1998. május 11-én látott napvilágot a wisconsini alternatív rockban nyomuló Garbage második stúdióalbuma, a "Version 2.0". Elődje, az 1995-ös "Garbage" is jól szerepelt a listákon, ám a csapat második kiadványa jóval nagyobbat durrant - ez a korong hozta meg az igazi áttörést Shirley Mansonéknak.
Elsőként a Push It jött ki még áprilisban a lemezről, amelynek videóját rongyosra játszották a zenecsatornák, a szám pedig olyan országok top 10-es listáján szerzett előkelő helyezéseket, mint az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Izland (ahol egészen a második helyig menetelt a nóta), valamint az énekesnő Shirley szülőhazája, Skócia.
A húzós dalt követte az I Think I'm Paranoid, amely júliusban jelent meg, és a Push It-hez hasonlóan szintén szép sikerekkel gazdagította a zenekart, Spanyolországban pedig kikövetelte magának az első helyezést.
Az albumról még négy szerzemény jelent meg kislemezként, a Special (1998 október), a When I Grow Up (1999 január), a This Trick Is to Keep Breathing (1999 február), majd a You Look So Fine (1999 május).
Az együttes azóta öt albumot jelentetett meg, legutóbb a "No Gods No Masters" című lemezt 2021 nyarán, ám rengeteg rajongó a Version 2.0 által ismerte meg a bandát - többek közt én is, 12 éves koromban, és Shirley volt az első rockénekesnő, akit megszerettem.
2002. október 29-én jelent meg a milánói Lacuna Coil "Comalies" címre keresztelt albuma, amely a formáció harmadik korongja volt. Ennek apropóján a zenekar ma bejelentette: október 15-én, szülővárosuk Fabrique nevű klubjában Comalive elnevezés alatt egy igen különleges koncerttel kívánják megünnepelni a lemez 20. születésnapját, amely az első igazi sikereket hozta meg az olasz együttesnek.
Ezen a kiadványon került rögzítésre a Heaven's a Lie című szerzemény, amely a mai napig a rajongók egyik nagy kedvence, és rendszeresen felcsendül a banda fellépésein, és amely kislemez csak az Egyesült Államokban több, mint 300.000 példányban kelt el.
Az album címéről így mesélt Cristina Scabbia énekesnő:
A lemezfelvételek közben amolyan kreatív robbanás történt. "Kómában" dolgoztunk, egyfajta más dimenzióban. Először csak a 'kóma' szót akartuk használni, de valami hiányzott, így a kóma és a hazugság két szavát raktuk össze.
Ám nemcsak a Heaven's a Lie ért el kiemelkedő sikereket a lemezről; a Swamped a "Rock Band" című zenei videojáték-sorozatban is felcsendült, de megjelent a 2004-es "Vampire" című videojátékban is.
1992-ben jelent meg a kaliforniai Anaheimben alakult No Doubt debütáló albuma, amely az együttes nevét viselte, ám első kiadványukat lagymatag érdeklődés övezte, azonban az 1995-ös "The Beacon Street Collection", amely a csapat védjegyévé vált ska punk jegyében készült, meghozta az áttörést.
De a világhírnév a "Tragic Kingdom" (szintén 1995-ben került boltokba) című albummal érkezett meg, amelyről a Don't Speak című kislemez 16 hétig a Billboard 100 legnépszerűbb száma között volt. A dal 1996 áprilisában jelent meg, azt pedig valószínűleg minden rajongó tudja, hogy az énekesnő Gwen Stefani és a basszusgitáros Tony Kanal kapcsolatáról szól. A Tragic Kingdom az USA-ban elérte a Billboard 200-as lista első helyét, Új-Zélandon és Kanadában is listavezető lett. Európában is több országban hetekre kibérelte az albumlisták első helyét, például Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon és az Egyesült Királyságban.
A következő nagylemezek ("Return of Saturn - 2000, Rock Steady - 2001, Push and Shove, 2012) szintén népszerűek lettek a rajongók körében.
A sikert megelőzően viszont tragikus események és drámák tarkították a csapat életét.
A zenekarnak megalakulásától (1986) tagja volt John Spence is, aki Gwennel osztotta meg az énekes részeket. 1987-ben, decemberben éppen a Los Angeles-i Roxy Theatre-ben leszervezett koncertjük miatt izgultak, egy lemezszerződés is kilátásban volt, amikor borzalmas dolog húzta keresztül számításaikat: John öngyilkos lett. Ez majdnem a banda feloszlásához vezetett.
John az egész zenekart inspirálta. Azt hiszem, nem ismertem őt eléggé...
- nyilatkozta 1997-ben a People magazinnak Gwen, amikor a Tragic Kingdommal turnéztak, a Don't Speak pedig világszerte a listák csúcsát ostromolta.
Végül a koncertet megtartották, amelyet továbbiak követtek, a csapatot pedig úgy definiálták, hogy 'átmenetet képeznek a glam haldoklása és a feltörekvő grunge mozgalom között.'
1990-ben jött el a nagy pillanat a csapat életében: lemezszerződést kötöttek az újonnan alakult Interscope kiadóval, ekkor felállásuk a következő volt: Gwen és testvére, Eric, Tom Dumont (gitár), Adrian Young (dob) és Tony Kanal (basszusgitár).
Eric később kilépett az együttesből, így négyesben folytatták tovább. Azonban nem ez volt a legnagyobb gond...
Gwen 1987-ben összejött az akkor zenekarba csatlakozó, indiai származású Tonyval, akivel a kapcsolat elég nehezen indult. A zenész ugyanis az énekesnő bátyjának, Ericnek volt az egyik legjobb barátja, és nem érezte tisztességesnek, hogy romantikus szálak fűzzék Gwenhez. Végül Gwen kitartásának köszönhetően megtört a jég és csakhamar egy pár lettek. 7 évig jártak, kapcsolatuk végére 1994-ben tettek pontot, ugyanis Tony még nem akart elköteleződni, Gwen viszont gyerekeket szeretett volna kedvesétől. Ez ismét veszélybe sodorta a zenekart, majdnem másodszorra is a feloszlás szélére kerültek. Eric pont ekkortájt szállt ki a formációból és a The Beacon Street Collection felvételei is ez idő tájt zajlottak.
Épp hogy kihevertük a szakítást, amikor turnéra indultunk és minden interjúban a dal hátteréről kérdeztek minket. Szinte óránként feltéptük ezt a sebet. Brutális volt, nem tudom, hogy jutottunk túl rajta...
- magyarázta Tony.
A Don't Speak több verzióban is felvételre került, rengeteg változtatáson esett át, mire felkerült az albumra. Eredetileg Eric kezdte el írni a szöveget, majd Gwen átalakította, hogy tükrözze az akkori érzéseit. És milyen jól tette.
2002 márciusában jelent meg az olasz Cadaveria "The Shadows' Madame" című albuma, amely a 2001-ben alakult csapat legelső nagylemeze volt. Ennek örömére Raffaella Rivarolo és a fiúk újra a boltok polcaira küldik a kiadványt, amelynek különlegessége, hogy vinyl és kazetta formájában is elérhető, valamint a zenekar által dedikált poszterek is beszerezhetők.
A korong dallistája:
1. Spell
2. Declaration of Spiritual Independence
3. In Memory of Shadows’ Madame
4. Circle of Eternal Becoming
5. Spell (Live Rehearsal Version – 2001) bonus track
6. The Magic Rebirth
7. Black Glory
8. Absolute Vacuum
9. VELO (The Other Side of Hate)
Ahogy látható, bonus trackként a VELO is felkerült a lemezre, amely szerzemény a banda 2014-es, "Silence" című albumán kapott helyet.
Hihetetlen, de napra pontosan egy évtizeddel ezelőtt, 2011. november 30-án jelent meg a Nightwish "Imaginaerum" című albuma, amely a hetedik volt a sorban, egyben a második és az utolsó, amelyen Anette Olzon énekelt.
A finn srácok és a svéd származású énekesnő első közös kiadványa a "Dark Passion Play" címre kereszelt korong volt, amely nem várt sikereket aratott szerte a világon, még az addigi csúcstartó, 2004-es "Once"-ot is lesöpörte a trónról.
Az első kislemezes nóta a Storytime volt, amelynek klipjében a lemezzel azonos című filmből láthatunk jeleneteket. Tuomas Holopainennek, a zenekar agyának évek óta dédelgetett álma vált valóra a film elkészítésével. Az "Imaginaerum"-ot 365 ezer euróval támogatta a finn kormány, ám a végösszeg ennél jóval magasabbra rúgott, egészen pontosan 2 millió 300 ezer euróra, ráadásul a mozi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a banda pályautásának egyik egyértelmű kudarca lett a mű.
Bár a kritikusok közül sokan lehúzták az albumot, még így is egymillió hanghordozó talált gazdára, ami szép eredmény (a Dark Passion Play kétmilliós eladást produkált).
2016 tavaszán fedte fel Tarja, miszerint The Shadow Self címre keresztelt lemeze az év augusztusában látja meg a napvilágot, ám addig sem hagyta csemege nélkül fanjait a finn szépség. The Birghtest Void címmel középlemezt dobott piacra, amelyen néhány dal helyet kapott a stúdióalbumról is, amely augusztus 5-ével szabadult a világra.
Elsőként a dallamos, pörgős No Bitter End című szerzeménnyel jelentkezett az egykori Nightwish-frontasszony, ezt követte az Innocence, amely hűen tükrözte az énekesnő azon kijelentését, miszerint a klasszikus zene az igazi szerelme, a videoklip pedig igen érzelmesre sikeredett. Helyet kapott az albumon a MuseSupremacycímű nótájának feldolgozása is, az Eagle Eye-ban pedig Tarja öccse, Toni is énekel.
Az album megjelenésének napján kezdődött a németországi Wacken Open Air fesztivál, ahol Tarja is tiszteletét tette. Ezen a koncerten csendült fel a frissen boltokba került korong jó pár dala, közöttük a Demons In Youcímű duett is, amelyet az Arch Enemy énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal vett fel, és a fesztiválon is közösen adták elő.
Tarja egy igen kemény anyagaként definiálta a kiadványt, és bár sokak szerint gyenge lett, mi mégis imádjuk.
1996-ban alakult az eredetileg svéd tagokból álló Arch Enemy, amely csapat érdekessége, hogy férfi énekessel kezdték pályafutásukat, majd Johan Liiva 2001-es távozásakor a mikrofont egy törékeny német nő ragadta meg - ő volt Angela Gossow. Még az évben kiadták a Wages of Sin albumot, amelyen már őt hallhattuk, azonban további öt sikeres nagylemez és 13 év után a frontasszony 2014-ben kilépett a csapatból, átadva helyét a kanadai származású Alissa White-Gluznak, akit előzőleg a The Agonistból ismerhettünk. A 2014-es War Eternal már vele került rögzítésre, majd több sikeres koncertsorozatot és egy koncert DVD-t (As The Stages Burn) követően 2017 szeptemberében megjelent a Will To Power, amely az utolsó kiadványa volt a bandának.
A zenekar tehát idén 25 éves, a gitáros Michael Amott pedig eképpen nyilatkozott e tényről:
Őszintén szólva eléggé szürreális érzés, hogy 2021-ben az Arch Enemy immár 25 éves. Soha nem gondoltam volna, hogy karrierünk során eljutunk idáig, ahonnan több, mint két évtizedre tekinthetünk vissza. Zeneszerzés, albumok kiadása és koncertek az egész bolygón! Mindez fantasztikus élmény volt. Zenekarként elég szerencsések vagynuk, hihetetlen magasságokba jutottunk és eredményeket értünk el, de persze voltak nehezebb idők is. Ez az élet, egy hullámvölgy. Egy nagyszerű út volt ez, amelyre rendkívül büszke vagyok. Semmit nem változtatnék meg!
- kezdte sorait a zenész, aki egyébként 2003-ban házasságot kötött Angelával, azonban pár év múlva barátságban elváltak. Azóta Angela újra megházasodott és két gyermeke is született. A szakmai kapcsolat azonban megmaradt, hiszen az ex-énekesnő a csapat menedzsere 2014-es kilépése óta, ő kezeli az üzleti ügyeket is.
Az Arch Enemy mindig sokat turnézott. Nagyon hittünk a zenekarban, és a színpadon mindig bizonyítottunk, városról városra, országról országra ... minden show-n. Nagyon szerettük a koncerteket és a turnés életmódot - és még mindig szeretjük.
Michael kitért arra is: mindig arra törekedtek zenésztársaival, hogy olyan helyekre eljussanak, ahol még nem nagyon fordult meg metálzenekar.
Sokszor mi voltunk az első metal zenekar, amely fellépett egy bizonyos városban vagy akár országban, ami mindig óriási izgalmat jelenett. 2014-ben kiadtuk a War Eternal albumot, amelyen Alissa bemutatkozott a rajongóinknak, ezzel egy új, izgalmas fejezetet indítottunk el a zenekar történetében. Minden eddiginél nehezebben indultunk útnak, alig várva, hogy megmutassuk a világnak a bandát az új felállásban. Azóta eltelt hét év, a csapat pedig messze túlnőtte a legvadabb álmaimat is.
Noha a koronavírus-járvány gátat szabott a turnéknak, azt tudni lehet, hogy Amott már tervezi a következő albumot, Alissa pedig szólóanyagon dolgozik.
Az Arch Enemy a szenvedélyem és a munkám, és nem tudom elképzelni, mit tennék, ha ez a zenekar nem alakult volna meg ennyi évvel ezelőtt. Örökké hálás vagyok mindazoknak, akik bármilyen módon segítettek nekünk az úton. És természetesen ott leszünk még a bulikon, amikor nekivághatunk az eddigi legnagyobb turnénknak! Remélhetőleg még újabb 25 év áll előttünk!
A Nightwisht 1996-ban alapította Tuomas Holopainen a finnországi Kitee városában, és eredetileg egy akusztikus zenekart képzelt el. Miután mellé szegődött Emppu Vuorinen gitáros és az operaénekesi hanggal megáldott Tarja Turunen, felvettek néhány dalt, amely kiadványnak egyszerűen a Demo címet adták - később az egyik dal címe lett az együttes neve is.
A Nightwish 1997-ben - Emppu Vuorinen, Jukka Nevalainen, Tuomas Holopainen és Tarja Turunen
1997-ben csatlakozott a zenekarhoz Jukka Nevalainen dobos, az akusztikus gitárt elektromosra cserélték és az év folyamán két részletben -áprilisban és augusztusban- felvették első albumukat, amely Angels Fall First címmel került boltokba november első napján.
A korong vegyes fogadtatást kapott, sok helyütt lehúzták, ám az Encyclopedia Metallum honlapon a rajongók 91%-osra értékelték, és a videoklip formájában megjelent The Carpenter a 8. helyezést érte el a finn listán.
Ezen album dalaival lépett fel az együttes legelőször, 1997. december 31-én.
Bár a későbbi albumok valóban keményebbre sikeredtek, de az Angels Fall First a mai napig sokak számára nagy kedvenc, pörgesd Te is velünk a lemezt!
2007. szeptember 26-án jelent meg a Nightwish Dark Passion Play címre keresztelt albuma - ez volt a csapat hatodik nagylemeze, egyben az első, amelyen Anette Olzon énekelt.
Anette-t 2006-ban választották ki az egy évvel korábban, nem éppen botrányoktól mentesen távozásra felszólított Tarja Turunen helyére, így nem kevés kockázat szakadt a nyakába azzal, hogy operaénekesi adottságokkal rendelkező elődjétől átvette a mikrofont.
Azonban a a lemez nem várt sikereket produkált a világ minden táján, még a 2004-es Once eladásait -amely kiadvány az utolsó volt Tarjával- is túlszárnyalta, rajta olyan dalokkal, mint az Amaranth, a Bye Bye Beautiful, de a rajongók nagy kedvence még a The Poet And The Pendulum, a Cadence of Her Last Breath, a Meadows of Heaven vagy a The Islander.
A svéd énekesnő Instagramján emlélezett vissza a korongra és annak felvételeire:
"Láttam, jó páran megosztottátok, hogy 13 évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg a Dark Passion Play. El sem tudom hinni, milyen sok év eltelt azóta, de ez az album természetesen nagyon kedves számomra. Ez tette lehetővé, hogy végre, 36 éves koromban a zenében élhessek, valóra vált gyermekkori álmom, hogy teljes értékű énekessé váljak, amikor a Nightwish-ba kerültem."
- kezdte Nettie, majd így folytatta:
"A felvételeim 3 hétig tartottak, amikor én és Tuomas a finn téli erdőben voltunk. Felvettük a dalokat és jól éreztük magunkat. Ez nagyon izgalmas időszak is volt, mivel fogalmam sem volt, milyen nagy is a zenekar valójában, és amikor csatlakoztam hozzájuk, soha nem voltam még hosszú turnékon, így lelkileg, de fizikailag is nehéz volt."
Anette egy korábbi interjúban felfedte: bár imádott a Nightwish énekesnője lenni, a hosszú turnék miatt gyakran volt kimerült és hiányzott neki a családja. Éppen ezért jelenlegi projetkjeivel, a Jani Liimatainennel (ex-Sonata Arctica) közös The Dark Elementben és a Symphony X-es Russell Allennel létrehozott Allen/Olzonban nem sietnek el semmit.
Visszaemlékezését így zárta:
"Olyan sok szép emlékem van, és ezt az albumot, még a nem kimondottan metálosok is nagyon szerették. A svéd rádióban játszották, és a gyerekek toplistájának első számú helyezettje lett. Echo-díjat kapott."
"Tehát még mindig olyan boldognak érzem magam, hogy ezen az albumon szerepelhettem, és büszke vagyok a rajta nyújtott teljesítményemre! A dalok nem nekem íródtak, és ezért sokszor nagy kihívást jelentett a felvételük. De köszönet mindenkinek, aki megvette, és minden támogatásért, amit kaptunk! Boldog születésnapot nekem, a Nightwish-fiúknak és természetesen a Dark Passion Playnek!"
2007. november 19-ével került a boltok polcaira Tarja Turunen első szólóalbuma, a My Winter Storm. A lemez a Universal kiadó gondozásában jelent meg, elsőként pedig az I Walk Alone című nótához készített videót a finn tehetség.
Tarja többször is elmondta: ő nem crossover művész, annak ellenére, hogy mind a klasszikus zenében, mind a metálban komoly sikereket ért el. Bevallása szerint a klasszikus zene az ő igazi otthona, és metál ide vagy oda, soha nem fog elszakadni ettől a területtől. Pontosan e műfajra épült debütáló lemeze is.
A My Winter Storm több tétele az énekesnő Nightwish-sal való szakítását dolgozta fel, igen sokatmondóak a dalcímek és a szövegek, elég például a fent említett I Walk Alone-ra, a Boy And The Ghost-ra vagy a Die Alive-ra gondolnunk - utóbbi számhoz szintén kisfilm készült.
Az igen kemény kritikák ellenére Tarja sikeres szólókarriert épített fel, hiszen mint köztudott, sokan lehúzták az anyagot, mondván, hogy "ez nem Nightwish", de hősnőnket ez nem érdekelte. E korongot követően ugyanis sorra adta ki a jobbnál jobb lemezeket - legutóbb idén augusztusban az In The Raw címre keresztelt kiadványt.
12 éves lett tehát az énekesnő első szólóalbuma, pörgesd Te is velünk a My Winter Storm-ot!
