda pénzzavarba került, ők pedig megpróbálták behajtani az összegeket azoktól, akik még tartoztak nekik, hiszen ahogy ő fogalmazott: az együttes egy kisvállalkozás, amelynek a nehéz időkben is fenn kell tudni tartani magát. Tehát főleg ezt a vonalat próbálták rendbe tenni új dalok írása helyett.
Andrea így zárta mondandóját:
"Ha írnnánk is a koronavírusról, az nem mostanában lenne esedékes."
A milánói zenemágusok Black Anima címre keresztelt új albuma október 11-ével landolt a bolto polcain, és már a megjelenést követő két hétben komoly eladásokat produkált. Még a lemez készítési fázisában többször elmondta a Cristina Scabbia énekesnő vezette banda: sokkal keményebb és sötétebb lesz eddigi kiadványaiknál a korong, és nem is beszélt mellé a formáció - rendkívül változatos anyagot adtak a rajongóik kezébe.
A csapat jelenleg is turnézik lemezével, amelynek kapcsán ismét megosztott pár érdekességet a férfi énekes Andrea Ferro. A napokban a Kaaos TV interjúvolta meg a zenészt, aki elárulta: mind a régi, mind az új rajongók örömmel fogadták a Black Animát.
"Egyaránt örömmel fogadták a lemezt a régi és az új rajongók is. Úgy gondoljuk ez az album a legszínesebb az eddigiek közül. Néhány dal a tipikus gótikus hangzásra koncentrál, amely a zenekar eredeti vonala. Más számokban pedig ott a modern hangzás. De mindkettő jól működik Amerikában és Európában egyaránt."
- kezdte Andrea, majd így folytatta:
"Az album megjelenése előtt hetekig az Államokban turnéztunk, amikor még csak kislemezek voltak elérhetők. Aztán Európába mentünk, hogy a legkomolyabb helyeken is bemutassuk a dalokat. Később pedig visszametünk Amerikába, ahol mindig nagyon sikeresek voltunk, tehát mindent megtettünk, hogy mindkét helyen sok koncertet adjunk."
A derék olaszok nemrégiben Budapesten is tiszteletüket tették, amelyről itt olvashatsz beszámolót.
