Mind az arkansasi Evanescence, mind a wisconsini Garbage ismert a mainstream zenében, nagyjából egy időben alakultak meg és bár a kezdet mindkét zenekar számára nehéz volt, mára hatalmas rajongótáborral büszkélkedhetnek.
Egy interjúban Amy Lee elárulta: szívesen énekelne együtt az alternatív rockbanda frontasszonyával, az 57 évesen is csúcsformában lévő Shirley Mansonnel. Korábban is tudni lehetett, hogy az énekesnő rajong a Garbage zenéjéért.
A Garbage hatalmas inspirációt ad számomra. Nagyszerű stílusuk van, és amikor játszanak, olyan, mintha egy egyveleg lenne az egész fellépés. Turnéztunk már velük, és mindig ott maradtunk, hogy megnézzük őket. Mindig is nagyon felnéztem Shirley-re, még mindig felrobbantja a színpadot. Csodálom a személyiségét és az erejét.
- mesélte egy internetes magazinnak az énekesnő, majd kitért arra is, melyik dalt adná elő legszívesebben kolléganőjével:
Bármelyik Garbage-számot elénekelném vele! Különösen az Only Happy When It Rains-t, vagy a Stupid Girl-t. Nehéz lenne választani a két dal közül! A "Bleed Like Me" albumuk egyszerűen fenomenális volt. Ekkor váltam igazán a rajongójukká.
2022 tavaszán értesülhettünk arról, hogy az arkansasi Evanescence megvált az őket 2015 óta erősítő gitárosától, Jen Majurától. A zenészlány helyét az ausztrál alternatív metal/post-grunge/nu metal műfajában nyomuló Sick Puppies tagja, Emma Anzai vette át, aki egyébként régi jó barátja Amy Lee énekesnőnek.
Emma nemrégiben egy internetes magazinnak mesélt Amyhez fűződő kapcsolatáról - mint az kiderült: barátságuk régre nyúlik vissza.
A Sick Puppies már régebben turnézott az Evanescence-szel, és emlékszem, hogy Amy nagyon jó arc volt. Most is ugyanilyen a kísérő zenekarokkal, a személyzettel és mindenkivel, akivel kapcsolatba kerül. Erre még mindig élénken emlékszem, mert ez 13-14 évvel ezelőtt történt, és akkoriban még más volt nőnek lenni ebben a műfajban; folyton erről beszélgettünk. Nőként - főleg, hogy én csak férfiakkal turnéztam, és akkoriban nem volt más nő a környezetemben - jólesett megosztani a tapasztalatainkat, és hogy együtt lóghattunk. Sokkal fiatalabb voltam, és szeretném azt hinni, hogy azóta sokat tanultam és felnőttem egy kicsit.
- kezdte sorait.
Akkoriban egy kicsit naiv voltam, de ő segített annak megszilárdításában, amit már akkor is éreztem. Jó érzés, hogy bezárul a kör, és együtt osztozunk ezeken az új tapasztalatokon. Sok éven át Amy olyan volt számomra, mint egy horgony.
Amy pedig elmondta, milyen előzményei voltak annak, hogy Jen helyére Emma került.
A basszusgitárosunk, Tim 16 év után szólógitárra váltott, így helyet csinált Emmának. Így Tim szólógitáros lett, amit imád csinálni, Emmával kiegészülve pedig teljesnek érezzük magunkat. Ő egy nagyon keményen dolgozó lány, és régóta álmodoztam arról, hogy egyszer együtt is zenélhetünk, például valamilyen mellékprojektben. De most, hogy ő is a zenakarba került, minden összeállt.
Sok rajongó értetlenül fogadta Jen távozását, amely után nem sokkal elmondta: nem az ő döntése volt a kilépés, valamint azt sem rejtette véka alá, hogy megbántva érzi magát. A német gitáros lány már félig bepakolta bőröndjét a két héttel később kezdődő turnéra, amikor megcsörrent a telefonja, és ezúton közölték vele: nem tartanak igényt tovább a munkájára.
Éppen a lakásomat takarítottam, amikor felhívtak. Először azt gondoltam, hogy 'Ez most egy rossz vicc?' Emlékszem, miután letettem a telefont, csak feküdtem ott a padlón és bámultam a plafont, és azon tűnődtem, hogy mégis mi lehet ez. A bőröndömre néztem, amit már elkezdtem pakolni, mert két hét múlva útnak indultam volna, és nagyjából az év végéig tartott volna a turné.
Jen sokáig nem tudta megemészteni a kényszertávozást, mindazonáltal nem hagyta veszni tehetségét: néhány hónappal ezelőtt a How We Endnevű, crossover jellegű banda tagja lett, amelyben a Nervosából kivált Diva Satanica és az Amaranthe volt tagja, Jake E énekel. Két kislemez - My Fighting Heart, Levitate - jelent meg eddig, és a csapat már dolgozik első albumán is.
Ausztráliában turnézik az Evanescence, debütáló albumuk, a "Fallen" pedig idén lett húszéves. Az arkansasi zenekart még 1995-ben hívta életre Amy Lee énekesnő és Ben Moody gitáros, ekkortájt kezdték el írni a szóban forgó korong dalait is, ám az áttörésre egészen 2003-ig kellett várniuk.
Ekkor robbant be a csapat a rockszcénába a Bring Me To Life című szerzeménnyel, amely hetekig lesöpörhetetlen volt a listák éléről, Ausztráliában pedig az év végéig tartotta a csúcsot. A "Fallen" szintén aratott, amely kiadvánnyal 2004-ben Grammy-díjat nyert a banda, és bár az elmúlt 21 évben több tagcsere és távozás tarkította a formáció életét, sikerük a mai napig töretlen.
Amy egy interjúban a következőképpen mesélt erről:
Ez egy remek év, egy jubileum, hiszen a "Fallen" 20 éve jelent meg. Azóta rengeteg mindenen mentünk keresztül, a dalok pedig pont ettől lesznek még jelentőségteljesebbek. Amikor kiadtuk az albumot, nem tudtam elképzelni, hogy milyen messzire jutunk. És még most is itt vagyunk, olyan zenét csinálunk, amit szeretünk, új rajongókat szerzünk, és még mindig rengetegen hallgatják ezt a lemezt, miközben a fiatalabb generáció is felfedezi magának!
Augusztus 24-én Brisbane-ben adott koncertet a zenekar, a bulin pedig rengeteg dal felcsendült a fent említett lemezről, a Bring Me To Life mellett hallhatták a rajongók a gyönyörű balladát, a My Immortalt, a Going Undert, az Imaginary-t és egy egyveleget, amelyben helyet kapott a Haunted, a My Last Breath, az Everybody's Fool és a Whisper is.
2003 sem most volt, sok víz lefolyt a Dunán azóta. E cikkben négy albumról olvashatsz, amelyek idén ünneplik a 20. születésnapjukat.
1. THE GATHERING - SOUVENIRS
Az 1989-ben alakult atmospheric/post rockot játszó holland együttes első frontembere Bart Smits volt, őt váltotta 1994-ben Anneke van Giersbergen, aki először az 1995-ös "Mandylion" című albumon énekelt. A "Souvenirs" 2003. február 24-én jelent meg, és hamisítatlanul Gatheringes lett. Anneke földöntúli, tiszta hangja kiszakít a hétköznapokból, aki még nem hallotta ezt a lemezt, sürgősen pótolja be, ha a lágyabb, de mégis élettel teli rock rajongója, nem fog csalódni. Csak hogy néhány dalt említsek, amelyek egy másik világba repítenek: Even the Spirits are Afraid, Broken Glass, Monsters.
2. EPICA - THE PHANTOM AGONY
Miután Mark Jansen kivált az After Foreverből, Sahara Dust néven hívta életre saját bandáját, Helena Michaelsen énekesnővel az élén. Miután Helena távozott, nevet cseréltek, a Kamelot egyik albuma után váltottak Epicára, és a 18 éves Simone Simons, Mark akkori barátnője lett az új frontlány. A "The Phantom Agony"-ról a mai napig csendülnek fel számok a koncerteken, elég csak a mai napig kultusz-övezte Cry For The Moon-ra gondolni, de a Sensorium és a Feint is gyakran szerepel a holland együttes setlistjében. Simone hangja az évek múlásával egyre kiforrottabbá vált, zeneileg pedig úgy őrizték meg a jellegzetességeiket, hogy közben nem váltak unalmassá, mára pedig a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen csapataként hatalmas stadionokat töltenek meg.
3. EVANESCENCE - FALLEN
Az arkansasi csapat 1995-ben alakult, ám az áttörésre nyolc évet kellett várniuk. A zenekar ekkor adta ki "Fallen" című albumát, amelyen a világhírnevet meghozó Bring Me To Life is szerepelt. További slágerlistás dalok is születtek a korongról, mint a Going Under, az Everybody's Fool vagy éppen a gyönyörű lassú ballada, a My Immortal. A csapat az album 20. születésnapja alkalmából különleges szemfesték-palettát is tervezett.
4. XANDRIA - KILL THE SUN
A német formáció 1994 óta létezik, ám első stúdióalbumuk megjelenésekor már 2003-at írtak a naptárak. A "Kill The Sun" egy kedves lemez, bár szerény véleményem szerint Lisa Middelhauve távozása után először Manuela Kraller, majd Dianne van Giersbergen hangjával éreztem úgy igazán egységesnek a csapatot. Azóta ők ketten is elhagyták a zenekart, jelenleg Ambre Vourvahis-szal készülnek nyolcadik sorlemezük kiadására. Lisa azon énekesnők közé tartozik, akik nemcsak tiszta hangjukat, hanem a hörgést is alkalmazzák előadásmódjukban.
2003. március 4-én jelent meg az arkansasi Evanescence debütlemeze, a "Fallen", amelyen olyan ikonikus szerzemények szerepeltek, mint a Going Under, a My Immortal, vagy a csapatnak világhírnevet meghozó Bring Me To Life.
Ennek örömére a zenekar a szépítőszereket gyártó HipDot céggel karöltve különleges szemfesték-palettát tervezett, amely nyolc árnyalatot vonultat fel, és mindegyik szín a szóban forgó album egy-egy dala után kapta a nevét.
Az Amy Lee énekesnő vezette formáció eképpen ünnepli meg a korong 20. születésnapját, amely az akkor már nyolc éve létező zenekarnak meghozta az áttörést.
A fehértől kezdve a sötétkéken át egészen a feketéig többféle szín megtalálható a palettán, amelyet ITT tudnak megrendelni a fanatikusok, és amely termék cruelty-free/vegán, doboza pedig egy CD-tokot formáz.
Íme, az árnyalatok nevei:
* Hello (Black - Matte) * Going Under (Bright White - Shimmer) * Haunted (Bright Blue/Silver - Foil) * Bring Me to Life (Muted Blue/Grey - Matte) * Everybody’s Fool (Dark Blue Jean - Matte) * My Immortal (Royal Blue - Foil) * Taking Over (Greyish Periwinkle - Foil) * Imaginary (Deep Royal Blue - Glitter)
Érdekesség, hogy a Korn is piacra dobott egy szemhéjárnyaló-palettát, "Follow The Reader" című albumuk 25. évfordulója alkalmából.
Javában zajlik a holland Within Temptation és az arkansasi Evanescence Worlds Collide elnevezésű turnéja, amelynek keretein belül a két együttes közösen járja a világot. A turné eredetileg 2020 őszére lett betervezve, ám az akkor tomboló covid-19 járvány miatt többször halasztásra került.
November 30-án Amszterdamban, a Ziggo Dome nevű koncerthelyszínen lépett fel a két zenekar. A kezdetben gótikus-szimfonikus, mára modern hangzásra áttért Within Temptation The Reckoning című dala 2018 őszén jelent meg, amely a "Resist" című albumon kapott helyet, és a Papa Roach-frontember Jacoby Shaddix vendégénekelt benne. Nem kis meglepetés fogadta a rajongókat, amikor a szám közepén a színpadon termett Amy Lee, és közösen énekelték végig a szerzeményt.
Azonban Sharon viszonozta a kedves gesztust, így az Evanescence Use My Voicecímű dalában ő is feltűnt Amy mellett. Eredetileg is hemzsegett a vendégművészektől a szerzemény, így nem volt kérdés, hogy ezt a számot Sharonnal közösen adják elő.
Májusban sokkolta az Evanescence rajongóit a hír, miszerint megváltak az őket 2015 óta erősítő gitárosuktól, Jen Majurától. A thai-német származású zenészlány akkor szűkszavúan csak annyit mondott, hogy nem az ő döntésének eredménye a távozás, később pedig kifejtette: megbántva érzi magát a történtek miatt, ugyanakkor az okokra nem tért ki. Az arkansasi zenekarban Jen helyét az ausztrál Sick Puppies tagja, Emma Anzai vette át.
A mai napon a Killer Guitar Rings-nek adott interjút Amy Lee, a banda frontasszonya, aki először tért ki Jen távozásának körülményeire - azonban az okokat ő sem fedte fel.
Nehéz konkrétumok nélkül beszélni erről. Mindannyian nagyon szeretjük Jent, jól éreztük magunkat vele egy csapatban. Nem is akarom úgy beállítani a dolgokat, mintha bármiféle negatív dolog történt volna! De néha egyszerűen egy fejezet véget ér, és tovább mész. Így tartod életben a zenekarodat. Bonyolult ez az egész, de a szívedre kell hallgatnod. Ha bízol a szíved szavában, a nap végén biztos lehetsz abban, hogy egy sokkal jobb helyre jutsz, mint hitted volna.
- mindösszesen ennyit fűzött hozzá a történtekhez az énekesnő, aki arról is mesélt, milyen az összhang közöttük és az új tag, Emma között:
Annyira boldogok és hálásak vagyunk! Emmával régi barátok vagyunk. Turnéztunk együtt már 2007-ben is, és ő egy kiváló zenész. Mindannyian rajongunk érte, és nagyon passzol a személyisége a miénkhez. Júniusban volt egy kisebb európai turnénk, aztán itthon is adtunk néhány koncertet, valamint két hete volt az első fotózásunk az új felállással. Már nem próbálok meg annyira irányítani a dolgokban, ahogy öregszem, néhány dolognak egyszerűen meg kell történnie.
Tegnap értesülhettünk arról, hogy az arkansasi Evanescnece és a német származású Jennifer "Jen" Majura gitáros hét év közös munka után megválnak egymástól.
A 39 éves Jen és az Amy Lee vezette zenekar 2015 óta dolgoztak együtt, a zenészlány az akkor távozó Terry Balsamo helyét vette át. Játékát a "Synthesis" (2017) nevű speciális lemezen és a legutóbbi, "The Bitter Truth" (2021) című stúdióalbumokon hallhattuk.
Az okokra sem a banda, sem Jen nem tért ki, tegnap az együttes szűkszavúan csak annyit közölt, hogy mindig szeretni és támogatni fogják volt csapattársukat, aki szintén rövid közleményt írt Twitterére ma - ebből kiderül, hogy nem ő akarta elhagyni a formációt:
Fontosnak érzem leszögezni, hogy mindez nem az én döntésem volt! Nem haragszom senkire, és minden jót kívánok az Evanescence-nek. Szép emlékeket vihetek magammal ezekről az évekről..."
I feel the need to address that none of this was my decision! I have no hard feelings against anybody and I wish Evanescence all the best. I am allowed to carry beautiful memories of these past years, I am grateful.
Jen Stuttgartban született 1983-ban, édesapja révén félig thai származású. 2000 óta gitározik, tagja volt a Black Thunder Ladies nevű csapatnak, amely AC/DC-feldolgozásokat játszott, de tépte a húrokat a Knorkator és az Equilibrium nevű zenekarokban is.
A csapatba kerülésekor a következőket mesélte:
A nevemet egy kedves barátom, Alex Skolnick ajánlotta a Testamentből, és Dave Eggar - aki szintén New Yorkban dolgozik és remek csellóművész. És hirtelen jött az e-mail: "Érdekes lehet számodra a csatlakozás...?" Én meg: "Mi a faszom?!". Alig kaptam levegőt. Utána végigfutott az agyamon: "Oké, ezt újra el kell olvasnom. Három nappal később egy repülőn találtam magam, New Yorkba utaztam, hogy találkozzak Amy Lee-vel. És nagyon, nagyon jót beszélgettünk. Ő egy fantasztikus ember és nagyszerű zenész. És így hirtelen az ő Evanescence nevű birodalmában találtam magam.
Szomorú hír fogadta ma a Twitteren az arkansasi Evanescence rajongóit: itt jelentette be a csapat, hogy német származású gitárosuk, Jen Majura ugyanis elhagyta a formációt.
Ez egy nagyon különleges fejezet volt a zenekarban kedves barátunkkal, Jen Majurával, de úgy döntöttünk, eljött az ideje, hogy külön utakon folytassuk. Mindig szeretni és támogatni fogjuk őt, és nagyon várjuk, hogy láthassuk, mit csinál a jövőben! Nagyon hálásak vagyunk a szép időkért és a nagyszerű zenéért, amit a világ minden táján együtt játszottunk.
- áll a zenekar hivatalos közleményében, amelyből pontosan nem derült ki, miért válik meg egymástól a zenészlány és az Amy Lee vezette banda, Jen még nem osztott meg semmilyen állapotfrissítést.
A gitáros lány 2015-ben Terry Balsamo helyét vette át az együttesben, és a 2017-es "Synthesis", valamint a 2021-es "The Bitter Truth" című albumukon már az ő játékát hallhattuk.
It has been a very special chapter in the band with our dear friend Jen Majura, but we have decided it’s time to go our separate ways. We will always love her and support her, and can’t wait to see what she does next! We are so grateful for the good times and great music we... pic.twitter.com/k6kEI19HaY
Néhány nappal ezelőtt jelentette be az arkansasi Evanescence, miszerint a Halestorm-mal közös turnéjuk maradék állomásait a jövő évre kellett tolni, ugyanis a zenekar minden tagja koronavírus-fertőzésben szenved. A koncertsorozat november 5-én indult Portlandben, 2022-ben pedig január 14-ével folytatódik Cincinnatiben.
Amy Lee, a csapat énekesnője most megosztotta gondolatait a vírusról és a vakcináról egy internetes magazinnak:
Mindent meg kell tenned, hogy megvédd magad és másokat is. Vannak ugyanis dolgok, amelyeket nem tudsz irányítani. Őrült egy helyzetben vagyunk, semmihez nem hasonlítható, amit eddig átéltem.
- magyarázta Amy, aki elárulta: neki és az együttes többi tagjának enyhe tüneteik vannak, az énekesnő meggyőződése szerint ez annak köszönhető, hogy mindegyikük beadatta magának a betegség elleni védőoltást.
A vakcina megakadályozza a súlyos tünetek kialakulását és azt, hogy meghaljunk. Ha te nem is leszel komolyabban beteg, de így is megfertőzhetsz másokat. Óvatosnak kell lenned, hiszen új variánsok jelentek meg. Én mindenkit arra bátorítok, hogy vegye fel a vakcinát és viseljen maszkot, amit a színpadon kívül mi is viselünk. Együtt kell működnünk, másokra is gondolnunk kell, nemcsak magunkra.
