Alissa White-Gluz szerint ma egyre nehezebb nyíltan vállalni a véleményünket anélkül, hogy valaki azonnal egyetlen címke alapján ítélne meg bennünket. A kanadai énekesnő úgy érzi, számára már önmagában az is támadási felületet jelent, hogy nőként van jelen a metalszíntéren.

A korábbi Arch Enemy- és The Agonist-énekesnő, aki jelenleg új zenekarával, a Blue Medusával folytatja pályafutását, a brit Viva! állatvédő szervezetnek adott interjúban beszélt politikáról, veganizmusról, társadalmi megosztottságról és arról, milyen következményekkel járhat, ha egy ismert zenész nyilvánosan véleményt formál.

Alissa régóta aktív állatjogi ügyekben, és vegán életmódjáról is rendszeresen beszél. Mint mondta, már ezek a témák is elegendőek ahhoz, hogy bizonyos emberek automatikusan ellenségként tekintsenek rá.

Már az is céltáblát tesz a hátamra, hogy nő vagyok a metalban. És persze az is, hogy vegán vagyok, illetve ott vannak azok a dolgok, amiket akár politikai nézeteknek is nevezhetünk. Nem vagyok amerikai, így nem is szavazhatok egyik oldalra sem az amerikai politikában, de nyilván mindkét oldallal vannak dolgok, amelyekben egyetértek, miközben inkább a progresszív és liberális értékek felé hajlok. És ez is céltáblát tesz a hátamra.

Az énekesnő szerint a jelenlegi légkör egyik legnagyobb problémája, hogy egyre könnyebben redukálunk valakit egyetlen tulajdonságára vagy véleményére. Mintha egy ember teljes személyisége elférne egy politikai címkén vagy azon, mi van a tányérján. 

Határozottan ijesztő időket élünk. Vannak jobboldali barátaim. Vannak húsevő barátaim. Rengeteg olyan ember van az életemben, akit szeretek, és annak, hogy kik ők, egyetlen aspektusa nem változtat azon, hogy törődöm velük. Nem ítélem meg az egész személyiségüket annak egyetlen apró része alapján. Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek ezt csinálják. Azt mondják: »Utálom a vegánokat, te pedig vegán vagy, tehát téged is utállak.« Vagy: »Utálom a liberálisokat, te pedig liberális vagy, tehát téged is utállak.« És ez szomorú, mert az élet ennél sokkal több.

Úgy érzem, az emberek kezdenek elveszíteni valamit. Azt gondolják, hogy bizonyos embereket gyűlölniük kell, és hogy egy nagyon szigorú címkéhez kell igazítaniuk magukat. Pedig ezt nem kell megtenni. Lehetsz egyszerűen egyéniség, és lehetsz önmagad. Szerintem viszont manapság az emberek nagyon félnek ettől. 

- zárta gondolatait.

A francia modern/progresszív metalban utazó Sangham szeptember 11-én új dallal és videoklippel jelentkezett. A Reclaim a zenekar október 16-án érkező második nagylemezének, a The Radiant Crownnak harmadik előzetese, és rögtön az egyik legnagyobb szabású vállalkozásuk is lett: tíz női zenészt hívtak meg a francia metal- és rockszíntérről, hogy közösen álljanak ki a női önrendelkezés, szolidaritás és ellenállás mellett.

A Sangham 2020-ban alakult Marseille-ben. A zenekart Cyril Lhuillier gitáros, zeneszerző és Christelle Meunier énekes, dalszövegíró hozta létre. Kettejük együttműködése eredetileg az interneten kezdődött: Cyril felfigyelt Christelle hangjára, aki akkoriban főként feldolgozásokat énekelt, majd felkérte, hogy énekeljen az egyik szerzeményében. Ebből született meg a Near, amely végül annak a gondolatnak is megágyazott, hogy ne egyszeri projektként, hanem valódi zenekarként folytassák.

Nem véletlen a zenekar neve sem. A "Sangham" egy szanszkrit eredetű szó, amely folyók találkozási pontjára, egyfajta szimbolikus összefolyásra utal. Ez a különböző energiák, gondolatok és hatások találkozását is jól leírja, ami a zenekar munkásságában kezdettől jelen van.

Első nagylemezük, az Intangible 2021. november 19-én jelent meg. A hét dalt tartalmazó album már ekkor megmutatta a Sangham fő irányát: súlyos, modern progresszív metal, amelynek szövegei nem pusztán személyes történetek körül forognak, hanem az emberi létezést, a környezethez való viszonyt és az emberi tevékenység következményeit is vizsgálják. A lemezen olyan számok szerepelnek, mint a Near, a Motio, a Macrocosm, a Nebulous Era és a Pangea.

Az Intangible után több önálló kiadvány következett. 2022-ben a banda feldolgozásként kiadta a Borders-t, 2023-ban pedig megjelent a Vertigo. 2026 elején kezdődött meg igazán az új korszak: február 6-án érkezett a Listen, majd májusban az Our Vain Pleasure.

A Listen személyesebb oldalról közelített: a betegség, a fájdalom és az önelfogadás kérdéseit járta körül. Az Our Vain Pleasure ezzel szemben már jóval direktebb társadalmi állásfoglalás lett, amely az intenzív állattartást és az állatok kizsákmányolását támadta. A zenekar a kapcsolódó pólóeladások bevételének egy részét egy antispeciista, állatvédő szervezet támogatására is fordította.

Ebben az egyre nyíltabban társadalmi irányban folytatja a Sangham a Reclaim-mel is.

A dal feminista és ökofeminista gondolatokra épül. A központi téma az, hogyan fordítható át a sebezhetőség erővé, illetve hogyan válhat a kreativitás, az ellenállás és a közösségi összefogás változást előidéző eszközzé. A szám a női test, hang és hatalom visszaszerzéséről, valamint a női szolidaritás erejéről beszél.

A koncepciót a zenekar nem félmegoldással vitte vászonra. A kliphez tíz női zenészt hívtak meg a francia metal- és rockszíntérről: Eva a Grandma’s Ashesből, Soca a Lola/Encountersból, Sofia a No Terror In The Bangből, Audrey az Ianwillből, Alice a CTRALTSUPPR-ból, Nao az Aora Paradoxból, Mélodie a Ghetto Paradise-ból, Alaia a Neurából, Amanda a Cyb1rth-ből és Murmur az Aliore-ból csatlakozott a projekthez. Hangjuk a dal utolsó részében egyesül, így a Reclaim gondolata szó szerint közösségi megszólalássá válik.

A Reclaim tökéletesen összefoglalja, merre tart most a Sangham: súlyos zene, személyes és politikai tartalom, és tíz női hang, amelyek ezúttal nem háttérdísznek kerültek egy klipbe, hanem azért, hogy együtt mondják ki ugyanazt.

Az egykori Delain-énekesnő a zenekarból való távozása óta három szólólemezt is megjelentetett, legutóbb a The Obession című albumot 2024 őszén, e kiadványokon már teljes egészében a saját zenei világát tárja a közönség elé - nem is akármilyen sikerrel.

Charlotte Wessels és zenekara idén márciusban az Epica és az Amaranthe előtt lépett színpadra a Barba Negrában, tegnap pedig újabb örömhírrel jelentkezett az énekesnő: jövőre elindul első európai headliner turnéjára. A koncertsorozat február 4-én rajtol a belgiumi Sint-Niklaasban, majd február 27-én, Utrechtben ér véget. Szerencsére Budapest sem marad ki az állomások közül: Charlotte február 17-én ismét visszatér a Barba Negrába, ezúttal azonban már nem előzenekarként, hanem az este főszereplőjeként.

Jegyek ITT!

A német Sonic Seducer magazinnak adott új interjújában a Within Temptation énekesnőjét, Sharon den Adelt arról kérdezték, szerinte a művészek felelőssége-e, hogy zenéjükben reagáljanak a világ eseményeire.

Sharon így válaszolt:

Szerintem már az idők kezdete óta léteztek bárdok, akik utazásaik során más országok híreit vitték tovább. Évszázadokkal ezelőtt ezt is csinálták a zenészek. Ha pedig megnézzük a hatvanas éveket, rengeteg politikai tartalmú zene született. Ott volt például Bob Dylan és még számtalan zenekar.

Az énekesnő ugyanakkor nem gondolja, hogy minden előadónak kötelessége lenne társadalmi vagy politikai kérdésekkel foglalkozni.

Önmagában nem nevezném felelősségnek. Ha azonban arra használod a nyilvánosságodat, hogy kiállj valami mellett, amiben valóban hiszel, az továbbra is a művészet egyik formája. A művészetben rengeteg politika van. Én jól érzem magam attól, hogy ezt teszem, mert így többletjelentést kap mindaz, amit csinálok. Remélem, hogy valaki meghallja ezt az üzenetet, magára ismer benne, és reményt talál általa. A zenével is ezt szeretnénk elérni: átadni az érzéseinket, és bízni abban, hogy mások befogadják őket.

Arra a kérdésre, hogy az aktuális világpolitikai események megváltoztatták-e a Within Temptation dalszerzési folyamatát, Sharon így felelt:

világ megőrült, és ismét olyan dolgok történnek, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottunk. Természetesen mindez hatással lesz a zenénkre is, hiszen a világon mindenkit érint. Régebben gyakran mondták, hogy a világ hatalmas, ezért ami Amerikában vagy Kínában történik, az nincs hatással ránk, mert olyan távol van tőlünk.

Mostanra szerintem mindenki felismerte, hogy a világ valójában nem is olyan nagy. Ahogy a Disney mondta: mégiscsak kicsi a világ. Ezek az események mindannyiunkhoz nagyon közel kerültek, és mindannyiunk életére hatással vannak.

A Within Temptation az utóbbi években több dalában is nyíltan foglalkozott társadalmi és politikai témákkal. A Wireless az ukrajnai háborúhoz kapcsolódik, míg a 2023-as Bleed Out album címadó dalát Mahsa Amini története ihlette. A fiatal iráni nő azután vesztette életét, hogy az erkölcsrendészet őrizetbe vette, amiért állítólag nem megfelelően viselte a hidzsábot.

A német EMP Backstage Club Area a Summer Breeze fesztiválon készített interjút az Arch Enemy gitárosával, Michael Amott-tal, valamint dobosával, Daniel Erlandssonnal. A zenészek többek között arról beszéltek, hogyan fogadta a közönség az Alissa White-Gluz helyére érkezett Lauren Hartot.

Alissa tavaly év végén távozott az együttesből, Lauren pedig 2026 márciusában, a kínai koncerteken állt először színpadra az csapat énekeseként. Daniel szerint a rajongók már az első fellépésen bizalmat szavaztak neki.

Kínában kezdtünk néhány koncerttel, aztán Japán következett. Már az első bulin úgy tűnt, hogy a rajongók igazán befogadták és megkedvelték őt. Ugyanezt tapasztaljuk itt, Európában is. Nagyon természetes és szerethető ember. Ráadásul hatalmas Arch Enemy-rajongó, ezért rögtön beilleszkedett. Már az összes dalt ismerte, úgyhogy bizonyos szempontból nagyon könnyen ment az egész.

Michael szerint az események rendkívül gyorsan követték egymást.

Minden nagyon gyorsan történt. Már le voltak kötve a fesztiváljaink, ezért eleinte arra gondoltunk, hogy keresünk valakit csak a nyárra, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Korábbról már ismertük Laurent, majd küldött néhány felvételt, amelyeken Arch Enemy-dalokat énekelt. Azonnal elképesztően jól szólt, mi pedig azt mondtuk: rendben, csináljuk!

A friss felállás nem sokkal később stúdióba is vonult, és elkészítette a To The Last Breath című dalt.

Annyira gyorsan történt minden, hogy egyszerre voltunk boldogok és egy kicsit idegesek is. Arra gondoltunk: mit csinálunk, nem haladunk túl gyorsan ebben az új kapcsolatban? Eddig azonban működik. Daniellel állandóan új anyagokon dolgozunk. Mindig is így működtünk: soha nem hagyjuk abba a zeneszerzést. Nálunk nincs olyan, hogy elkészítünk egy albumot, két évig turnézunk, aztán tartunk egy hosszabb szünetet, mielőtt ismét írni kezdenénk. Folyamatosan készítünk demókat, és amikor időnk engedi, összeülünk dalokat írni. 

A riporter megjegyezte, hogy Lauren hangja néhol az zenekar korábbi frontasszonyát, Angela Gossow-t idézi. Amott azonban hangsúlyozta: az új énekes nem valamelyik elődje nyomdokain jár.

Nagyszerű énekeseink voltak, de Lauren a saját csizmájában érkezett, és a saját útját járja. Ez az Arch Enemy következő korszaka. Persze vannak hasonlóságok Angelával, ugyanakkor Lauren minden területen kiváló: a zenekar összes korszakának dalait nagyon jól adja elő.

Meglepetéssel indította a hetet a Spiritbox: minden előzetes felhajtás nélkül megérkezett a zenekar vadonatúj dala, a Mourning, amelyhez videóklip is készült.

A kisfilmet a Spiritbox gitárosa, Mike Stringer, valamint Alex Bemis rendezte. Stringer a dal elkészítéséből is alaposan kivette a részét: a Mourning producere Dan Braunsteinnel közösen volt, akivel a zenekar már korábban is dolgozott. Braunstein nevéhez többek között a Dayseeker és a Fit For A King egyes kiadványai is kötődnek.

Az új szerzemény alig néhány nappal a Spiritbox nagyszabású európai turnéjának kezdete előtt érkezett. A koncertsorozat szeptember 12-én Glasgow-ban indul, majd október 9-én Párizsban ér véget. Courtney LaPlante-ék két komoly vendéget is visznek magukkal: a turné állandó előzenekarai a Jinjer és a Dying Wish lesznek.

Nem sok pihenés jut tehát év vége előtt a zenekarnak. November 21-én a Metallica előtt lépnek fel a connecticuti Mohegan Sun Arenában, december 4. és 6. között pedig Ausztrália felé veszik az irányt, ahol a Good Things fesztivál három állomásán játszanak majd.

Tsunami Sea címmel tavaly márciusban jelent meg a formáció legutóbbi albuma, amelynek kritikája ITT olvasható, a Mourning videója pedig megtekinthető nálunk is:

A dél-afrikai Vulvodynia új dallal jelentkezett: megérkezett a Twin Tyrants, amely a Unique Leader Records gondozásában látott napvilágot, a számhoz pedig természetesen videó is készült.

A dal egyben új fejezetet is nyit a slamming deathcore-ban utazó zenekar történetében, ugyanis ez az első Vulvodynia-kiadvány az új énekessel, Maya Pobsttal. Az USA-ból, azon belül is Missouri államból származó, 26 éves frontlány korábban a Burial Path soraiban énekelt, a Vulvodyniához pedig idén júliusban csatlakozott.

A Twin Tyrants azért is különleges számomra, mert ez az első alkalom, hogy az új zenésztársaimmal közösen dolgozhattam egy dalon, de a témája és a mondanivalója miatt is nagyon közel áll hozzám. A dal alapvetően azt a belső harcot járja körül, amikor az ember próbálja megtalálni önmagát, és rájönni arra, kivé is szeretne válni.

A dalszöveget a párommal közösen írtuk. Volt, hogy először a szöveg született meg, máskor pedig egy vokális ritmusból vagy mintából indultunk ki. Ezután mindenki hozzátette a saját részét, amíg végül össze nem állt az a dal, amit most megosztunk veletek. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre mindenki hallhatja, és hogy lehetőségem van továbbra is nagyszerű zenéket készíteni ezzel a fantasztikus társasággal.

- mesélte a szerzemény történetét Maya.

Durbanban, a Dél-afrikai Köztársaság harmadik legnagyobb városában alakult meg 2014-ben a csapat, és már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a lehető legsúlyosabb, legelborultabb zenét rakják össze, miközben ne lehessen egyszerűen csak egy újabb slam bandaként elkönyvelni őket. A Cognizant Castigation című 2014-es debütálás óta több kiadvánnyal építették tovább saját brutális világukat, legutóbbi nagylemezük, az Entabeni pedig 2024-ben jelent meg. Korábbi énekesük 2014 és 2023 között Duncan Bentley volt, őt váltotta Maya.

A Twin Tyrants tehát nem egy új album előfutáraként érkezett, hanem önálló kislemezként, egyúttal pedig az első ízelítőt adja abból, hogyan szól a Vulvodynia Maya Pobsttal a mikrofon mögött.

A Vulvodynia jelenlegi felállása:

Maya Pobst – ének
Lwandile Prusent – gitár
Luke Haarhoff – gitár
Kris Xenopoulos – gitár
Thomas Hughes – dob
Nate Gilbert – basszusgitár

Szeptember 4-én, pénteken megtörtént az Alissa White-Gluz vezette Blue Medusa első élő fellépése. Az egykori Arch Enemy- és The Agonist-énekesnő új zenekara a berlini Huxleys Neue Weltben megrendezett Corrupted Blood Club Show egyik titkos headlinereként mutatkozott be a közönségnek.

Az esemény szervezője, Maximilian "HandOfBlood" Knabe egészen az utolsó pillanatig titokban tartotta a fellépők névsorát és a rendezvény pontos koncepcióját. A buli iránt így is komoly volt az érdeklődés: a jegyek már tavaly novemberben, mindössze egyetlen nap alatt elfogytak. A péntek esti koncerten aztán kiderült, hogy nem akármilyen névsorral készültek. A Blue Medusa mellett a Heaven Shall Burn és a Kreator is titkos headlinerként lépett színpadra, az este során pedig több, a Corrupted Blood Records jövőjével kapcsolatos bejelentésre is sor került.

A rendezvényt Twitch-en élőben is közvetítették, a stream összesen 295 ezer nézőt vonzott. A közönség jelentős része Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból csatlakozott, a közvetítés pedig egy időre a Twitch német, francia és brit főoldalára is felkerült.

Az est házigazdája maga Alissa volt, aki nemcsak végigvezette a nézőket a programon, hanem a Blue Medusával együtt először élőben is színpadra állt. A zenekar felállásában az énekesnő mellett Alyssa Day és Dani Sophia gitározik. Az élő koncerteken Alicia Vigil basszusgitáron, Delaney Jaster pedig dobokon csatlakozik hozzájuk.

A Blue Medusa az elmúlt időszakban már több dallal és videoklippel (Checkmate, Flying Monkey, Crocodile) is bemutatkozott, a berlini fellépéssel azonban új fejezet kezdődött a zenekar történetében: most először mutatták meg élőben is, hogyan működik együtt a teljes csapat.

A 2017-ben, Victoria városából indult Spiritbox kezdetben nem a hagyományos utat választotta: ahelyett, hogy azonnal koncertezni kezdett volna, elsősorban az online jelenlétére koncentrált, és két év alatt komoly rajongótábort épített maga köré. Mire 2021-ben megjelent a debütáló Eternal Blue, már egészen más helyzetből indulhattak neki az első teljes album korszakának, mint a legtöbb kezdő zenekar.

Azóta a klubokat fokozatosan felváltották a nagyobb koncerttermek, majd az arénák. A 2025-ös Tsunami Sea tovább gyorsította ezt a folyamatot, a Spiritbox pedig mára a modern heavy színtér egyik legsikeresebb zenekarává nőtte ki magát. Bár legtöbbször metalcore-ként hivatkoznak rájuk, zenéjük ennél jóval nehezebben szorítható egyetlen műfaji dobozba.

A Tsunami Sea turné egyben a zenekar eddigi legnagyobb brit headliner koncertjeit is jelenti.

Ez az eddigi legambiciózusabb műsorunk. Majdnem egy év telt el az előző headliner turnénk óta, úgyhogy volt még egy teljes évünk arra, hogy fejlődjünk és tapasztalatot gyűjtsünk. Azt szeretnénk, hogy ez legyen az eddigi legjobb turnénk.

- magyarázta Courtney LaPlante énekesnő.

A Spiritbox felemelkedése különösen gyors volt. LaPlante szerint ez egyszerre jelentett hatalmas lehetőséget és komoly tanulási folyamatot, hiszen minden egyes nagyobb színpad új helyzet elé állította őket.

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ilyen gyorsan tudtunk növekedni, de néha nehéz volt lépést tartani vele, mert minden egyes szintlépésnél tapasztalatlanok voltunk. Az évek során lehetőségünk volt hatalmas, legendás és rendkívül tapasztalt zenekarok előtt játszani, és rengeteget tanultunk tőlük a színpadképről, az élő hangzásról, a hatékonyságról, gyakorlatilag mindenről.

Az arénák világában azonban már nem elég pusztán azokhoz szólni, akik közvetlenül a színpad előtt állnak.

Szerintem a legfontosabb az, hogy a helyszínen minden egyes ember jól szórakozzon. Azt szeretném, hogy a leghátsó sorban ülők ugyanolyan jó koncertet kapjanak, mint azok, akik a kordon előtt állnak. Az élményük lehet más, de ugyanúgy kapcsolódniuk kell ahhoz, ami történik. Ehhez egyszerre kell játszanod azoknak, akik közelről látnak, és azoknak is, akik a legutolsó sorban ülnek. Pont úgy, ahogy egy Broadway-színész is teszi. Figyelembe kell venned mindenki nézőpontját a teremben.

A Spiritbox kezdettől fogva erős vizuális identitást épített maga köré, a nagyobb helyszínek pedig egyre több lehetőséget adnak arra, hogy ezt fényekkel, díszletekkel és videós elemekkel is továbbvigyék. A frontasszony ebben a munkában is aktívan részt vesz.

Nagyon is benne vagyok a kreatív folyamatban, ugyanakkor az évek során kialakult körülöttünk egy állandó kreatív és technikai csapat, akikben teljesen megbízom. Azok az emberek, akik fizikailag megtervezik és létrehozzák a show-t, ugyanazon a hullámhosszon vannak velem, és mindig azt hozzák, amit elképzelünk. 

A mostani turnén a Jinjer és a Dying Wish is csatlakozik hozzájuk, így az esték több különböző irányból mutatják meg, hol tart jelenleg a modern súlyos zene.

Jó érzés úgy kiválasztani az előadókat, hogy egyszerűen szeretjük és tiszteljük őket. Az évek során szerencsénk volt, mert rengeteg nagyszerű zenekar elérhető volt arra, hogy előttünk játsszon. Nagyon várom, hogy azok a rajongóink, akik még soha nem látták élőben a Dying Wisht vagy a Jinjert, most megtapasztalják őket. Mindkét zenekarból elképesztő mágnesesség árad. Le fogják tarolni a közönséget.

Miközben gyakran hallani arról, hogy a rock és a metal elvesztette korábbi mainstream pozícióját, Courtney éppen ennek ellenkezőjét látja maga körül.

Vicces, mert szerintem a súlyos zene most erősebb, mint az elmúlt körülbelül húsz évben bármikor. Személyesen is ott voltam, amikor olyan zenekarok előtt játszottunk, amelyek éppen életük legnagyobb headliner koncertjeit adták. A mainstream részéről hatalmas kíváncsiság van a heavy zene iránt. Szerintem annak sincs feltétlenül jelentősége, hogy a metal egyszer valóban mainstreammé válik-e. Lehet, hogy soha nem válik mainstreammé, és szerintem ez egyáltalán nem rossz. Jó dolog hatással lenni a popkultúrára úgy, hogy közben megőrizzük mindazt, amitől ez továbbra is egy szubkultúra.

Újabb dallal jelentkezett Alissa White-Gluz zenekara, a Blue Medusa: szeptember 4-én megérkezett a Crocodile., amelyhez hivatalos videoklip is készült.

Idén már két szerzeménnyel hallatott magáról a formáció. Márciusban a Checkmate mutatta meg először, milyen irányba indul Alissa az Arch Enemy utáni időszakban, májusban pedig a sötétebb, súlyosabb hangulatú Flying Monkey követte. A Crocodile. így már a Blue Medusa harmadik kislemeze.

Ezúttal egy kifejezetten nyomasztó alapérzés került a középpontba: az a furcsa, ösztönös bizonyosság, amikor még semmit sem látsz, de pontosan érzed, hogy valami nincs rendben. A dal éppen ezt a belső riasztórendszert boncolgatja, azt a pillanatot, amikor a szemünk még nem talál kapaszkodót, a megérzés viszont már rég üvölt, hogy baj van. A látszólag ismerős és biztonságos felszín alatt valami fenyegető húzódik meg, és innen kapja a szám a fojtogató hangulatát is.

A Crocodile. egyik különlegessége, hogy Beatriz Mariano, a portugál Okkultist frontembere is közreműködik benne, aki hörgős vokáljaival még súlyosabbá teszi a dal hangulatát, és a klip vizuális világához is hozzátette a magáét. A közel ötperces szerzeményt Alissa, Alyssa Day és Dani Sophia jegyzi, a produceri munkákban pedig Alissa mellett Kile Odell vett részt. Zeneileg továbbviszi az első két dal által kijelölt irányt: masszív riffek, tiszta és extrém vokálok váltakozása, erős atmoszféra és jó adag sötétség jellemzi. A videó abból a szempontból is fontos állomás, hogy most először látható benne együtt a teljes Blue Medusa. Alissa mellett Alicia Vigil basszusgitározik, Delaney Jaster pedig dobol.

Három dal után már egyre tisztábban kirajzolódik, mit akar Alissa és a Blue Medusa. A Checkmate, a Flying Monkey és most a Crocodile. alapján nem egyszerűen egy új zenekarról van szó, hanem egy olyan projektről, amelyben jóval szabadabban mozoghat zeneileg és vizuálisan is. A következő lépés további kislemezekkel, később pedig egy teljes nagylemezzel jöhet.