Június 12-én érkezik Tarja Turunen új albuma, "Frisson Noir" címmel. Az énekesnő korábban elmondta: ez nem egy szokványos lemez, hanem az eddigi pályája legőszintébb anyaga, amelyről az első kislemez, az At Sea, március 18-án jelent meg.

Tarja néhány nappal ezelőtt már előrevetítette, hogy ma új dallal jelentkezik – a választás pedig ezúttal a Dani Filthszel (Cradle Of Filth) közösen rögzített I Don’t Care-re esett. A friss szerzeményhez egy látványos, magával ragadó kisfilm is készült, amit most nálunk is megnézhetsz.

Négy év csend után márciusban végre életjelet adott magáról a finn Amberian Dawn. A hallgatásnak komoly oka volt: 14 év után Capri Virkkunen, a zenekar énekesnője barátsággal távozott, hogy saját projektjeire koncentrálhasson.

Az új frontasszony az angol-svéd Nicole Willerton lett, aki a Temptation's Gates című szerzeménnyel mutatkozott be a rajongóknak. Ezzel egy időben az is kiderült, hogy a csapat új albuma június 26-án kerül kiadásra – a fent említett dal címét viseli majd, rajta tíz dallal.

Néhány napja már elejtették a hírt, miszerint újabb meglepetés van készülőben: az új tétel címe The Vision of Dreaming, és ma debütált a YouTube-on.

Az The Vision of Dreaming eredetileg még 2021-ben született meg bennem – de az igazi formáját csak most nyerte el, amikor az új énekesünkkel együtt kezdtük el életre kelteni. Ez a dal az album világosabb oldalát képviseli, de ne tévesszen meg senkit: ott bujkál benne az a finom, mégis határozott metal harapás. Hosszú időt töltöttem azzal, hogy aprólékosan felépítsem a hangzásának atmoszféráját. Az alapját gondosan válogatott analóg szintetizátorok adják, melyeket részletgazdag, tudatosan kidolgozott hangszereléssel szőttem tovább. A dalban ott lebeg egy halvány, szinte álomszerű ABBA-hangulat, ugyanakkor egy frissebb, súlyosabb éllel egészül ki – ettől válik igazán a mi világunk részévé.

- mesélte az újdonságról Tuomas Seppälä, a zenekar alapító-billentyűse, Nicole pedig hozzátette:

A dalszöveg álomszerű, szinte ködszerűen lebeg két lélek között. Egy mély, spirituális és érzelmi kapcsolódást mesél el – olyat, ami nem kér engedélyt sem tértől, sem időtől. A dal azt kutatja, hogyan fonódik össze két ember létezése az emlékeiken, érzéseiken és közös álmaikon keresztül. Akkor is egymásba kapaszkodnak, amikor a valóság elszakítja őket egymástól. Itt a szerelem nem egyszerű érzés – hanem egy láthatatlan szál, ami összeköti őket a fizikai világ határain túl. Ez a történet nem a távolságról szól, hanem arról, hogy bizonyos kötelékek egyszerűen nem tudnak megszakadni. Mert ami igazán összetartozik, az nem ugyanabban a térben létezik, hanem ugyanabban az álomban.

Egy ideje csend övezte a Crypta háza táját, de a háttérben komoly mozgások zajlottak. 2025 márciusában Jéssica di Falchi távozott a zenekarból, a turnékon pedig Helena Nagagata segítette ki a csapatot, hogy Fernanda Lira, Luana Dametto és Tainá Bergamaschi lendülete egy pillanatra se törjön meg.

Most viszont végre összeállt a kép: a zenekar bejelentette, hogy megvan a kirakós utolsó darabja - az új gitáros Victoria Villarreal személyében érkezett, és ezzel a banda új fejezete hivatalosan is elkezdődött. 

Victoria Los Angelesben született és a progresszív death metalt játszó Syrebris tagjaként már 2013-ban kapcsolatba került a fém zenével. 

A Crypta eddig két albumot jelentetett meg: "Echoes of the Soul" (2021) és "Shades of Sorrow" (2023). A holland származású Sonia Anubis 2022 áprilisában az azóta már feloszlott Cobra Spell kedvéért hagyta el a csapatot, majd az év októberében lett a zenekar tagja Jéssica, aki kilépését követően Falchi néven saját projetket hívott életre.

A holland The Gathering legendás "Mandylion"-korszaka – élén Anneke van Giersbergen énekesnővel – tavaly rövid időre újra életre kelt: fél tucat koncerttel ünnepelték az album 30. születésnapját. A történet azonban itt még nem ér véget – 2026-ban egy nagyszabású turnéval folytatják az ünneplést, mintegy 30 fellépéssel Európában, Észak- és Dél-Amerikában, június 27-én pedig Budapesten is tiszteletét teszi a zenekar, a Barba Negra színpadán. 

A gitáros René Rutten egy friss interjúban mesélt arról, milyen volt újra együtt játszani Annekével ennyi év után. Elmondása szerint eleinte csak a zenészek kezdtek próbálni, hogy újra összerakják a dalokat – majd amikor Anneke csatlakozott, az élmény elementárissá vált.

Hallani ezeket a klasszikus dalokat két gitárral, teljes erőből, feltekert erősítőkkel, brutális élmény volt. A színpadon pedig ugyanaz az érzés tér vissza, mint 30 évvel ezelőtt. Az újraegyesülés gondolata egy egészen hétköznapi pillanatból született, amikor a zenekar két éve Hollandiában átvehette a Mandylion aranylemezét, egy közös ebéd során jött az ötlet: 'csináljunk valami különlegeset a 30 éves album tiszteletére'. 

A lelkesedés tehát határtalan, ám a turnét követően nem tudni, lesz-e folytatás. Tavaly decemberben 18 év után távozott a csapatból Silje Wergeland énekesnő, aki 2007-ben vette át Anneke helyét, aki rengeteg projektben jeleskedett, szólóban is szép sikereket ért el.

Nincsenek jövőbeli terveink. A chilei koncert lesz a zárása ennek a ‘Mandylion 30’ fejezetnek. Aztán majd meglátjuk.

- mondta a riporternek René.

Anneke természetesen folytatja szólókarrierjét 2027-ben, a zenekar pedig nyitva hagyja az ajtót a jövő felé, de egyelőre konkrétumok nélkül. A visszatérés egyébként már tavaly augusztusban elkezdődött: öt teltházas koncert a nijmegeni Doornroosje klubban, valamint egy bemelegítő buli 2025. június 29-én az eindhoveni Dynamo színpadán.

A csapat felállása a turnén:

Anneke Van Giersbergen - ének
Hugo Prinsen Geerligs - basszusgitár
Frank Boeijen - billentyűk, háttérvokál
Hans Rutten - dob
René Rutten - gitár
Jelmer Wiersma - gitár

Egy friss interjúban Amy Lee az Evanescence közelgő albumáról beszélt, amely június 5-én jelenik meg "Sanctuary" címmel. A lemez több producer közös munkája: Zakk Cervini és Jordan Fish mellett a visszatérő alkotótárs, Nick Raskulinecz is részt vett benne.

Olyan volt, mintha egész évben a saját elmém mélyén éltem volna – egyfajta lírai barlangban. Mint egy állat, aki ketrecből tör ki. Csak nemrég jöttem fel a felszínre, amikor végre mindent befejeztem. Néha szó szerint el kell tűnnöm, hogy hozzáférjek ezekhez a dolgokhoz… főleg most. A szövegek talán még soha nem voltak ennyire fontosak számomra. Bár ezt mindig érzem, most valahogy élesebb, sürgetőbb az egész.

- mesélte a dalszövegírás kapcsán, majd kitért a kreatív folyamatokra is:

Az egész eléggé kaotikusan áll össze. Az éneksáv az egyik utolsó dolog, ami a helyére kerül. Már van irány, vannak részletek, a lényeg is megvan, és közben csak mondogatom: ‘jó, ezt majd később megírom’. Aztán eljön a pillanat, és akkor már nincs menekvés. Meg kell írni. És epikusnak kell lennie. Mert addigra a zene már brutálisan jól szól.

Az album hangzását eképpen foglalta össze: 

Hihetetlen emberekkel dolgoztunk együtt. Nick olyan, mintha a zenekar része lenne – imádom. De közben találtunk egy új, elképesztő alkotói kémiát Zakk Cervinivel és Jordan Fish-sel is. Ez az egész egy hatalmas kreatív robbanás volt. Nehéz megfogalmazni, de valami új energia született. És ez nagyon különleges.

Who Will You Follow címmel az első kislemezes dal is napvilágot látott nemrégiben, amelyről elárulta: nem egy konkrét személyről szól.

Ez nem egy konkrét emberről szól. Hanem arról, ahol most tartunk. Arról, hogy mi az igazság egyáltalán. Mert jelenleg eláraszt minket az információ – és mindenki érdekelt abban, hogy mit hiszünk. Néha tényleg úgy érzem, mintha az igazság már eladó lenne. A dal arról szól, hogy áttörjünk ezen. Eljutni valami valódihoz. Az album pedig egy menedék, ahová nem a káosz elől menekülünk, hanem a hazugságok elől. Egy olyan hely, ahol kimondhatjuk: igen, ez a világ tényleg őrült. Az igazság szentélye, és egyben közösség is. Amikor a világ kicsúszik a kezünkből, amikor minden túl sok, a zene az egyetlen tér számomra, ahol nincs cenzúra, és ahol bármit kimondhatok. Ez a mi világunk, és az a legszebb benne, hogy másoknak is adhat valamit - örömöt, kapaszkodót.

Közel három évig tartottak a felvételek, erre eképpen emlékezett vissza:

Folyamatosan turnéztunk, de közben mindig találtunk időt alkotni. Bérelni egy helyet két koncert között, együtt dolgozni…Los Angeles, Nashville… mindenhol egy kicsit. Ez az album szó szerint szétszóródott a világban, mielőtt összeállt. A világ állapota egy időben inspirált és nyomasztott, rengeteg minden volt bennem, amit ki kellett adnom, és a zene lett a menedékem.Több mint három éve készül, és most, hogy egyben hallom… kibaszottul büszke vagyok rá. Felemelő és elsöprő érzés egyben hallani! Ez volt a menekülőutam mindabból, ami rossz és kontrollálhatatlan, és most végre átadhatom nektek. Alig várom, hogy halljátok!

- zárta sorait.

Közel egy hónapja produkált igen látványos visszatérést a finn szimfometalos Amberian Dawn. A zenekar életében komoly változás ment végbe, ugyanis 14 év után elköszönt a karakteres hangjáról ismert Capri Virkkunen, hogy teljes figyelmét szólóprojektjeire fordítsa.

A mikrofont az angol-svéd Nicole Willerton vette át, akivel már készül az első közös lemez. A friss felállás debütálását a Temptation's Gates című dal videoklipje koronázta meg, valamint a június 26-án megjelenő új album is ezt a címet viseli majd.

Tegnap a csapat közösségi oldalain osztotta meg, miszerint készül a következő kisfilm, amely a The Vision of Dreaming című daluk vizuális anyaga lesz, és jövő hét kedden, azaz április 21-én lesz elérhető.

Június 12-én jelenik meg Tarja Turunen új albuma "Frisson Noir" címmel, az énekesnő pedig már korábban elmesélte, hogy ez nem egy szokványos utazás lesz, hanem eddigi pályájának legőszintébb anyaga, és az is kiderült, hogy nem fukarkodik a vendégzenészekkel. Az első kislemez, az At Sea, március 18-án vált elérhetővé. A több mint tízperces tétel lassan, hipnotikusan húz be egy ismeretlen mélységbe, megmutatva a sötétség szépségét. 

Miután a közösségi oldalain elejtett néhány sejtelmes hangulatú képet, Tarja végül felfedte a következő lépést: április 22-én újabb dallal jelentkezik - a tétel az I Don't Care címet viseli, és Dani Filth, a Cradle Of Filth frontembere is szerepel benne.

A valaha készült legsúlyosabb lemezem érkezik 2026. június 12-én. A 'frisson' az a különös pillanat, amikor a zene borzongást küld végig a testen. Amikor a hang már nem csupán hang többé, hanem érzelemmé, emlékké és fizikai érzetté válik. Ez a Frisson Noir – a sötét borzongás.

- nyilatkozta új lemezéről korábban a finn tehetség.

A finn Chaoszine-nak adott a napokban interjút Anette Olzon, aki a 2026 nyarára tervezett európai turnéjáról mesélt -a koncerteket kifejezetten a "Dark Passion Play" (2007) és az "Imaginaerum" (2011) korszakának szenteli - azoknak az albumoknak, amelyeket a Nightwish-sal rögzített.

Arra a kérdésre, hogy másként látja-e ma a zenekarral töltött éveket, mint másfél évtizeddel a távozása után, őszintén válaszolt:

Igen, teljesen. Már nincs bennem keserűség vagy harag feléjük. Sőt, még írtam is Tuomas Holopainennek a 2025-ös dél-amerikai turné alatt, csak hogy jelezzem: remélem, rendben van, ha újra éneklem ezeket a dalokat. Jól érzem magam ezzel. Amikor kiléptem, brutálisan intenzív évek voltak mögöttünk, elképesztően sok turnéval. A lezárás egyikünknek sem volt szép. De azóta rengeteg idő eltelt. Ma már nincs bennem semmi neheztelés. Jó lenne egyszer találkozni, és csak annyit mondani: ‘voltak jó pillanataink is’. Én már egyáltalán nem érzek haragot.

- mesélte Anette, aki szerint az idő egyik legnagyobb tanítása az elengedés:

Tovább kell lépni. Nem érdemes haragot cipelni. Ahogy idősödsz, ezt egyre jobban megérted. Meg kell bocsátani, és el kell engedni. Voltak nagyon boldog pillanatok, de nagyon fájdalmasak is. Mégis: ez egy megvalósult álom volt. Egy hatalmas zenekar énekese lehettem. Ezért mindig hálás leszek.

Az énekesnő az elmúlt években három szólóalbummal is jelentkezett. A 2014-es "Shine" gyenge fogadtatása után hosszabb időre hátat fordított a zenének: elvégezte az ápolónői képzést, és ez teljesen más irányba vitte az életét. A csendet végül 2020-ban törte meg a "Strong" című lemezzel, amely már egy jóval tudatosabb, keményebb, határozottabb korszakot jelölt. Ugyanebben az évben szülésznői tanulmányokba kezdett, majd 2024-ben a "Rapture" albummal folytatta szóló pályáját.

Közben több formációban is aktívan ténykedett. Russell Allen oldalán az Allen/Olzon formációval két album született, míg Jani Liimatainennel közös zenekara, a The Dark Element szintén két lemezt tett le az asztalra. A 2017-es, önmagukról elnevezett debütálást 2019-ben követte a "Songs the Night Sings", azóta azonban feltűnően csendes a projekt, mintha egyszerűen eltűnt volna a radarokról.

Mint kiderült, Jani Brazíliába költözött, és jelenleg nem aktív zeneileg, így a közeljövőben biztosan nem készítenek új anyagot, ám Russellel már dolgoznak a harmadik albumon, jelenleg a keverés zajlik.

Van az a pont, amikor már nem a szabályok, hanem a saját igazságod kezd el hangosabban szólni benned. Lzzy Hale, a Halestorm frontasszonya őszintén vallott arról, hogy nála ez hogyan kezdődött, és hogy miért szakadt el a vallástól. 

Lzzy egy keresztény iskolában kezdte a zenélést, de hamar rájött, hogy az egyház nem az ő világa. A brit Metal Hammernek adott friss interjújában elmondta, hogy bár gyerekként rendszeresen jártak templomba – szüleik azt szerették volna, hogy erős erkölcsi alapokat kapjanak –, ez az időszak nagyjából addig tartott, amíg a zenekar be nem indult.

Öccsével, Arejay-jel 1997-ben alapították meg a csapatot, és első koncertjeik még a helyi templomokban voltak.

Egy keresztény suliba jártam akkoriban, és behívtak az igazgatóhoz, mert terjesztettem a dalainkat – amikben nem hangzott el elégszer, hogy ‘Jézus’. A gyerekek már önmagukban is elég kemények voltak, de a felnőttek tényleg rá tudtak tenni még egy lapáttal.

- kezdte az énekesnő, majd kifejtette, mi volt az, ami miatt valójában eltávoldott a vallástól:

Az ellentmondások! Amikor elkezdtem látni a képmutatást – azt, hogy mi megy a vallás nevében, miközben elvileg a Tízparancsolatot kellene követni –, akkor kattant valami bennem. Rájöttem, hogy van valami több annál, mint amit mi vallásnak nevezünk. De valójában nem is a hit veszett el, hanem az intézményesített forma iránti bizalom. Elvesztettük az ízét a vallásnak, de nem azt az érzést, hogy létezik valami nálunk nagyobb, amit nem irányítunk.

Bár a Halestorm soha nem volt keresztény rockzenekar, a címke még mindig rájuk tapad. De ez nem zavarja Lzzy-t.

Nem szégyellem, nem is tagadom. Sőt, örülök, hogy mindkét nézőpontot ismerem. Sok dolog, amit tanultam, értékes volt. A probléma ott kezdődik, amikor az emberek elkezdik elcsavarni – kapzsiság, hatalom, haszon irányába, ahelyett, hogy egyszerűen csak szeretnénk egymást.

- zárta sorait.