Nicole Willerton az Amberian Dawn új albumáról: "Hűnek kell maradnunk önmagunkhoz"

2026. július 05. 03:16 - Jurancsik Eszter

657324313_27489943567259843_1015278940158141626_n.jpg

A finn szimfonikus power metal színtér egyik régóta meghatározó csapata, az Amberian Dawn új fejezethez érkezett. A zenekar legújabb albuma, a Temptation’s Gates (kritika ITT) már Nicole Willerton énekesnővel készült, aki új energiát, új hangszínt és friss kreatív irányt hozott a csapat világába. A Heavy Music HQ interjújában az alapító gitáros-billentyűs Tuomas Seppälä és Nicole meséltek az énekesváltásról, az album születéséről, a videoklipekről és arról, merre tart most az Amberian Dawn.

Tuomas elárulta, hogy Nicole érkezése viszonylag természetes módon történt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy új énekest kell keresniük, elkezdett gondolkodni azon, ismer-e valakit, aki illene a zenekarhoz.

Eszembe jutott, hogy Nicole az egyik Facebook-ismerősöm, és nemrég nagyon jó éneklős videókat tett közzé. Felvettem vele a kapcsolatot, és megkértem, hogy rögzítsen néhány demót. Nagyszerűek lettek, ezért meghívtam Finnországba, hogy találkozzon a zenekarral, és tartottunk egy kisebb próbát is. Minden csodásan alakult, így végül csatlakozott a bandához

- emlékezett vissza a zenész.

Az Amberian Dawn új anyaga hat évvel az előző, saját dalokat tartalmazó lemez után érkezett. Tuomas szerint a hosszú szünet nem volt tudatos döntés, inkább az élet hozta így - Capri Virkkunen kilépett a csapatból, hogy saját projektjeire koncentrálhasson.

Az évek nagyon gyorsan elrepültek. Sok minden történt az életemben, közben pedig az akkori énekesünknek, Caprinak sem volt elég ideje a zenekarra a többi zenei projektje miatt. Aztán valahogy újra megtaláltam a motivációt a dalszerzéshez, Nicole megtalálása pedig teljes sebességre kapcsolta a dolgokat.

A Temptation’s Gates felvételei különleges élményt jelentettek mindkettőjük számára. Tuomasnak az volt a legerősebb pillanat, amikor először meghallotta Nicole végleges éneksávjait.

Nicole számára a címadó dal jelentette a kiindulópontot.

Azt mondanám, hogy a Temptation’s Gates szövegének megírása és az énekfelvétele volt a legerősebb emlékem. Ott kezdődött minden, és ez alapozta meg a többi dal írását és felvételét is. A folyamat igazi mélymerülés volt a kreatív elmébe. Inspirációt találtam a költészetben és különböző műalkotásokban is.

A zenekar szerint a lemez elkészítése nem ütközött komoly akadályokba, bár Nicole egy másik országban él, és otthon rögzítette az éneksávokat. Tuomas korábban mindig személyesen jelen volt az énekfelvételeknél, ezért eleinte tartott attól, hogyan működik majd ez a távolból irányított munka, de végül minden remekül ment.

Az album sok dala epikus és hatalmas hangzású, ezért a háttérvokálokat úgy kellett felépíteni, hogy méltók legyenek hozzájuk. Ez kihívás volt, de szeretem a kihívásokat, és nagyon élveztem a munkát. Időbe telt az is, mire megtaláltam, hogyan szeretném megközelíteni ezeknek a daloknak az énektémáit, de végül nagyrészt természetesen alakult minden.

Az új énekesnő érkezésével az Amberian Dawn hangzása is változott. Tuomas szerint a Looking For You időszakához képest most teljesen más világba léptek.

A Looking For You esetében szándékosan egészen más hangulatot és megszólalást kerestem. Nem véletlen, hogy utána egy ABBA-feldolgozásalbum következett. A hangulat és a hangzás már jó ideje abba az irányba haladt. Az ABBA-lemez után úgy éreztem, eleget foglalkoztam ezzel a stílussal, és készen állok arra, hogy valami mást hozzak létre. A változás teljesen természetesen történt, erőltetés nélkül.

- fedte fel.

A Temptation’s Gates cím kiválasztásáról mindketten beszéltek. Tuomas szerint több dalcím is működhetett volna albumcímként, de számára ez tűnt a legmegfelelőbb választásnak, és a többiek is egyetértettek vele.

Nicole mélyebb jelentést is társít a címadó dalhoz.

A Temptation’s Gates üzenete visszatérő téma az albumon. Bár a dalok különböznek egymástól, és sokszínű a lemez, a központi gondolat ugyanaz marad: hűnek lenni az érzéseinkhez, vágyainkhoz és belső önmagunkhoz, és ezen keresztül megtalálni a belső szabadságot. Arról szól, hogy elszakadjunk attól a nyomástól, amely megmondja, mit kellene éreznünk, és helyette elfogadjuk azt, akik valójában vagyunk, és amit igazán akarunk.

A dalszövegekben fontos szerepet kap az önelfogadás, a szabadságkeresés, az álmok felismerése és az a vágy, hogy az ember kapcsolatba kerüljön azzal, ami igazán megmozgatja.

Elsősorban arról szól, hogy megtaláljuk a szabadságot önmagunkban. Az önelfogadásról is szól. Arról, hogy elismerjük az álmainkat, és megértsük, ezek részei annak, akik vagyunk, és annak, amit érzünk. Az album azt kutatja, hogyan emlékezünk arra, mi mozgat meg minket, és hogyan ismerjük fel, mi az, ami számunkra igazán szép. Sok dal romantikus is, bár gyakran melankolikusabb módon jelenik meg bennük ez az érzés, mindez ahhoz kapcsolódva, hogy az ember elérje azt, amire igazán vágyik. A videók elkészítése szórakoztató volt, ugyanakkor nagyon fárasztó is. Hosszú napokat töltöttünk a stúdióban. A munka viszont nagyon hatékonyan haladt, mert profi stáb dolgozott velünk, és mindenki teljesen elkötelezett volt a projekt iránt. A stúdió a finnországi Nestruction Studios volt.

Már a videók tervezése is csodálatos élmény volt. Amikor hallgatok egy dalt, különösen akkor, amikor szöveget írok hozzá, megtalálom a személyes kapcsolódási pontot, és ez nem egyetlen képet hoz létre a fejemben, hanem sokat. Emiatt már a kezdetektől rengeteg ötletem volt a klipekhez. Ezután jött az a folyamat, hogy leszűkítsük ezeket az ötleteket, majd életre keltsük őket a forgatáson

– fogalmazott Nicole, akinek életében a zene mellett más kreatív elfoglaltságok is fontosak.

7da00c95eeeba1e212fb7c3c6e254183_1000x1000x1.jpg

A zene az életem nagy részét kitölti, de azon kívül is szeretek kreatív lenni. Például cosplay-jelmezeket készítek, és különböző karakterekké alakulok át. Szeretek művészeti galériákba járni, időt tölteni a barátaimmal és a családommal, valamint hosszú sétákat tenni gyönyörű természeti környezetben a kis Jack Russell kutyámmal.

Ami zenei ízlését illeti, sokféle zenekart hallgat.

Az utóbbi időben elég sokféle műfajt hallgatok, de főleg súlyosabb zenéket, The Gatheringet és HIM-et, bár ez változó. Elég sok Gojirát hallgatok, és mint mindig, Devin Townsendet is. 

 

 

 

 

 

komment

Amberian Dawn - Temptation's Gates (2026)

2026. június 26. 00:53 - Jurancsik Eszter

fee_786_587_png-ezgif_com-webp-to-jpg-converter.jpg

2022 decemberében az Amberian Dawn még egy rendhagyó, de meglepően jól működő kitérővel jelentkezett: a Take A Chance – A Metal Tribute to ABBA című albumon a svéd poplegendák legismertebb dalait ültették át saját, szimfometalos világukba. Ami első hallásra akár veszélyes ötletnek is tűnhetett volna, ám végül kifejezetten erős, szórakoztató és szerethető anyaggá vált. 

Ezután azonban hosszabb csend következett, amelynek természetesen megvolt az oka: 14 év után Capri Virkkunen távozott a mikrofon mögül, hogy saját projektjeire koncentrálhasson, a szétválás pedig barátságban zajlott. Helyére az angol-svéd származású Nicole Willerton érkezett, vele pedig nem pusztán új énekesnőt, hanem egy új korszak lehetőségét is megkapta a finn együttes.

A ma megjelent Temptation’s Gates éppen ezért nem csupán egy új Amberian Dawn-lemez, hanem újrakezdés és bizonyítás is egyszerre. Ilyenkor mindig ott lebeg a kérdés: mennyi maradt meg a régi karakterből, és mennyire mertek hozzányúlni ahhoz a sémákhoz, amelyet a rajongók már jól ismernek? 

Elsőként a lemez címadóját mutatták meg, ezt követte a The Vision of Dreaming, majd az Unchained, néhány nappal az album megjelenése előtt pedig a Moon is befutott. Nicole érkezése érezhetően új színeket is hozott a hangzásba - ő ugyanis egészen más karakter, mint elődei. Ráadásul Nicole nem a semmiből pottyant ide, korábban az angol Blood Crush nevű alternatív/gothic metal formációban is énekelt.

A négy fent említett kislemezes dal mindegyike magán hordozta azt a tipikus Amberian Dawn-hangzást, amelyet a zenekar korábbi lemezeiről már jól ismerhetünk: a meséket idéző, mágikus dallamokat, a szimfonikus pompát, a karakteres dobokat, a filmzenés hatásokat és azt a különös, életigenlő energiát, amelytől az ember úgy érzi, hogy akár az ég is leszakadhat, amíg ez a banda zenél, addig mégsem fogunk elpusztulni. 

Tuomas Seppälä kreativitása továbbra is határtalan: zseniális dallamérzékkel rendelkezik, és az együttes zenéjét nehéz lenne elképzelni az ő karakteres szintetizátordallamai nélkül. Ezek a billentyűtémák adják meg a csapat egyik legfontosabb ismertetőjegyét, de szerencsére ezek sosem billennek át cukormázas giccsbe. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a dalok mélyén ott dolgozik a power metal lendülete, a feszes ritmusszekció és az a fajta energikus megszólalás, amely még a legmesésebb dallamokat is megtartja a földön. Vagy legalábbis nem engedi őket teljesen elrepülni a szivárványos unikornisfingba. :) 

A The Vision of Dreamingben és a címadó Temptation’s Gatesben még fel-felbukkannak az ABBA-szerű dallamfordulatok, de ez nemhogy nem baj, hanem egyenesen hozzáad a dalok élvezeti értékéhez. A zenekar korábbi kitérője itt nem tehertételként jelenik meg, hanem ízlésesen beépül a jól ismert Amberian Dawn-hangzásba. A himnikus, könnyen megjegyezhető refrének, a játékosabb dallamok és a szimfonikus hangszerelés együtt olyan hatást keltenek, mintha a banda egyszerre tért volna vissza a gyökereihez és vitt volna magával valamit abból a poposabb, felszabadultabb világból is. 

A Moon már keményebb szerzemény, amelyhez látványos videoklip is készült. A dal szövege a Holdat vezérfényként állítja középpontba: olyan jelképként, amely egy pusztulással, kapzsisággal és szenvedéssel teli világban is emlékeztet arra, hogy érdemes megbecsülni az élet apró szépségeit. Ez a gondolat jól passzol az Amberian Dawn világához, hiszen a zenekar mindig is erős volt abban, hogy a fantáziaszerű zenei köntös mögé valódi érzelmi tartalmat rejtsen. A Moon esetében ráadásul a sötétebb tónus és Nicole erőteljes vokális jelenléte miatt a dal nem válik nyálassá, hanem megőrzi a maga metalos tartását.

Az Eternal Flame egyértelműen a lemez magasztosabb pillanatai közé tartozik. A dal szépen építkezik, majd epikus refrénben csúcsosodik ki, és pontosan azt a fajta felemelő érzést hozza, ami miatt ezt a bandát olyan könnyű szeretni. Nem akarja újradefiniálni a műfajt, de amit vállal, azt korrektül teljesíti: kellemes, lendületes, és van benne annyi érzelmi töltet, hogy ne csak korrekt albumtölteléknek hasson. Ugyanez elmondható a Life Is Artról is, a This Night is Waiting for Me pedig talán a lemez egyik legérzelmesebb refrénjét szállítja. Nicole kifogástalan hangja az Undying Colours című tételben mutatkozik meg leginkább: ez egy lassabb, érzékenyebb szerzemény, amely mégis tele van erővel. Nem csöpög, nem esik szét, nem borul bele a nagy szimfonikus pátoszba, hanem végig tartása van, és pont ettől működik igazán. Szerethető gitárdallamokkal indul a The Garden, amellyel ismét a tempósabb vonalon találjuk magunkat, és természetesen itt sem marad el a lendülettel énekelhető refrén. Tipikus koncertsláger-gyanús darab, amelyből fogadni mernék, hogy idővel közönségkedvenc lesz. A lemezt lezáró Phantasmagoria pedig ismét megvillant valamit az ABBA-s feelingből, főleg a billentyűs megoldások tekintetében, miközben szépen becsukja az Amberian Dawn mesekönyvét.

Összességében a Temptation’s Gates remek visszatérés lett, és ami talán még fontosabb, hogy nem biztonsági játék. Az Amberian Dawn úgy nyúlt vissza a saját gyökereihez, hogy közben nem próbálta letagadni az elmúlt éveket sem. Az ABBA-metalos kitérő dallamossága itt-ott még visszaköszön, de a lemez alapvetően újra a szimfonikus power metalos vonalat erősíti, méghozzá frissen, lendületesen és kellően magabiztosan. Nicole érkezése kifejezetten jót tett a zenekarnak, mert nem is Capri helyére próbál beállni, és nem is Heidi Parviainen operás korszakát akarja visszahozni, hanem saját karaktert ad az új daloknak. A tiszta énekhangja erős, magabiztos, de az igazi meglepetést egyértelműen az jelenti, hogy a hörgésével képes új árnyalatokat vinni az Amberian Dawn világába. Ettől a zenekar nem lett hirtelen extrém metal, nem szakadt ránk a pinceajtó, de kapott egy sötétebb, harapósabb élt, ugyanakkor egy kifogásom mégis van: a hörgésből igenis lehetett volna több. Ha már mindenképpen csomót akarok keresni a kákán, akkor legyen ez, amibe belekötök. :) 

7da00c95eeeba1e212fb7c3c6e254183_1000x1000x1.jpg

Tuomas zsenialitás továbbra is hasít: a billentyűtémák, a nagy refrének és a meseszerű atmoszféra most is azonnal felismerhetővé teszik a bandát. A Temptation’s Gates nem forradalmi album, de nem is kell annak lennie. Inkább egy erős, szerethető és nagyon is életképes új fejezet, amely bizonyítja, hogy az Amberian Dawnban Capri távozása után is bőven van erő, ötlet és varázs. Aki szerette a régi lemezek mágikus, lendületes világát, az itt otthon fogja érezni magát. Aki pedig kíváncsi volt, mit tud kezdeni a zenekar egy új énekesnővel és némi keményebb vokális fűszerezéssel, az szintén nem fog csalódni. A Temptation’s Gates nemcsak kinyitja az új korszak kapuit, hanem be is ránt rajta. És őszintén: ennél rosszabb sorsunk is lehetne.

9/10

Temptation's Gates

Megjelenés: 2026.06.26.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

1. Temptation’s Gates

2. The Vision of Dreaming

3. Moon

4. Unchained

5. Eternal Flame

6. Life Is Art

7. This Night Is Waiting for Me

8. Undying Colours

9. The Garden

10. Phantasmagoria

Zenészek:

Tuomas Seppälä - gitár, billentyűk

Nicole Willerton - ének

Joonas Pykälä-aho - dob

Emil "Emppu" Pohjalainen - gitár

Jukka Hoffrén - basszusgitár

657324313_27489943567259843_1015278940158141626_n.jpg

 

 

 

 

komment

Amberian Dawn: itt a negyedik beharangozó, pénteken jön az album

2026. június 23. 16:53 - Jurancsik Eszter

vs--youtube-amberiandawnmoonofficialvideonapalmrecords-0_31.jpg

Miután négy év csend után ismét visszatért a metal vérkeringésébe a finn Amberian Dawn, a csapat sorra kezdte adagolni az új dalokat készülő nagylemezéről. A Temptation’s Gate című korong június 26-án, pénteken kerül a boltokba, és már az új énekesnő, a Capri Virkkunent váltó Nicole Willerton hangja hallható rajta.

Az albumról eddig három kislemezt ismerhettünk meg: elsőként a címadó Temptation’s Gate érkezett, majd ezt követte az Unchained, és a The Vision of Dreaming. Ma pedig befutott a negyedik, klippel kísért tétel is: a Moon, amelyet nálunk is megtekinthettek.

Nicole így mesélt a dal hátteréről:

 A Moon a remény, a nyugalom és a belső béke kereséséről szól egy olyan világban, amelyet pusztítás, kapzsiság és szenvedés terhel. A hold itt vezérfényként és a szépség jelképeként jelenik meg: emlékeztet arra, hogy még akkor is, amikor az élet nyomasztónak, sőt kilátástalannak tűnik, érdemes kapaszkodni az egyszerű szépségekbe, a természetbe, és abba a szabadságba, amelyet a lélek még a legnagyobb sötétségben is őrizni tud.

 

komment

Klippremier: Amberian Dawn - Unchained

2026. május 20. 16:12 - Jurancsik Eszter

657324313_27489943567259843_1015278940158141626_n.jpg

Márciusban, négy év hallgatás után tért vissza a finn szimfonikus metalt játszó Amberian Dawn. A hosszabb szünet oka jelentős változás volt a zenekar életében: Capri, aki 2012 óta erősítette a formációt, 14 év után távozott, hogy szólókarrierjére koncentráljon. Helyére Nicole Willerton érkezett, akivel a banda már az új albumát is rögzíti - a készülő korong "Temptation’s Gate" címmel jelenik meg június 26-án.

A lemezből korábban már két dal képében is ízelítőt kaptunk: a címadó Temptation’s Gate, valamint a The Vision of Dreaming egyaránt az együttestől megszokott, dallamos és klasszikusan sodró hangzásvilágot hozza. A mai napon pedig megérkezett a harmadik kisfilmes szerzemény is, amely az Unchained címet viseli. 

Az Unchained arról szól, hogyan lehet kitörni a belső fájdalomból. A dal azt a küzdelmet mutatja be, amikor az ember úgy érzi, a félelem és az ítélkezés csapdájába került. Szembesít azzal a hajlammal is, amikor valaki félelemből vagy bizonytalanságból másokat próbál lehúzni, miközben emlékeztet arra, hogy mindannyian emberek vagyunk, és jogunk van önmagunknak lenni. A dal végső soron a szabadság megtalálását, valamint a belső démonaink elengedésének fontosságát boncolgatja.

- mesélte a szerzeményről Nicole, aki a dalban hörgési tudományát is megvillantja.

 

 

 

komment

Újabb dallal jelentkezett az Amberian Dawn - The Vision of Dreaming

2026. április 21. 14:26 - Jurancsik Eszter

657324313_27489943567259843_1015278940158141626_n.jpg

Négy év csend után márciusban végre életjelet adott magáról a finn Amberian Dawn. A hallgatásnak komoly oka volt: 14 év után Capri Virkkunen, a zenekar énekesnője barátsággal távozott, hogy saját projektjeire koncentrálhasson.

Az új frontasszony az angol-svéd Nicole Willerton lett, aki a Temptation's Gates című szerzeménnyel mutatkozott be a rajongóknak. Ezzel egy időben az is kiderült, hogy a csapat új albuma június 26-án kerül kiadásra – a fent említett dal címét viseli majd, rajta tíz dallal.

Néhány napja már elejtették a hírt, miszerint újabb meglepetés van készülőben: az új tétel címe The Vision of Dreaming, és ma debütált a YouTube-on.

Az The Vision of Dreaming eredetileg még 2021-ben született meg bennem – de az igazi formáját csak most nyerte el, amikor az új énekesünkkel együtt kezdtük el életre kelteni. Ez a dal az album világosabb oldalát képviseli, de ne tévesszen meg senkit: ott bujkál benne az a finom, mégis határozott metal harapás. Hosszú időt töltöttem azzal, hogy aprólékosan felépítsem a hangzásának atmoszféráját. Az alapját gondosan válogatott analóg szintetizátorok adják, melyeket részletgazdag, tudatosan kidolgozott hangszereléssel szőttem tovább. A dalban ott lebeg egy halvány, szinte álomszerű ABBA-hangulat, ugyanakkor egy frissebb, súlyosabb éllel egészül ki – ettől válik igazán a mi világunk részévé.

- mesélte az újdonságról Tuomas Seppälä, a zenekar alapító-billentyűse, Nicole pedig hozzátette:

A dalszöveg álomszerű, szinte ködszerűen lebeg két lélek között. Egy mély, spirituális és érzelmi kapcsolódást mesél el – olyat, ami nem kér engedélyt sem tértől, sem időtől. A dal azt kutatja, hogyan fonódik össze két ember létezése az emlékeiken, érzéseiken és közös álmaikon keresztül. Akkor is egymásba kapaszkodnak, amikor a valóság elszakítja őket egymástól. Itt a szerelem nem egyszerű érzés – hanem egy láthatatlan szál, ami összeköti őket a fizikai világ határain túl. Ez a történet nem a távolságról szól, hanem arról, hogy bizonyos kötelékek egyszerűen nem tudnak megszakadni. Mert ami igazán összetartozik, az nem ugyanabban a térben létezik, hanem ugyanabban az álomban.

komment

Forognak a kamerák az Amberian Dawn új klipjéhez

2026. április 18. 14:09 - Jurancsik Eszter

657324313_27489943567259843_1015278940158141626_n.jpg

Közel egy hónapja produkált igen látványos visszatérést a finn szimfometalos Amberian Dawn. A zenekar életében komoly változás ment végbe, ugyanis 14 év után elköszönt a karakteres hangjáról ismert Capri Virkkunen, hogy teljes figyelmét szólóprojektjeire fordítsa.

A mikrofont az angol-svéd Nicole Willerton vette át, akivel már készül az első közös lemez. A friss felállás debütálását a Temptation's Gates című dal videoklipje koronázta meg, valamint a június 26-án megjelenő új album is ezt a címet viseli majd.

Tegnap a csapat közösségi oldalain osztotta meg, miszerint készül a következő kisfilm, amely a The Vision of Dreaming című daluk vizuális anyaga lesz, és jövő hét kedden, azaz április 21-én lesz elérhető.

komment

Új dallal és énekesnővel tér vissza az Amberian Dawn - klippremier: Temptation's Gates

2026. március 24. 16:18 - Jurancsik Eszter

655758410_1458075802353668_4696235498519444208_n.jpg

A finn zenekar hosszú ideje csendbe burkolózott, legutóbb 2022-ben hallattak magukról komolyabban, amikor megjelent a “Take a Chance: A Metal Tribute to ABBA” című albumuk. A lemez a legendás svéd popegyüttes munkássága előtt tisztelegve a legnagyobb slágereiket öltöztette metal köntösbe.

Mint ma végre fény derült rá, a csend mögött komoly változás húzódott: Capri Virkkunen énekesnő távozott a mikrofon mögül, hogy saját projektjeire fókuszáljon. A helyét a svéd-angol Nicole Willerton vette át, akivel a zenekar már be is mutatta első közös dalát. A Temptation’s Gate című szerzemény nemcsak egy új korszak nyitánya, hanem a június 26-án érkező, azonos című album előfutára is.

Mielőtt bármi másról beszélnénk, szeretnénk megosztani veletek egy fontos mérföldkövet a történetünkben. Capri úgy döntött, hogy új irányba viszi a pályáját – szakmai elköteleződései és az időbeosztása természetes módon ebbe az irányba terelték. Ezt a döntést teljes szívből tiszteletben tartjuk. Mérhetetlenül hálásak vagyunk mindazért, amit együtt hoztunk létre – a dalokért, a közös pillanatokért, az évekért, amelyek örökre a zenekar lelkébe íródtak. Ezek a sorok Capri kérésére, az ő kívánságának megfelelően kerülnek most elétek. Számunkra ő nemcsak egykori zenésztárs, hanem ma is közeli barát, akire művészként és emberként egyaránt a legnagyobb tisztelettel tekintünk. Útjaink most különválnak, de szívből kívánjuk neki, hogy minden álma váljon valóra, és boldogan haladjon tovább a saját útján.  Mi pedig izgatottan fordulunk egy új fejezet felé. Óriási örömmel mutatjuk be nektek az Amberian Dawn új hangját: Nicole Willertont. 

- írja közösségi platformjain a formáció, egyúttal fény derült a készülő új korong dallistájára és borítójára is - az új album tíz dalt tartalmaz:

1. Temptation’s Gates

2. The Vision of Dreaming

3. Moon

4. Unchained

5. Eternal Flame

6. Life Is Art

7. This Night Is Waiting for Me

8. Undying Colours

9. The Garden

10. Phantasmagoria

1612.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Meghosszabbította szerződését a Napalm Records-szel az Amberian Dawn, készül az új album!

2024. július 22. 12:39 - Jurancsik Eszter

384194282_854840169343904_6185454335148299453_n.jpg

A korábban szimfonikus metálban utazó, de mostanra lágyabb hangzásvilág felé forduló Amberian Dawn legutóbbi saját szerzeményekkel teli albumát, a "Looking For You"-t 2020-ban tárta a közönség elé. Ezt követően egy merész húzással az ABBA dalainak fémesített feldolgozásaira vállalkoztak: a "Take a Chance – A Metal Tribute to ABBA" című lemezük 2022 karácsonya előtt landolt a rajongók kezében.

A zenei kalandozás azonban korántsem ért véget. A banda ma izgalmas bejelentéssel lepte meg követőit: továbbra is a Napalm Records égisze alatt folytatják útjukat. A megújított együttműködés gyümölcse már érlelődik is – a finn csapat elárulta, hogy egy vadonatúj stúdióalbum készítésébe fogtak.

 A történetünk tehát a Napalm Records-szal folytatódik. További infókat később olvashattok az új albumról. A dalszerzési folyamat most már hivatalosan is elkezdődött, és Tuomas máris készített néhány új demót a banda számára, az első új dalok elég súlyosak és gyorsak. Érdekes lesz végigkísérni, hogyan alakul az album hangzásvilága. 

- adta hírül a Capri Virkkunen és Tuomas Seppälä vezette társulat.

 

komment

Mindenki nagyon tolja - Symphonic Metal Nights 2023

2023. szeptember 28. 19:23 - Jurancsik Eszter

Igazán izgalmas este elé nézhetett az, aki ezen a szeptemberi vasárnap estén a Barba Negrát választotta az otthonmaradás helyett, ugyanis négy, igazán izgalmas külföldi zenekar tette tiszteletét nálunk, két hazai csapattal kiegészülve.
Egy kicsit az előzményekről:az est egyik fő zenekara, a finn Amberian Dawn a nyár elején Facebookon jelentette be, hogy közös turnéra indul a norvég Sireniával. A poszt alatt kommentben mindenki leírhatta, hová szeretné, ha eljutna a turné, a menedzsment ennek megfelelően szervezte az állomásokat. Hasonló megoldással korábban nem találkoztam még, nagy örömömre a poszt alatt szépen gyülekeztek a "Hungary" kommentek, így nem is lehetett kérdés, hogy lesz magyarországi dátum. Az eseménynek a Barba Negra Blue Stage adott otthont, méghozzá igen kecsegtető módon: egy előzetes regisztrációt követően mindössze 999 forintért lehetett megtekinteni az estét. Több, hasonló megmozdulása is volt már a helyszínnek, pl a tavalyi, igen nagy sikerű Visions of Atlantis/Xandria bulin is hasonlóképp, ingyen vehettek részt a szemfüles rajongók, de több más rendezvényre is biztosít ilyen ingyenes, vagy nagyon olcsó bejutást a helyszín, ami a mai, igen profitorientált világban nagyon szimpatikus, üdvözlendő megmozdulás a Barba Negra részéről. Mivel egy komplett, 6 zenekaros minifesztivál kerekedett az estéből, így a kapunyitás igen korán, 17:00-kor volt. Sajnos csak később tudtam érkezni, így a két, magyar fellépő, a Mezmerized és a Meteora koncertjét sajnos lekéstem, a külföldi fellépők műsorait azonban már láthattam.
Elsőként a svéd Rexoria állt színpadra, akik némiképp kilógtak a felhozatalból, ám kellemes meglepetést okoztak mindenki számára. A 2016-ban alakult, eddig három albumot megjelentető négy fős csapat zenéjét valahova a Battle Beast felé tudnám sorolni: némi 80-as évek feeling, ragadós refrének, karcos női hang. A Frida Ohlin frontasszonnyal felálló csapat elég gyorsan beindította a bulit, annak ellenére hogy látszott rajtuk: nagyon izgulnak. A turné budapesti állomása volt a legnagyobb egyébként, így érthető volt az izgalom, hiszen a koncertkörút legnagyobb helyszíne és legnagyobb számú közönsége volt a hazai. Ez egyébként az egész estén meglátszott: mindenki nagyon odatette magát és mindenki 200 %-on pörgött. A Rexoria fellépését kissé nehezítette, hogy a basszeros Jonas Gustavsson a turné előtt egy hónappal balesetet szenvedett és levágta az egyik ujját, így gitár helyett szintetizátort ragadott a teljes turnén. Az ilyen módon, egy gitárossal felálló csapat azonban mindent beleadott, és egy nagyon is ütős műsorral örvendeztette meg a magyar közönséget.
Setlist:
Paradigm
Fading Rose
Set Me on Fire
Horizon
The Rise of the Phoenix
Light Up the Sky
Enchanted Island
Reach for The Heavens in Time
A Rexoria nagy sikerű buliját a finn illetőségű Dark Sarah első magyarországi fellépése követte. A csapat érdekessége, hogy az azt alapító Heidi Parviainen korábban az Amberian Dawn, azaz az est egyik fő attrakciójának énekesnője volt. A csapat és az énekesnő között azonban megmaradt a jó viszony, hiszen Heidi annak idején nem valami konfliktus miatt vált ki a bandából, hanem szerette volna saját zenei útját járni. Ennek a zenei útnak az eredménye a Dark Sarah.
380423826_833327541506135_4251417019155269400_n.jpg
Ha a Rexoria koncertjére azt mondom, sikeres, a Dark Sarah bulijára már nem túlzás, ha azt írom: konkrétan felrobbant a ház. Az eddig öt albumot megjelentetett csapat műsorának gerincét a legutóbbi, "Attack of Orym" album adta: a hét dalból öt erről a lemezről érkezett. A Rexoria buliján látható izgalomnak itt már nyoma sem volt, Heidi nagy tapasztalattal rendelkező énekesnő, aki profin vezényelte a műsort és csavarta a közönséget az ujjai köré. A nagy nézőszám és a helyszín mérete erre koncertre is rányomta a bélyegét, minden zenész nagyon lelkes volt, szinte kézzel fogható volt az, ahogy a zenekar és a közönség kölcsönösen hergelte egymást, maximumra járatva a jó hangulatot. Heidi többször is megjegyezte, mennyire jól érzi magát nálunk, és biztos, hogy amint lehet, visszajönnek. A Dark Sarah jött, látott, győzött, magyarországi debütálásuk gyakorlatilag felért egy atombomba robbanással: akkorát szólt, hogy még a Holdról is látszott.
Setlist:
Attack of Orym
Warning Sign
B.U.R.N.
Invincible
Hero and a Villain
Melancholia Illuminate
Elérkeztünk végre az est főzenekaraihoz. A Dark Sarah bulija után ugyan felmerült a kétség az emberben, lehet-e ezt fokozni, ám ahogy színpadra lépett az Amberian Dawn, minden kétséget kizáróan kiderült: lehet. A finn székhelyű, Tuomas Seppälä billentyűs által vezetett csapat a megalakulása óta igen nagy változásokon ment keresztül, kezdve egy enekesnőváltással: a klasszikus képzettségű Heidi kilépését követően a mikrofont Capri Virkkunen vette át. Capri nagyon sokszínű énekesnő, ha kell, áriázik, ha kell, popénekesnő, ha kell, ordít, gyakorlatilag bármire képes a hangjával, ami földi halandó számára lehetséges. Ennek megfelelően a zene is átalakult, így a korábban a sablonosnak mondható, tipikus szimfo metál csapat zenéje az énekesnő érkezésével átalakult: először elkalandoztak a kissé durvább, olykor erőszakosabb vonal felé, majd bekúszott a zenébe egy váratlan hatás: az ABBA. Először csak finoman, elszórva érkeztek a vérprofi, ABBA hatású saját dalok, majd később egy konkrét ABBA feldolgozáslemez, és kialakult hogy gy nagyon is egyedi zene, ami az Amberian Dawn sajátja, és garantált, hogy azonnal felismered: a zenekar által képviselt stílus neve az egyébként általuk elnevezett Happy Heavy Metal. A név pedig nagyon is találó, és jellemezte a koncertet is.
amberiandawn.jpg
Hiszen mindenki boldog volt: a zenekar és a közönség is, és a Dark Sarah által megteremtett hangulat csak tovább fokozódott. Kiváló zenészek, kiváló énekesnő, profin összerakott program... más nem is kell. A koncert programja egyébként tekinthető egy Best of összeállításnak is, a zenekar szinte minden korszaka megidéződött egészen a korai évektől napjainkig. Capri kiváló énekesnő és remek frontember, aki főzenekarhoz méltóan vezényelte a teljes bulit. Sokat és jól kommunikált a közönséggel, az énekteljesítménye pedig lenyűgöző. Nem először jár nálunk a csapat, azonban először járt itt headlinerként, és jelesre vizsgáztak. Ha itt véget ér az este, már mindenki boldog, de hátra volt még egy zenekar, akik nem, hogy felrakták az i-re a pontot, hanem írtak mellé még egy i betűt. Ez a zenekar a Sirenia.
Setlist:
Valkyries
Fame&Gloria
Cherish My Memory
Dragonflies
Looking for You
Gimme! Gimme! Gimme!
Circus Black
Magic Forest
Knock Knock Who's There
That's Me
Golden Coins
River of Tuoni
Lay All Your Love on Me
A Morten Veland által alapított norvég Sirenia sokmindent megélt zenekar, akiket valahogy mindig elkerült a szerencse... A csapat az alapítót leszámítva többször is lecserélődött, és annyi énekesnőt elfogyasztott, hogy gyakorlatilag rekordernek számít. A zene azonban mindig minőségi volt, talán ez volt az, ami mindig meg tudta menteni a csapatot. Morten tudja, mit kell csinálni, és noha a teljesítménye hullámzó, néha becsúszik pár rosszabb lemez, de mindig tudja, hogyan üljön fel újra a vonatra. A legutóbbi, 2016-os énekesnőváltás például kifejezetten botrányosra sikerült, a zenekar élén 8 évig éneklő Ailyn Giménez tisztázatlan körülmények között, egyik pillanatról a másikra kényszerült távozásra. Morten Veland azonban tudta, mi a teendő, és gyorsan mikrofon mögé állított egy francia operaénekesnőt, Emmanuelle Zoldant, aki egyébként a csapat megalakulása után segédkezik a kórus és háttérvokálok terén. Emma gyorsan és hamar felnőtt a feladathoz, a hangját tovább képezte, így ma már az opera áriák helyett a lehető legsokszínűbben használja isten adta tehetségét, és általa a csapat olyan magasságokba repült, mint korábban soha. Konkrétan a headliner státuszig, mára masszív rajongótábora alakult ki a zenekarnak. És egy kicsit a koncertről is: a Sirenia ezen az estén konkrétan olyan volt, mint egy úthenger.
sirenia_2.jpg
A nézőszám és a helyszín itt is megtette a hatását, a négytagú csapat is 200 %-on hozta le az estét. A kiválóan összeállított program egy pillanatnyi üresjáratot sem hagyott, minden dal a kellő helyen szerepelt. A műsor az Addiction no.1 dallal vette kezdetét, a tagok szó szerint robbantak a színpadra, a kezdeti lelkesedés később sem hagyott alább, sorra következtek a jobbnál jobb dalok, a hangzásban pedig végig volt annyi kosz, hogy még az egyébként könnyedebb darabok, mint a Lost in Life is rendesen kirúgta a ház oldalát. A feszes program egyetlen hátulütője, hogy ezúttal Emma igen szűkre fogta a kommunikációt, nem sztorizgatott, megállás nélkül jöttek egymás után a dalok. Ez más esetben negatívum lenne, azonban most nagyon is helyénvaló volt, nem hiányoztak a monológok, a zene mindent vitt. Emma és Nils Courbaron gitáros kettőse most is vitte a műsort, a két zenész folyamatos összjátéka, poénjai most is megadták a hangulatot. Morten Veland alapító szokás szerint kissé a háttérbe vonult, de ő ilyen: nem sztárolja magát, elvan oldalt, közben pedig mesterien bűvöli a gitárját. Minden hibátlan volt tehát, a Sirenia megérdemelten tart ott, ahol, Emma a lehető legjobb dolog, ami a zenekarral történt, hozzá hasonló énekesnő kevés van a színtéren. Egy valóban egységes, összeszokott csapatot láthattunk, nagyon erős programmal. Tisztelet a magyar közönségnek is, hiszen egy este sikere nagyban múlik a publikumon is, ez az este pedig minden szempontból a lehető legjobban sült el. Köszönet a Barba Negrának a helyszínért, a rendezvény profi lebonyolításáért, ebbe a vasárnapba sehol nem lehetett belekötni. Egy nagyon profi, nagyon jó hangulatú este volt ez, kiváló fellépőkkel, egy remek helyszínen. Várom az újabb találkozást.
Setlist:
Seti (Intro)
Addiction no.1
Dim Days of Dolor
Into the Night
In Styx Embrace
Deadlight
Lost in Life
A Thousand Scars
Treasure 'n' Treason
Nomadic
Voyage, Voyage
Wintry Heart
My Mind's Eye
The Other Side
Ráadás: The Path to Decay
Írta: BornVillain
Képek: Barba Negra, Dark Sarah 
komment

Symphonic Metal Nights - a Mezmerized izzítja be a közönséget

2023. június 02. 17:17 - Jurancsik Eszter

347578527_571618585114381_6136604594976914386_n.jpg

Mint arról korábban beszámoltunk, szeptember 17-én együtt jön Budapestre a Sirenia, a Dark Sarah és az Amberian Dawn.

Emmanuelle Zoldanék már többször jártak kis hazánkban, az Amberian Dawn is játszott már 2015-ben Anneke van Giersbergen The Gentle Storm projektje előtt, azonban a Dark Sarah most mutatkozik be a magyar közönségnek. Aki pedig esetleg nem tudná, a Dark Sarah jelenlegi fronthölgye nem más, mint az a Heidi Parviainen, aki 2006 és 2012 között az Amberian Dawn-t erősítette, és eddig öt albumuk jelent meg - a legutóbbi idén januárban, "Attack Of Orym" címmel.

Azonban három további zenekar is látható lesz még. A sort a Mezmerized nyitja, amely formáció első albuma 2020 szeptemberében, "Electrolyze" (recenzió ITT) címmel került boltokba, Király Annát pedig korábban a Sorronia és az Ideas énekesnőjeként is ismerhettük. A banda lelkesen dolgozik az új stúdiókorongján is, Annáék pedig végre hazai pályán is bemutatkoznak, őket követi a Meteora és a svéd Rexoria.

 

komment
süti beállítások módosítása