Az Evanescence új albuma, a Sanctuary június 5-én jelent meg és szépen muzsikál a rajongók körében, Amy Lee azonban most nem a jelen sikereiről, hanem a zenekar indulásának egyik legmeghatározóbb, elég keserédes fejezetéről mesélt. Egy friss interjúban az énekesnő felidézte, milyen harcok előzték meg a zenekar áttörését hozó Bring Me To Life megjelenését. A beszélgetés Tom Power műsorában hangzott el, a kanadai CBC Radio One Q című adásában.

A történet ma már szinte rocktörténeti tanmese: egy fiatal zenekar, egy női énekhang, egy sötét, dallamos szám, és egy kiadó, amely halálra rémült attól, hogy valami nem illeszkedik a korabeli rádiós sablonokba.

Az Evanescence debütáló albuma, a Fallen végül 2003-ban jelent meg, a Bring Me To Life pedig óriási siker lett. A dal albumverziójában Paul McCoy, a 12 Stones énekese is közreműködött. A szám az amerikai Billboard Hot 100 listán az 5. helyig jutott, az Egyesült Királyságban pedig az Evanescence első listavezető kislemeze lett. A dal bekerült a Daredevil filmzenei albumára is, ami tovább lökte a zenekart a mainstream figyelem közepébe.

Amy szerint azonban a férfi vokál ötlete nem a zenekar művészi elképzeléséből fakadt.

Ez a kiadó döntése volt. A mi zenénk eredetileg nem ilyen volt. Akkoriban a nu metal ment nagyon, ami egy főleg férfiak által uralt közeg volt. A mi hangzásunkban voltak hasonlóságok, de az énekben nem. És szerintem pont ettől volt különleges - végre egy női hang szólt ebben a világban.

Elmondása szerint a kiadó valami ismerős kapaszkodót akart adni a közönségnek. Egy úgynevezett "belépési pontot", ami alapján könnyebben el lehetett volna adni a zenekart.

Folyton azt hallottam, hogy kell valami, amibe az emberek bele tudnak kapaszkodni. Valami olyasmi, hogy ‘női Linkin Park’. Én ezt gyűlöltem. Úgy éreztem, ezzel felhígítják és olcsóbbá teszik azt, akik vagyunk. A konfliktus odáig fajult, hogy a kiadó először nem akarta megjelentetni az albumot, ha nem engedünk az elképzeléseinkből. Nem csupán egyetlen dalról volt szó, azt szerették volna, ha keresünk egy állandó rappert, akár tíz dal erejéig is. Ez már arról szólt, hogy változtassuk meg azt, akik vagyunk. Ekkor mondtam azt, hogy semmiképpen.

A zenekar végül hazament Los Angelesből, és három hétig úgy tűnt, a projekt akár meg is rekedhet. Aztán jött a Daredevil lehetősége. A film készítői szerették volna használni a banda zenéjét, de volt egy feltétel: a Bring Me To Life rádióbarátabb, férfi vokállal kiegészített verziójának kellett lennie az első kislemeznek.

Amy legnagyobb félelme az volt, hogy a közönség téves képet kap a zenekarról:

Attól féltem a legjobban, hogy egyslágeres csoda leszünk. Hogy az emberek meghallják ezt az egy dalt, ami eltér mindattól, amit később csinálni akarunk, aztán csalódnak. Mintha átvertük volna őket. Ráadásul a női énekessel működö rockzenekar ötlete sokak szerint nem működött volna, viszont ma már pont ezek az emberek állnak velünk egy színpadra. 

Paul McCoy szerepéről Amy Lee külön is beszélt. Hangsúlyozta, hogy bár számára az egész kompromisszum fájdalmas volt, az énekes nem volt "rosszfiú" ebben a történetben.

Paul nagyon kedves, megértő és lelkes volt. A szívét is beletette. Sokszor meséltem már ezt a történetet, de ritkán jut időm a végére, ezért néha úgy tűnhet, mintha ő lett volna a probléma. Pedig épp ellenkezőleg: ő segített abban, hogy ez az egész a lehető legpozitívabb élmény legyen. A rapbetét szövegét én írtam meg, úgy voltunk vele, ha már ezt így kell csinálnunk, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat.

A történet vége ismert: a Bring Me To Life hatalmasat ment, az Evanescence pedig nem lett egyslágeres csoda. A Fallen további dalai, köztük a Going Under és a My Immortal is komoly sikert arattak, a zenekar pedig bizonyította, hogy nem egy kiadói trükkre épülő pillanatnyi termék, hanem saját hanggal rendelkező, sötét, erős és összetéveszthetetlen formáció. A szerzeményhez készült kisfilm 2022 februárjában átlépte az egymilliárd megtekintést YouTube-on. A Philipp Stölzl rendezte klipet 2003 januárjában forgatták Romániában, és 2009 decemberében töltötték fel a platformra. 

Amy Lee, az Evanescence frontasszonya a The Mistress Carrie Podcast friss adásában beszélt arról, mennyire erős és inspiráló kötelék alakult ki a keményebb zenei műfajokban alkotó nők között. Szerinte különösen felemelő látni, hogy a rock- és metalszíntér női közössége nemcsak jelen van, hanem egyre nagyobb és erősebb.

Lee felidézte, hogy az Evanescence nemrég az egyik rocklistán az első helyen állt, miközben a The Pretty Reckless a második helyet foglalta el.

Nem is emlékszem pontosan, melyik lista volt, talán az Active Rock vagy valami hasonló, de mi voltunk az első helyen, a The Pretty Reckless pedig a másodikon. És csak arra gondoltam: ez mennyire menő már? Teljesen uraljuk a mezőnyt. Nők az élen. Ez elképesztően jó érzés.

Az énekesnő szerint a női összetartás számára személyesen is nagyon fontos.

Szükségem van a nőkre az életemben. Imádom ezt a testvériséget, és a rock- és metalszíntér női testvérisége fantasztikus, mert ez egy folyamatosan növekvő közösség. Tényleg az. Mindannyian támogatjuk és ösztönözzük egymást, mert azt szeretnénk, hogy általában is több nyitottság, elfogadás és befogadás legyen jelen.

Ugyanakkor hangsúlyozta: a sikerhez önmagában nem elég az, hogy valaki nő. A teljesítménynek, a tehetségnek és a munkának kell beszélnie.

Nagyon magasra tesszük a mércét. Ha valaki eljut idáig, az nem szólhat csak arról, hogy nő. Ez önmagában nem visz el odáig. Keményen kell dolgoznod, és tehetségesnek kell lenned. Ahogy New Yorkban mondják: a puding próbája az evés. Oda kell tenni magad. Csak így működik.

Amy az Evanescence nemrég elindult turnéjáról is beszélt, amely a június 5-én megjelent Sanctuary albumhoz (kritika ITT) kapcsolódik. Elmondása szerint a turné önmagában is erős üzenet a nők közötti támogatásról, különösen a súlyosabb zenei műfajok világában.

Ez a turné egy csodálatos pillanat, ami pontosan ezt az üzenetet hordozza: nők támogatnak nőket, nők a keményzenében. A Nova Twins és a Spiritbox is velünk tart ezen a fellépéssorozaton. A következő néhány koncerten pedig Poppy, a Nova Twins, valamint K.Flay is csatlakozik hozzánk [ő az Evanescence Fight Like A Girl című kislemezén is közreműködik - a szerk.]. Szóval a Fight Like A Girl-t minden este előadjuk, és az összes lány színpadra áll egy dal erejéig, és ez a legcsodálatosabb... Ez a legédesebb pillanat az egészben.

És mennyire klassz dolog, hogy ezt a támogatást a külvilág is láthatja! Ugyanis tényleg úgy érzem, hogy a nem is oly távoli múltban az volt az egyik gyakori eszköz az elnyomásunkra, hogy próbálták elhitetni, mintha a színfalak mögött folyamatosan marnánk egymást. Hogy csak egy maradhat, és állandóak a cicaharcok, meg ez az egész nevetséges elmélet, miszerint ’mi csak próbáljuk tönkretenni a másikat’... holott erről szó sincs. És minél inkább látják a nők, hogy nem ez a valóság, annál inkább el tudják képzelni, hogy őket is tárt karokkal fogadják majd, ha bekerülnek ebbe a világba.

Június 5-én jelent meg az Evanescence új nagylemeze, a Sanctuary (kritika ITT), amely korong nem csupán a zenekar régi rajongóinak kínál újabb érzelmi kapaszkodót, hanem azok számára is meghatározó belépő lehet, akik most kezdenek igazán beleszeretni a csapat zenéjébe.

Az album egyik legnagyobb erénye, hogy végig megőrzi frissességét és lendületét. Egyetlen pillanatra sem válik önismétlővé vagy öncélúvá. A Tell Me When You've Had Enough súlyos, kemény megszólalása, a How Do I Heal érzelmi mélysége, valamint a nyitódal, a Beautiful Lie kísérteties atmoszférája mind azt bizonyítják, hogy a banda továbbra is képes fejlődni és új arcait megmutatni.

A lemez egyik legfontosabb eleme azonban nem a hangszerelésben vagy a produkcióban rejlik, hanem abban, ami Amy Lee számára mindig is kiemelten fontos volt: a dalszövegekben. A Sanctuary esetében ez a jelentőség még magasabb szintre emelkedett.

Az énekesnő eképpen mesélt erről nemrégiben a Loudwire magazinnak:

Úgy érzem, olyan időszakot élünk, amikor a szavaknak különösen nagy súlya van. Minden egyes sor egy lehetőség arra, hogy valami olyat mondjunk, ami hatással lehet valakire, remélhetőleg pozitív értelemben. Hogy érezze, megértik, nincs egyedül, vagy legalább azt, hogy nincs egyedül ebben az őrületben, ami most körülöttünk zajlik. Az egész világ nagyon elbaszott, és sokszor úgy tűnik, mintha fokozatosan kicsúszna a kezünkből minden irányítás.

Van azonban egy terület, ahol Amy továbbra is teljes kontrollt érez, ez pedig az alkotás.

Itt én döntöm el, mit jelentenek a szavak, és senki sem fogja kiforgatni őket. Csodálatos emberekkel dolgozhatok együtt, akik ugyanúgy a szívüket akarják beleadni valamibe, ami másoknak is adhat valamit. Ez hihetetlenül éltető érzés.

A frontasszony dalszövegei mindig is arra törekedtek, hogy kapcsolatot teremtsenek a hallgatókkal, ugyanakkor elismeri, hogy ez néha hatalmas felelősség.

Nem attól tartok, hogyan fogadják majd az emberek. Inkább az a nehéz, hogy az érzéseink rendkívül összetettek. És nem csak a szövegről van szó. A szavak és a zene együtt működnek. Sok érzelem pusztán a dallamokból és a hangulatból fakad. Megtalálni azt a pontot, ahol minden összeáll és valódi hatást gyakorol, nagyon nehéz. Ennek egy része számomra is megfoghatatlan.

Bár ez énekesnő személyes élményei inspirálják a dalokat, a hallgatók teljesen más jelentést találhatnak bennük, és szerinte éppen ez adja a zenéjük valódi erejét.

Azt szeretném, ha az emberek erőt merítenének a dalainkból. Erősek vagyunk, és őszintén hiszem, hogy a szeretet a legnagyobb erő az univerzumban. Bejártam a világot, emberek ezreivel találkoztam, és láttam az arcukat a koncerteken. Tudom, kik vagyunk. Az emberekben ott van a jó és a rossz is, és igen, rengeteg gonoszság létezik. De meggyőződésem, hogy a jóból több van. Én ezt láttam a világban újra és újra. Csak emlékeznünk kell rá. 

- zárta sorait.

Az évek során az Evanescence-t számos címkével illették. Nevezték gótikus rocknak, nu metalnak, alternatív metalnak és még ki tudja, minek. Az énekesnő, Amy Lee idővel megtanult együtt élni a különféle műfaji besorolásokkal, de van egy megnevezés, amelyet a mai napig kifejezetten nehezen visel.

A frissen megjelent Sanctuary album (kritika ITT)kapcsán a Metal Hammernek adott exkluzív interjújában Amy visszatekintett a zenekar 2003-as áttörésére, a Bring Me To Life sikerére, amely után az Evanescence-t egyszerre kezdték gótikus és nu metal zenekarként emlegetni.

Őszintén szólva, soha nem szerettem a 'goth' szót. Én inkább egy alternatív rockos, széttépett farmeros lány voltam. A goth szó a mi zenénk leírására hülyeség. Utálom ezt a szót. Ugyanez a véleményem a 'nu metal' kifejezésrők is. A címkék csak címkék. Hívjanak minket bárminek, rendben van. Mi tudjuk, kik vagyunk, és az az út, amit bejártunk, tele van fantasztikus fejlődéssel. Ugyanakkor tiszteljük azt is, honnan indultunk.

- magyarázta, ugyanakkor azt ő sem tagadja, hogy az ezredforduló környékének zenéi az utóbbi években újra reflektorfénybe kerültek. Az Evanescence ennek a hullámnak is része lett, amit az énekesnő egyáltalán nem bán.

Szerintem teljesen természetes, hogy nagyjából húsz év elteltével megérkezik a nosztalgia és a visszatekintés iránti vágy. Ma elképesztően sok izgalmas innováció történik a rock- és metalzenében. Ez a világ már nagyon messzire jutott attól, ahol akkoriban tartottunk.A szabályok gyakorlatilag kirepültek az ablakon.

Az Evanescence nemrég mutatta be új kislemezét, a Who Will You Follow című dalt, amely a zenekar hamarosan érkező, Sanctuary című albumának egyik előfutára. A lemez június 5-én jelenik meg, az új szerzemény pedig már most komoly beszédtémát adott a rajongóknak.

Amy Lee énekesnő az LA Lloyd Rock 30 országosan sugárzott rádióműsorában adott friss interjúban beszélt arról, milyen gondolatok húzódnak a dal mögött. A műsorvezető arról kérdezte Amyt, hogy a Who Will You Follow szövege általánosságban a befolyásolhatóság veszélyéről szól-e, vagy inkább konkrét emberekre, jelenségekre figyelmeztet.

Amy szerint a dal üzenete nagyon is konkrét, mégis sokkal szélesebb értelemben működik.

Úgy érzem, nagyon konkrét, de értem a kérdést. A sor így hangzik: Amikor minden hited a valóságban szertefoszlik, kit fogsz követni? Kit fogsz követni? Ha már azt sem tudod, mi valóságos, hogyan alapozhatsz bármilyen cselekvést valamire, ha azt sem tudod, mi igaz? Ha azt sem tudod, mi mesterséges intelligencia. Ha azt sem tudod, mit etetnek meg veled a hírfolyamodban, miközben mindannyian annyira… Ez nagyon nehéz, és én is ugyanúgy bűnös vagyok benne. Meg kell állítanom magam, amikor görgetem a közösségi médiát, aztán egyszer csak azt mondom: szent szar, eltelt egy óra, és azt sem tudom, mit néztem, de dühös vagyok és félek. Szóval úgy érzem, ez az egész információáradat iszonyúan leszív, ugyanakkor szembe kell néznünk a valósággal.

- magyarázta az énekesnő, aki elárulta: a dal üzenete több szempontból is a Mátrix című, 1999-es sci-fi akciófilm alapszituációját idézi: az ébredést, a felismerést, hogy a minket körülvevő világ nem feltétlenül az, aminek látszik.

Úgy érzem, a Who Will You Follow mindennél inkább olyan, mint a Mátrix története. Szóval ez az ébredésről szól. Ennek az illúziónak a szétfoszlásáról, és arról, hogy vágyunk erre. Én vágyom erre. Azt akarom, hogy egymás szemébe nézzünk emberként, és azt mondjuk: Szia. Ez a való élet? Te valódi ember vagy? Remek. Igyunk meg egy pohár bort, és menjünk át ezen a szaron együtt, mert az, hogy elmenekülünk előle, úgy teszünk, mintha nem történne meg, és csak sodródunk a hazugságokkal, miközben a nyakunkra taposnak, nem működik. Találjunk újra egymásra. A szeretet erős. Az emberek hatalmas erővel bírnak. Csak tudnunk kell ezt. Emlékeznünk kell rá, hogy ott vagyunk egymásnak.

Az interjúban szóba került az is, hogy a közösségi médiában különösen az érzelmileg túlfűtött, negatív tartalmak képesek villámgyorsan terjedni. Amy szerint ez azért is nehéz, mert az ember szeretne valamit tenni, de közben könnyen elveszik abban, hogyan is kellene reagálnia.

 Nehéz, mert az ember tenni akar valamit. De mit tehetünk? Azt hiszem, én is feltettem magamnak ezt a kérdést. És arra jutottam: nos, énekes vagyok, és az emberek figyelnek arra, amit mondok. Szóval ahelyett, hogy személyesen azzal tölteném az időmet, hogy megpróbálom megírni a tökéletes posztot, aztán minden energiámat felemészti, hogy félreértenek, vagy bármi történik, belém állnak, miért ne csinálnám inkább azt, amihez a legjobban értek? Miért ne tenném bele a reményemet, a szeretetemet, a haragomat és mindazt, amiről azt remélem, hogy összehozhat minket, a zenébe? És talán így mélyebb hatást érhetek el. Semmi árnyékvetés azokra, akik rávilágítanak az igaz dolgokra. Erre szükség van. De határozottan van egy olyan szintje ennek, hogy egyszerűen túl sok az információ, a legtöbbje hazugság, de akkor is információ, állandó rossz hír. Kimerítő. Kimerültünk. Kimerültünk, és nem hiszem, hogy a megoldás az lenne, ha egyszerűen elmenekülünk előle. Szerintem változásra van szükségünk. Szóval először is: nézzünk szembe vele együtt.

Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor ez az egész elkezdődött. Hogy egyszerűen lehetett valamilyen közösségi médiafiókom, és közvetlenül beszélhettem a rajongókkal, ahelyett, hogy arra vártam volna, hogy egy újságíró interjút készítsen velem, aztán a saját szavaival feldolgozza, majd megjelenjen egy magazinban, amit valaki egy hónappal később elolvas. Hogy szó szerint csak oda tudok menni, és azt mondani: Hé, ez a helyzet, vagy: Itt a bejelentés, vagy: Egyébként amit mondtam, az nem úgy hangzott el. Ezt akartam mondani. Bármi legyen is az, az, hogy tényleges, közvetlen kommunikációs csatorna létezik, szerintem nagyon jó dolog. És az is nagyon klassz, hogy látni lehet az emberek művészi önkifejezését. Nem tudom, csak az én algoritmusom ilyen-e, és tényleg nem töltök ott rengeteg időt, de számomra a TikTok szórakoztató. Az algoritmusom nagyon erősen a művészeti alkotásokról és a komédiáról szól, emberekről, akik hülyéskednek. És ezt tudom támogatni.

- zárta gondolatait.

Június 5-ével érkezik az arkansasi zenekar új albuma, a "Sanctuary". Az Amy Lee vezette formáció legutóbb 2021-ben adott ki nagylemezt "The Bitter Truth" címmel, amelyen ismét közelebb kerültek a klasszikus Evanescence-hangzáshoz. A csapat tavaly már jelezte, milyen irányba mozdul tovább: az Afterlife ízelítőt adott az új korszakból, néhány hete pedig megérkezett a Who Will You Follow. A dalhoz ma hivatalos videoklip is debütált, így egyre tisztábban körvonalazódik, milyen világba vezet majd az új korong.

Ez az album több mint három éven át készült, és most, hogy végre egyben hallgatom vissza, és már a megjelenés küszöbén áll, kibaszott büszke vagyok minden egyes másodpercére. Egyszerűen lenyűgöző érzés. A munka közben menedéket találtam benne mindazzal szemben, ami szétesettnek és irányíthatatlannak tűnt körülöttem, és egyben egy helyet is, ahol a zene és a kapcsolódás erején keresztül újra fel tudtam gyújtani a reményt. Szerencse, hogy a turné már be van tervezve, különben fogalmam sem lenne, mit kezdjek most magammal… teljesen megszállottja lettem ennek az anyagnak. Alig várom, hogy a rajongók végre hallják.

- mesélte korábban Amy.

Van, hogy amikor a világ túl zajos, túl kaotikus és túl sok, benned megszólal egy hang, ami nem kifelé tör utat, hanem egyre mélyebbre, és ott kezd el üvölteni. Az Evanescence frontasszonya, Amy Lee most ezt az érzést öntötte szavakba, egyúttal újabb titkokat tárt fel a banda június 5-én megjelenő új stúdiólemezéről, a "Sanctuary"-ról.

Ez egy hosszú utazás volt. Már egy ideje dolgozunk ezen az anyagon, és tavaly sokkal keményebben hajtottunk, mint terveztük. Olyan volt, mintha folyamatosan csak azt mondanánk magunknak: 'Menj tovább. Ne állj meg. Gyerünk.' Nem a sikerért, hanem a zene iránti tiszta, nyers szükségletből.

- vezette fel gondolatait Amy, majd megosztotta, mit jelent számára a zene:

A zene az én szentélyem. És amikor turnézunk, látjuk, hogy másoknak is az. Egy hely, ahol emberek találkozhatnak, kapcsolódhatnak, és szabadon kifejezhetik magukat. Ez gyönyörű! A koncertek is, természetesen, de az új zene megalkotása mindig is az igazi otthonom volt. Szükségem van egy csatornára, amin keresztül kifejezhetem magam. A legrosszabb számomra az, amikor minden szétesik, és csak ülni kellene, tévét nézni, mintha semmi nem történne. Ezt nem bírom, mert ez a szorongás melegágya. Inkább futok, alkotok és írok!

Nem kerülte meg a valóság sötétebb oldalát sem:

Nehéz bármit is mondani a világról, de ez egy vad, erőszakos, kontrollvesztett időszak, különösen a nők számára, de igazából mindenkinek. Művészként az a dolgom, hogy ezt az igazságot magamba szívjam és visszatükrözzem, mintegy ébresztőt és reményt egyszerre. Gyerekkoromban is így gyógyítottam magam. Írtam, festettem, zenéltem, zongoráztam, ez volt az én terápiám. Szerintem mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol kimondhatja, ami benne van. Bármennyire goth vagyok és szeretem a feketét, mindig optimista maradok, hiszek magunkban. Csak fényt kell gyújtanunk.

A "Sanctuary" első kislemeze Who Will You Follow címmel, április 10-én debütált, a zenekar előző kiadványáról, a "The Bitter Truth"-ról pedig ITT olvashattok kritikát.

Egy friss interjúban Amy Lee az Evanescence közelgő albumáról beszélt, amely június 5-én jelenik meg "Sanctuary" címmel. A lemez több producer közös munkája: Zakk Cervini és Jordan Fish mellett a visszatérő alkotótárs, Nick Raskulinecz is részt vett benne.

Olyan volt, mintha egész évben a saját elmém mélyén éltem volna – egyfajta lírai barlangban. Mint egy állat, aki ketrecből tör ki. Csak nemrég jöttem fel a felszínre, amikor végre mindent befejeztem. Néha szó szerint el kell tűnnöm, hogy hozzáférjek ezekhez a dolgokhoz… főleg most. A szövegek talán még soha nem voltak ennyire fontosak számomra. Bár ezt mindig érzem, most valahogy élesebb, sürgetőbb az egész.

- mesélte a dalszövegírás kapcsán, majd kitért a kreatív folyamatokra is:

Az egész eléggé kaotikusan áll össze. Az éneksáv az egyik utolsó dolog, ami a helyére kerül. Már van irány, vannak részletek, a lényeg is megvan, és közben csak mondogatom: ‘jó, ezt majd később megírom’. Aztán eljön a pillanat, és akkor már nincs menekvés. Meg kell írni. És epikusnak kell lennie. Mert addigra a zene már brutálisan jól szól.

Az album hangzását eképpen foglalta össze: 

Hihetetlen emberekkel dolgoztunk együtt. Nick olyan, mintha a zenekar része lenne – imádom. De közben találtunk egy új, elképesztő alkotói kémiát Zakk Cervinivel és Jordan Fish-sel is. Ez az egész egy hatalmas kreatív robbanás volt. Nehéz megfogalmazni, de valami új energia született. És ez nagyon különleges.

Who Will You Follow címmel az első kislemezes dal is napvilágot látott nemrégiben, amelyről elárulta: nem egy konkrét személyről szól.

Ez nem egy konkrét emberről szól. Hanem arról, ahol most tartunk. Arról, hogy mi az igazság egyáltalán. Mert jelenleg eláraszt minket az információ – és mindenki érdekelt abban, hogy mit hiszünk. Néha tényleg úgy érzem, mintha az igazság már eladó lenne. A dal arról szól, hogy áttörjünk ezen. Eljutni valami valódihoz. Az album pedig egy menedék, ahová nem a káosz elől menekülünk, hanem a hazugságok elől. Egy olyan hely, ahol kimondhatjuk: igen, ez a világ tényleg őrült. Az igazság szentélye, és egyben közösség is. Amikor a világ kicsúszik a kezünkből, amikor minden túl sok, a zene az egyetlen tér számomra, ahol nincs cenzúra, és ahol bármit kimondhatok. Ez a mi világunk, és az a legszebb benne, hogy másoknak is adhat valamit - örömöt, kapaszkodót.

Közel három évig tartottak a felvételek, erre eképpen emlékezett vissza:

Folyamatosan turnéztunk, de közben mindig találtunk időt alkotni. Bérelni egy helyet két koncert között, együtt dolgozni…Los Angeles, Nashville… mindenhol egy kicsit. Ez az album szó szerint szétszóródott a világban, mielőtt összeállt. A világ állapota egy időben inspirált és nyomasztott, rengeteg minden volt bennem, amit ki kellett adnom, és a zene lett a menedékem.Több mint három éve készül, és most, hogy egyben hallom… kibaszottul büszke vagyok rá. Felemelő és elsöprő érzés egyben hallani! Ez volt a menekülőutam mindabból, ami rossz és kontrollálhatatlan, és most végre átadhatom nektek. Alig várom, hogy halljátok!

- zárta sorait.

Egy ideje már lehetett sejteni, hogy az arkansasi csapat gőzerővel dolgozik ötödik stúdióalbumán. Bár két ízelítőt – az Afterlife és a Fight Like A Girl című dalokat – már megkaptunk, a lemez részleteit eddig szigorú homály fedte. Most azonban lehullt a lepel: a zenekar hivatalosan is bejelentette a készülő anyag címét, dallistáját és borítóját. Az új album a "Sanctuary" címet viseli, és június 5-én kerül a boltok polcaira.

Ez az album több mint három éven át készült, és most, hogy végre egyben hallgatom vissza, és már a megjelenés küszöbén áll, kibaszott büszke vagyok minden egyes másodpercére. Egyszerűen lenyűgöző érzés. A munka közben menedéket találtam benne mindazzal szemben, ami szétesettnek és irányíthatatlannak tűnt körülöttem, és egyben egy helyet is, ahol a zene és a kapcsolódás erején keresztül újra fel tudtam gyújtani a reményt. Szerencse, hogy a turné már be van tervezve, különben fogalmam sem lenne, mit kezdjek most magammal… teljesen megszállottja lettem ennek az anyagnak. Alig várom, hogy a rajongók végre hallják.

- mesélte Amy Lee, a banda énekesnője.

A dalok listája:

1. Beautiful Lie
2. Tell Me When You've Had Enough
3. Who Will You Follow
4. Rapture
5. Afterlife
6. Sanctuary
7. How Do I Heal
8. About us
9. Calm Down
10. Self-Destruct
11. Forever Without You
12. Wide Open Heart