A Butcher Babies hamarosan új fejezetet nyit történetében: október 2-án jelenik meg a zenekar Nightbloom című albuma, amely az első nagylemezük Carla Harvey távozása óta. Heidi Shepherd így most először egyedül viszi a vokális frontot, az új anyag pedig nemcsak a banda számára jelent újjászületést. Az énekesnő saját életének legsötétebb időszakait, vallásos neveltetését, egy fiatalon kötött és zátonyra futott házasságát, mentális mélypontjait és az ezekből való talpra állást is beengedte a dalokba - erről mesélt most egy internetes metalmagazinnak.

A lemez már a nyitányával jelzi, hogy ezúttal másféle anyagra számíthatunk. A Lost in Your Touch első pillanataiban nincs elsöprő gitárfal vagy üvöltés, helyette Heidi egy rendkívül személyes kérdéssel indítja az albumot.

Már ebből a kezdésből tudod, mire számíthatsz ezen az albumon. Tudod, hogy ez személyes lesz. Olyan, hogy: »Oké, itt most mélyre ásunk. Kapaszkodj.«

- mondja az énekesnő.

A Nightbloom megszületéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy Heidi a harmincas évei végén életében először terápiába kezdett. Ekkorra olyan sötét lelkiállapotba került, hogy az is megfordult a fejében, talán jobb lenne, ha már nem lenne itt. A terápia során azonban olyan régóta elfojtott emlékek és érzelmek törtek felszínre, amelyek végül utat találtak maguknak a zenében.

Mindezt a terápiának tulajdonítom. Korábban igazából nem volt teljes értékű csatornám ezeknek az érzelmeknek és elfojtott emlékeknek a kiengedésére. Egyszer csak elárasztott ez a rengeteg érzés, és tudtam, hogy az én kivezető utam a zene lesz. A dalokat Henryvel (Flury, a banda gitárosa és Heidi párja) közösen írtuk. Ezúttal nem állítottunk magunk elé műfaji vagy egyéb korlátokat, bezárkóztunk a stúdióba és hagytuk, hogy az ötletek arra menjenek, amerre természetesen akarnak.

Egyszerűen minden kijött belőlem. Kiömlött belőlem egyenesen a billentyűzetre. Abban a pillanatban azt éreztem: itt vannak bennem ezek az érzések, ezeket a dalokat írom, és ezt ki kell engednem magamból. Meg kell csinálnom.

- tárta fel a folyamat lelki részét Heidi, aki elmondta: a lemez egyik legszemélyesebb darabja a Black Clouds Over Georgia.

A zene önmagában is szokatlan terepre viszi a csapatot: trap alapok és country-hatások jelennek meg benne, Henry gitárszólója pedig szinte párbeszédet folytat Heidi énekével.

A dalban Shepherd ahhoz a pillanathoz tér vissza, amikor véget ért első házassága.

Heidi szigorú mormon vallási környezetben nőtt fel, amelyben már fiatalon olyan szerepet kellett volna magára öltenie, amelyben soha nem érezte igazán otthon magát. Nagyon fiatalon házasodott össze akkori párjával a mormon templomban, miközben belül már akkor is érezte, hogy valami nincs rendben. Húszévesen végül elvált, ám abban a vallási közegben, amelyből érkezett, ezt súlyos kudarcként élte meg.

Abban a vallásban, amelyben felnőttem, a válásra úgy tekintettek, hogy… egyszerűen nem csinálsz ilyet. Emlékszem, azt mondtam anyámnak: »Talán csak szülnöm kellene egy gyereket, és akkor az majd helyrehozza a kapcsolatot.« Most visszagondolva csak azt tudom mondani: te jó ég, ennél rosszabb ötletem aligha lehetett volna. De akkor arra gondoltam: »Nem bukhatok el.« Ma már látom, hogy azokból az összetört darabokból rengeteg gyönyörű dolog született az életemben.

A fiatal Heidi számára ekkoriban két menedék létezett: a sport és a zene.

Tehetséges atlétaként a Junior Olympics versenyein is indult, majd az egyetemi csapatban futott egészen addig, amíg el nem törte a hátát. A futás fizikai menekülést jelentett számára, míg a heavy metal valami sokkal mélyebbet adott.

Esténként megszereztem az egyetemi futópálya kulcsait, a kocsimmal odaálltam a kerítéshez, felkapcsoltam a fényszórókat, miközben a discmanemen Linkin Park szólt. A sötétben teljesen egyedül futottam azon a pályán, csak az autóm fényszórói világítottak rám, és egyszerűen kiengedtem magamból minden érzelmet.

Az új korong történetében újra és újra visszatér ugyanaz a motívum: amikor Heidi életében valami szétesett, a zene maradt az egyik dolog, amelybe kapaszkodni tudott.

A Butcher Babies korai időszakában súlyos evészavarral, bulimiával küzdöttem, és végül az éneklés segített felismernem, hogy nem folytathatom azt, amit a saját testemmel teszek. Tudtam, hogy ha így folytatom, nem leszek képes énekelni. Károsította a hangszálaimat. Mindent tönkretett, és végül ez adott bátorságot és erőt ahhoz, hogy abbahagyjam azt, amit a testemmel műveltem.

2019 decemberében újabb rendkívül mély időszak következett. Erről szól a Butcher Babies koncertjein is rendszeresen előkerülő Last December.

Voltak olyan gondolataim, hogy talán nem akarok többé itt lenni. Ebben az időszakban különös, visszatérő álmaim voltak. Éjszakáról éjszakára azt álmodtam, hogy a színpadon állok. Ez szó szerint emlékeztetett arra, mi a célom, és arra, hogy itt kell lennem. Még van dolgom.

A Last December előadása közben a közönség ma is szinte teljesen elcsendesedik. Az új lemez felvételeikor pedig Howard Benson producer arra ösztönözte Heidit, hogy még mélyebbre menjen, és még kevesebbet rejtsen el abból, amit valójában érez. Ennek eredménye többek között a Black Dove, az album egyik legsúlyosabb dala, amelynek központi gondolata már nem a megtörés, hanem annak felismerése, hogy minden ellenére még mindig áll.

A személyes dalok megszületésével azonban a történet nem ért véget. Heidi számára ezek színpadi előadása újabb része lett a feldolgozásnak.

Tényleg azt érzem, hogy amikor élőben játszhatom ezeket a dalokat, az a terápiám egy újabb formája. Amikor fent állok és eléneklem őket, a negatív élményeket valami pozitívvá változtatom, és gyönyörű új emlékeket teremtek belőlük. Ennek erejét a közelmúltbeli európai turnén különösen közelről is láthattam. Az egyik koncerten megláttam egy rajongót, aki addig megállás nélkül pogózott és teljes erőből tombolt a dalokra. Amikor azonban megszólalt a Lost in Your Touch, a férfi hirtelen összeomlott. A barátai tartották, miközben kontrollálhatatlanul sírt. Először azt hittem, megsérült vagy rosszul van. A dal végén a színpadról megkérdeztem, jól van-e, a férfi pedig visszakiabált, hogy "Igen, köszönöm!""

Heidi szerint éppen ez az egyik legfontosabb változás: a közönség előtt felvállalni saját traumáit egyben azt is üzeni másoknak, hogy nekik sem kell elrejteniük azt, amit éreznek.

Imádom ezt… engedélyt adni arra, hogy érezz. Igen. És én is érzem, amikor rám néznek, amikor értik, amit mondok, és megértenek engem. A merchpultnál hallom a történeteiket is.

Valahányszor arra gondolok, hogy »talán ez egy kicsit leülteti a koncertet, talán inkább végig pörgősnek kellene maradnunk«, mindig ott van az a néhány ember, aki utána odajön és elmeséli a saját történetét. És akkor érzed: mindannyian együtt vagyunk ebben.

A Nightbloom így nem egyszerűen az első Butcher Babies-lemez Carla Harvey nélkül. Heidi számára annak dokumentuma lett, hogyan lehet évtizedeken át cipelt szégyenből, vallási kötöttségekből, önpusztításból és élete legsötétebb időszakaiból végül valami újat létrehozni.