Ignea - Monumental (2026)

2026. október 25. 22:07 - Jurancsik Eszter

igneamonumental.jpg

Vannak lemezek, amelyek mögött hónapokig tartó stúdiómunka, kreatív útkeresés és gondosan megtervezett munkafolyamat áll. Az ukrán Ignea legújabb albuma mögött mindezeken túl egy háború is. A Monumental ugyanis akkor született, amikor az országot folyamatos orosz támadások érték, az áramszünetek a mindennapok részévé váltak, és még a zenekar stúdióját sem kerülte el a pusztítás. Ilyen körülmények között egy album befejezése már önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. De a Monumental nem kizárólag azért érdemel figyelmet, mert megszületett. Hanem azért is, amit zeneileg mondani tud.

A megjelenés dátuma magyar szemmel különös jelentőséggel bír. A korong ugyanis október 23-án, az 1956-os forradalom 70. évfordulóján látott napvilágot. Hetven év telt el azóta, hogy Magyarország fellázadt a szovjet elnyomás ellen, most pedig egy olyan ukrán zenekar lemezét hallgathatjuk, amelynek tagjai napjainkban is az orosz agresszió következményeivel kénytelenek együtt élni. Nem tudni, hogy a dátumválasztás tudatos volt-e, de az egybeesés mindenképpen elgondolkodtató. A megjelenést ráadásul egy személyes évforduló is megelőzte: a zenekar énekesnője, Olga "Helle" Bogdanova október 22-én ünnepelte 35. születésnapját.

Első kislemezként júniusban a Dreams of Lands Unseen érkezett, amely a hidegháború korszakának különös kettősségét idézi meg, tele retrofuturisztikus hatású szintetizátordallamokkal. Egy olyan világot, ahol az ambíció és az illúzió szinte elválaszthatatlanul fonódott össze. Az űr meghódítása akkoriban nem csupán tudományos cél volt, hanem ideológiai és propagandisztikus eszköz is.  

Augusztusban a keserédes dallamokkal átszőtt Darkness következett, amely már jóval személyesebb oldalról közelíti meg a nosztalgia témáját. A hozzá készült videó Kijev utcáin kalauzol végig bennünket, olyan modernista épületek között, amelyek egykor a fejlődést és a jövőbe vetett hitet jelképezték. A felvételek egy része a Kijevi Építőipari és Építészeti Egyetemen készült, ahol diákok generációi tanulták meg, hogyan tervezzék meg azokat az épületeket, amelyek közül ma már egyre több válik a háború áldozatává.

A forgatás körülményei különösen megrázóak voltak. Helle elmondása szerint az első forgatási napot megelőző éjszakán súlyos orosz rakétatámadás érte Kijevet. A zenekar tagjai alvás nélkül, az átélt események hatása alatt indultak el a helyszínre, miközben a város egyes részei még mindig lángoltak. A második napon légiriadók és a város felett repülő drónok kísérték a munkát. Így a Darkness jóval több lett egy nosztalgikus városnézésnél. Egy olyan helyről mesél, amelyhez gyermekkori emlékek, emberi kapcsolatok és egy egész élet történetei kötődnek, miközben mindez bármelyik pillanatban megsemmisülhet.

Egy nappal az album megjelenése előtt debütált a Harmony Manufactured, amelyben a német Hiraes frontasszonya, Britta Görtz működik közre. A szerzemény a Bauhaus művészeti iskola, az ipari formatervezés és a technikai esztétika világából merít ihletet, miközben a szépség, a funkcionalitás és az emberi test kapcsolatát vizsgálja. A dal középpontjában az a kérdés áll, hogy meddig tekinthető természetesnek a harmónia, ha azt előre meghatározott szabályok, geometriai formák és mesterségesen kialakított esztétikai elvárások szerint próbáljuk megteremteni. Britta karakteres, elementáris hörgése remek ellenpontot képez Helle tiszta énekével, tovább erősítve a szerzemény nyugtalanító hangulatát.

Az egész lemezt átszövi a retrofuturisztikus hangzásvilág, amelynek metalba történő beépítésébe nem egy zenekarnak beletört már a bicskája. Az Igneának azonban sikerült úgy összefésülnie a múltat idéző szintetizátorokat, a különféle elektronikus megoldásokat és a súlyos gitártémákat, hogy mindez egyáltalán ne menjen a zúzás rovására. Sőt, a különböző elemek nem kioltják, hanem kifejezetten erősítik egymást.

A Presence of the Past remek példa erre. A dallamosabb, visszafogottabb részeket keményebb, zaklatottabb szakaszok váltják, Helle pedig itt is könnyedén mozog a tiszta ének és az extrém vokálok között. A dal végén felcsendülő, régi ukrán rádióadásra emlékeztető hangbejátszás különösen személyes, már-már dokumentarista jelleget kölcsönöz a szerzeménynek.

t6jbov1r1e38g9tn-ntqhg6y398tbha3elbxvsetvgl2peqwfefg2qsvhehtnru0xe_5kchbqtnhey5xq-xkrstdqtae_du9sk0-vaqry2c9xqmgzmpyrnya8jg_vbqc664gwvzoepgsgp2ooug9ubqvs50qbk2rfmimyvpacahzblzh_qtxcrtqpy8dfkkf-ezgif_com-webp-to-jpg-.jpg

Innen aztán egyenesen az amerikai Combichrist közreműködésével készült Prefab indusztriális világába csöppenünk. A dalon erősen érezhetők az electro-industrial és az aggrotech műfaji jegyei, ami persze egyáltalán nem meglepő, hiszen Andy LaPlegua és zenekara éppen ezen a területen mozog otthonosan. A Prefab dühös, lendületes, helyenként már-már gépies ritmusokra épülő szerzemény, amelynek nyers energiája azonnal magával ragadja a hallgatót. LaPlegua agresszív, rekedtes vokálja remekül simul Helle tiszta énekéhez, a két hang közötti kontraszt pedig még karakteresebbé teszi a dalt. Az elektronikus elemek itt már nem egyszerű hangulati kiegészítők, hanem a zúzás szerves részei.

Ami különösen szívmelengető, hogy az együttes zenéjét, ahogyan eddig is, most is áthatják a közép- és kelet-európai népzenei hatások. Helle és zenekara sosem titkolták, mennyire büszkék a gyökereikre, a Monumental szerzeményeiben azonban mintha a korábbiaknál is hangsúlyosabban jelenne meg ez a kissé népies ízvilág.

A már jól ismert szimfonikus és progresszív metalos megoldások egészen különös, mégis meglepően szerethető elegyet alkotnak a retrofuturisztikus billentyűtémákkal és az indusztriális lüktetéssel. Elsőre talán nehéz elképzelni, hogyan férhet meg egymás mellett ennyi, látszólag teljesen különböző zenei világ, a banda azonban valahogy eléri, hogy az egész természetesnek hasson. A népzenei motívumok pedig nemhogy kilógnának ebből a furcsa egyvelegből, hanem éppen ezek adják meg az egésznek azt a sajátos, hamisítatlan Ignea-ízt, amely miatt már az első néhány hangból felismerhető a zenekar.

Címéhez méltón a Monumental valóban monumentális hangzást képvisel. Szinte valamennyi szerzeményben ott rejlik az a fajta grandiozitás, amely könnyen átcsúszhatna csöpögős pátoszba, az Ignea azonban szerencsére messziről elkerüli ezt a csapdát. Ennek egyik legékesebb példája a What Buildings Dream of, amely hipnotikus dallamaival szinte észrevétlenül szippantja be a hallgatót.

Az ezt követő, alig háromperces I Am in Hell Helle fájdalmasan szép énekével teremt egészen különleges atmoszférát. A rövid, melankolikus tétel után a több mint hétperces Between No Longer and Not Yet következik, amely nemcsak az album leghosszabb, hanem talán zeneileg az egyik legsötétebb szerzeménye is. A lassabb tempó, a súlyos, gyötrelemmel teli dallamok és a nyomasztó atmoszféra egészen más oldalát mutatják meg a zenekarnak. Helle lágy, szinte törékeny éneke és mély hörgései váltják egymást, mintha a fájdalom egyszerre próbálna megszólalni és kitörni belőle. A dal hét és fél perce ellenére egy pillanatra sem válik unalmassá, sőt, számomra éppen ez az egyik legmegragadóbb szerzemény a korongon.

856497922_18572153314076950_2408006335550004126_n.jpg

A már említett, Britta Görtz közreműködésével készült Harmony Manufactured után pedig a Nadir zárja a lemezt. A valamivel több mint kétperces instrumentális darab egészen különös búcsú: nincsenek dübörgő dobok, súlyos gitárriffek vagy elementáris hörgések, csupán a szomorkás vonósok maradnak. A korábban hallott grandiózus hangszerelés helyét átveszi a visszafogottság, amely talán még megrázóbbá teszi a lezárást. Mintha a lemez végére minden elcsendesedne, és csak az emlékek maradnának utánunk.

A Monumental nem egyszerűen méltó a címéhez, hanem az Ignea eddigi pályafutásának - szerintem- legkiemelkedőbb alkotása. Merész, sokszínű, érzelmekkel teli és elképesztően erőteljes lemez, amelyen a zenekar úgy egyensúlyoz a szimfonikus metal, a progresszív megoldások, a népzenei motívumok és az indusztriális elektronika között, hogy közben egy pillanatra sem veszíti el saját karakterét. Helle éneke ezúttal is lenyűgöző, legyen szó fájdalmasan gyönyörű, tiszta dallamokról vagy elemi erejű hörgésekről. A kilenc szerzemény pedig egyetlen összefüggő, súlyos és mélyen emberi történetté áll össze.

És akkor beszéljünk arról is, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Miközben mi kényelmesen hátradőlve, fejhallgatóval a fejünkön hallgatjuk ezt a fantasztikus albumot, a zenekar tagjai egy olyan országban élnek, amelyet több mint négy és fél éve pusztít az orosz invázió. Ahol a légiriadó nem egy film hanghatása, az áramszünet nem néhány órás kellemetlenség, és ahol még egy zenei stúdió sem feltétlenül jelent biztonságot. Az együttes ilyen körülmények között írta meg és rögzítette ezt a rohadt jó lemezt. Ehhez nemcsak tehetség, hanem elképesztő kitartás, elszántság és lelkierő is kellett.

Persze, egy albumot elsősorban a zenéje alapján kell megítélni. A Monumental azonban ebből a szempontból sem szorul semmiféle engedményre. Nem azért kiváló, mert háború idején született, hanem azért, mert egyszerűen kibaszott jó. A körülmények viszont még súlyosabbá teszik mindazt, amit hallunk rajta. A honvágy, az emlékek, az elveszett otthonok és a bizonytalan jövő itt nem távoli, elvont fogalmak, hanem húsba vágó valóság.

Az Ignea ezzel a lemezzel számomra ismét bebizonyította, hogy a metal nem csupán a hangerőről és a zúzásról szól. Képes emlékezni, gyászolni, dühöngeni és reményt adni is. És amikor a Nadir utolsó, szomorú hangjai is elhalnak, az ember egy ideig még csendben ül.

Mert vannak lemezek, amelyek a lejátszás végével befejeződnek. És vannak olyanok, amelyek még sokáig ott maradnak bennünk. A Monumental az utóbbiak közé tartozik.

10/10

Ignea - Monumental

Megjelenés: 2026. október 23.
Kiadó: Napalm Records
Játékidő: 41:56

Zenészek:

Olha "Helle" Bohdanova – ének

Dmytro Vinnichenko – gitár

Oleksandr Kamyshyn – basszusgitár

Yevhenii Zhytniuk – billentyűs hangszerek

További közreműködő:

Dmitry Kim – dob

Vendégzenészek:

Andy LaPlegua (Combichrist) – vendégének, Prefab

Britta Görtz (Hiraes) – vendégének, Harmony Manufactured

 

Dallista:

  1. Darkness

  2. Dreams of Lands Unseen

  3. Presence of the Past

  4. Prefab

  5. What Buildings Dream of

  6. I Am in Hell

  7. Between No Longer and Not Yet

  8. Harmony Manufactured

  9. Nadir

720282097_1519064286334688_3974865715457676491_n-ezgif_com-webp-to-jpg-converter.jpg

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://femcsajok.blog.hu/api/trackback/id/tr7819190241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása