Július 29-én kerül a boltok polcaira az Arch Enemy új albuma, a "Deceivers", amelyről a Deceiver, Deceiver, a House Of Mirrors és a Handshake With Hell című szerzeményekhez készült videókat már láthattuk.

Most Michael Amott, a zenekar gitárosa mesélt arról, miként változott a lemezkészítés folyamata az évek során:

Van egy stílusunk, amely a több, mint 25 éves pályafutásunk során forrt ki, de a zene iránt még mindig nagy szenvedélyt érzünk. Ez a hajtóerő. Mindig van valami, amit ki lehet próbálni, ezek apró új dolgok, amelyekkel eddig nem kísérleteztünk. A zene végtelen. De hűek maradunk az Arch Enemy hangzáshoz. Nem akarunk túl messzire távolodni a gyökereinktől.

- kezdte a zenész, majd így folytatta:

Én ezt gondolom, de nemrégiben meghallgattam az első albumunkat; annyira más ahhoz képest, amit most csinálunk. Szóval volt előrelépés, de azt hiszem, ez egy természetes fejlődés volt. Valami, ami természetes módon történt meg. Sokat gondolkodunk ezen. Azt hiszem, minden albumon új elemeket akar az ember, és ez fontos. Ez megvan nálunk is, de nem próbálunk túl sokat egyszerre csinálni. A zenekar 'munkamódszere' is változott: eddig úgy működött, hogy kiadunk egy-két dalt, kijön a lemez és turnézni indulunk. Most viszont másképp működik a dolog: több kislemezt adtunk ki, hiszen a dolgok is megváltoztak az elmúlt években a koronavírus miatt. Amúgy ez a kiadónk ötlete volt.

A csapat énekesnője, Alissa White-Gluz pedig nem nemrég felfedte: az ő albuma is elkészült - a frontasszony 2016 óta dolgozott kiadványán, amelynek megjelenési dátumát még nem tudni.

Fernanda Lira neve első körben a brazil Nervosa kapcsán csenghet ismerősen, hiszen a thrash metalban nyomuló zenekarnak 2011-től 2020-ig volt énekese. Előadásmódjában a hörgést alkalmazza, emellett mind az előbb említett csapatban, mind jelenlegi együttesében, az old school death metalos Cryptában ő tölti be a basszusgitárosi posztot is.

A forróvérű latina zene iránti szeretete nagyon korán megmutatkozott, már 14 éves korában arról álmodozott, hogy egyszer ő is színpadon állhat. Kevesen tudják azonban, ki is volt a kamasz Fernanda példaképe - erről egy tavalyi Instagram-posztjában rántotta le a leplet, ugyanis az énekesnő, akiért megszállottan rajongott, nem más volt, mint Tarja Turunen, aki még a Nightwish tagja volt, amikor tinédzser éveit taposta.

Gyerekként már ismertem a Kiss és az Iron Maiden zenéjét. Aztán később kitört a DVD-láz, és édesapámtól kaptam két koncertfelvételt is: az egyik a Helloween "High Live"-ja volt, a másik pedig a Nightwish "From Wishes To Eternity"-je. Akkoriban már a dallamos metalért voltam oda, szinte minden nap megnéztem őket és elkezdtem megvenni a lemezeiket. 

- kezdte visszaemlékezését a zenészlány.

Aztán elmentem egy Nightwish-koncertre, és Tarja azonnal a példaképem lett. Egy hét alatt megtanultam az egész DVD-t. Apukámnak megvolt az "Oceanborn" című album, és szinte sokkot kaptam az érzelmektől, annyira tökéletes lemez volt.

- folytatta, azt pedig tudni lehet, hogy nem ő az első énekesnő, akit a finn zenekar ezen kiadványa megihletett, hiszen az Epica frontasszonya, Simone Simons is az Oceanborn meghallgatása után döntött a klasszikus ének mellett.

Onnantól kezdve a nap 24 órájában Nightwish-t énekeltem, de mivel rossz technikát használtam, a hangszálaimon egy ciszta nőtt. Amikor a "Once" megjelent, már nagyon nagy rajongójuk voltam. 2004-ben Brazíliában is felléptek, és én nem aludtam, nem ettem, ott álltam az első sorban. Fáztam, esett az eső és éhes voltam. Aztán néhány évvel később, már szóló énekesként Tarja dedikálást tartott, én pedig mindenképpen el akartam jutni rá, noha korlátozott létszámú esemény volt. A barátaimmal korán felkeltünk és végül bejutottunk. Csak sírtam és remegtem, amikor elmondtam neki, mennyire fontos nekem. A "Wishmaster" lemezt dobtam oda az asztalra, hogy autogramot adjon rá, ahogyan a képen is látható. Ő mindig nagy szenvedélyem volt a metalzenében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fernanda Lira (@fefemetal) által megosztott bejegyzés

Ukrajnában február 24-e óta háború dúl, miután Oroszország megtámadta szomszédját. Nemrégiben írtunk arról, hogy a Jinjer két új póló designnal segíti szülőhazáját - a bevételek 100%-át segélyszervezetek számára juttatják el.

A Tatiana Shmayluk vezette banda ma boldogan számolt be arról, hogy a különleges ruhadarabokból március eleje óta több, mint 11 ezer darab talált gazdára, és ezzel több, mint 130 ezer eurót gyűjtöttek össze a rászorulóknak. 

Az első, összesen 10 ezer eurónyi adományt már elküldtük egy kijevi menedékhelyre, ahol 300 ember él és kap védelmet, valamint egy szlovákiai humanitárius konvojnak, amely sürgősségi orvosi felszerelést, élelmiszert és ruhát gyűjt, hogy Ungvárra szállítsák a háború kezdete óta súlyosan sújtott Harkiv és Csernyihiv régiók menekültjei számára. Hamarosan további friss híreket közlünk arról, hogy az adományaitok hol és kiknek segítettek!
Az egész zenekar, a stáb, a kiadó és egész Ukrajna nevében - KÖSZÖNJÜK NEKED!

- hálálkodott az együttes a Facebookon, ha pedig Te is szeretnél segíteni azokon, akik ártatlanul szenvednek a háború miatt, ITT megrendelheted a kiválasztott pólót!

1992-ben jelent meg a kaliforniai Anaheimben alakult No Doubt debütáló albuma, amely az együttes nevét viselte. Első kiadványukat lagymatag érdeklődés övezte, azonban az 1995-ös "The Beacon Street Collection", amely a csapat védjegyévé vált ska punk jegyében készült, meghozta az áttörést. 

De a világhírnév a "Tragic Kingdom" (szintén 1995-ben került boltokba) című albummal érkezett meg, amelyről a Don't Speak című kislemez 16 hétig a Billboard 100 legnépszerűbb száma között volt. A dal 1996 áprilisában jelent meg, azt pedig valószínűleg minden rajongó tudja, hogy az énekesnő Gwen Stefani és a basszusgitáros Tony Kanal kapcsolatáról szól. A Tragic Kingdom az USA-ban elérte a Billboard 200-as lista első helyét, Új-Zélandon és Kanadában is listavezető lett. Európában is több országban hetekre kibérelte az albumlisták első helyét, például Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon és az Egyesült Királyságban.

A következő nagylemezek ("Return of Saturn - 2000, Rock Steady - 2001, Push and Shove, 2012) szintén népszerűek lettek a rajongók körében. 

A sikert megelőzően viszont tragikus események és drámák tarkították a csapat életét. 

A zenekarnak megalakulásától (1986) tagja volt John Spence is, aki Gwennel osztotta meg az énekes részeket. 1987-ben, decemberben éppen a Los Angeles-i Roxy Theatre-ben leszervezett koncertjük miatt izgultak, egy lemezszerződés is kilátásban volt, amikor borzalmas dolog történt: John öngyilkos lett. Ez majdnem a banda feloszlásához vezetett.

John az egész zenekart inspirálta. Azt hiszem, nem ismertem őt eléggé...

- nyilatkozta 1997-ben a People magazinnak Gwen, amikor a Tragic Kingdommal turnéztak, a Don't Speak pedig világszerte a listák csúcsát ostromolta. 

Végül a koncertet megtartották, amelyet továbbiak követtek, a csapatot pedig úgy definiálták, hogy 'átmenetet képeznek a glam haldoklása és a feltörekvő grunge mozgalom között.'

1990-ben jött el a nagy pillanat a csapat életében: lemezszerződést kötöttek az újonnan alakult Interscope kiadóval, ekkor felállásuk a következő volt: Gwen és testvére, Eric, Tom Dumont (gitár), Adrian Young (dob) és Tony Kanal (basszusgitár).

Eric később kilépett az együttesből, így négyesben folytatták tovább. Azonban nem ez volt a legnagyobb gond...

Gwen 1987-ben összejött az akkor zenekarhoz csatlakozó Tonyval, akivel a kapcsolat elég nehezen indult. A zenész ugyanis az énekesnő bátyjának, Ericnek volt az egyik legjobb barátja, és nem érezte tisztességesnek, hogy romantikus szálak fűzzék Gwenhez. Végül Gwen kitartásának köszönhetően megtört a jég és egy pár lettek. 7 évig jártak, de 1994-ben pontot tettek a kapcsolat végére, ugyanis míg Gwen házasságot és gyermekeket tervezett, addig Tony még nem akart elköteleződni. Ez újra veszélybe sodorta a zenekart, ismét közel kerültek a feloszláshoz. Eric ráadásul pont ekkortájt szállt ki a formációból és a The Beacon Street Collection felvételei is ez idő tájt zajlottak, így az énekesnő és az indiai származású basszeros szakítása igencsak megnehezítette a folyamatot.

Épp hogy kihevertük a szakítást, amikor turnéra indultunk és minden interjúban a dal hátteréről kérdeztek minket. Szinte óránként feltéptük ezt a sebet. Brutális volt, nem tudom, hogy jutottunk túl rajta...

- magyarázta Tony.

A Don't Speak több verzióban is felvételre került, rengeteg változtatáson esett át, mire felkerült az albumra. Eredetileg Eric kezdte el írni a szöveget, majd Gwen átalakította, hogy tükrözze az akkori érzéseit. És milyen jól tette, hiszen a szerzemény a csapat mai napig legismertebb dala.

2015-ben, Stockholmban alakult a modern metalban nyomuló Metalite, amely csapat eddig három nagylemezt adott ki ("Heroes in Time" - 2017, "Biomechanicals" - 2019 és "A Virtual World" - 2021).

A zenekar énekesnője Erica Ohlsson, akiről nemrég a Sireniát alapító Morten Veland kapcsán is írtunk - a norvég zenész Mortemia nevű projektjének egyik dalában, a Lost Horizonban is hallatta hangját.

Most egy igen érdekes felvétellel jelentkezett a svéd formáció: Ericáék a Sonata Arctica Full Moon című dalát dolgozták fel, a szerzeményről pedig minden bizonnyal a banda rajongói tudják, hogy az 1999-es "Ecliptica" című albumon jelent meg.

Íme, a Metalite verziója:

"Circus Of Doom" címmel, január 21-ével jelent meg a Battle Beast hatodik nagylemeze, amely hangzásában a 2019-es "No More Hollywood Endings" vonalát követi.

A korongról megjelent a Master Of Illusion, a Where Angels Fear To Fly, az Eye of the Storm, valamint a Wings Of Light. A mai napon újabb felvétellel jelentkezett a Noora Louhimo vezette finn heavy/power metalos formáció, ez pedig a The Lightbringer: 

Néhány nappal ezelőtt egy internetes rockmagazin kapta mikrofonvégre Tarja Turunent, aki ezúttal a rajongói által feltett kérdésekre válaszolt készséggel.

Néha igen vicces kérdéseket is intéztek az olvasók Tarjához, mint például, hogy adott-e már ki olyan magas hangot magából, hogy bármilyen üveg összetört?

Egy lámpával megcsináltam! Zenei középiskolába jártam, és a próbateremben énekeltem. Volt egy lámpa, amivel gond volt; amikor bizonyos frekvenciákat elértem a hangommal, elkezdett furcsán zúgni. Elkezdtem játszadozni vele, nagyon hangos hangerővel kezdtem énekelni és egyszer csak kipukkadt. Annyira boldog voltam, hogy lerohantam a lépcsőn és üvöltöttem a barátaimnak: "Ó, Istenem! Most törtem szét egy lámpát a hangommal! Gyertek és nézzétek meg, már nem működik!"

Leghíresebb rajongója tudomása szerint a híres brazil író, Paulo Coelho, akinek munkásságáért az énekesnő is odavan. Amikor az Outlanders projektet létrehozta, írt Coelho úrnak, hogy megkérezze: felhasználhatja-e a szövegeit a dalokban? A válasz Tarja elmondása szerint úgy jött, mint egy bumeráng, és ennyi állt benne: "Az én múzsám! Ó, Istenem!" Azóta is tartja a kapcsolatot az íróval. 

Tavaly novemberben megjelent önéletrajzi kötetében, a Singing In My Blood-ban Tarja felfedte: 2018 őszén stroke-on esett át. Maradt-e valami nyoma a betegségnek?

Szerencsére nem okozott maradandó egészségkárosodást, de hatással volt rám. Körülbelül egy évbe telt, mire magamhoz tértem. Őszintén megmondom, féltem...

- emlékezett vissza a szörnyűségre az énekesnő, akit szerencsére férje, Marcelo Cabuli azonnal kórházba vitt, így időben vérrögoldó kezeléshez jutott. Az iszkémiás (elzáródásos) stroke esetében a beteget legkésőbb 3-4 órán belül gyógyszeres infúziókúrában kell részesíteni, hogy minél kevesebb agyterület szenvedjen károsodást.

Minden reggel, amikor felébredtem, és minden este, amikor lefeküdtem aludni, erre gondoltam. Ez borzasztó félelmetes, mert ráébresztett arra, hogy egy másodperc töredéke alatt mindent elveszíthettem volna. Miután felépültem, segítséget kértem, minden héten beszélgettem egy mentorral. Nagyon nagy sokk volt számomra a stroke, hiszen egészségesen élek és mindig vigyáztam a testemre.

Melyik koncerthelyszínt tartja az eddigi legkülönlegesebbnek az énekesnő?

Tarja:

Plovdivban [Bulgária] egy szimfonikus zenekarral léptem fel, egy szabadtéri amfiteátrumban, egy történelmi helyen. Mindig sok ajándékot kapok a rajongóimtól, és nagyon sok tehetséges ember vannak közöttük! Egyikük küldött nekem egy festményt, amely azon a koncerten készült, és megörökítette rajta az arcomat, a hajamat, az amfiteátrumot. Ott van a falamon a dolgozószobámban!

Azon albumnak, amely leginkább leírja Tarját, legutóbbi stúdiókorongját, az "In The Raw"-t nevezte meg, amely 2019 nyarán került boltokba.

Ez a lemez mondja el leginkább, ki vagyok én jelen pillanatban. Közvetlenül az agyvérzés után kezdtem el írni a dalszövegeket az albumhoz, és ez az oka annak, hogy ezt az albumot választottam - abszolút nyers. Az egész folyamat terápiás jelleggel bírt, azt hittem, nem leszek képes megcsinálni. Amikor először ültem le a számítógépem elé, csak egy üres képernyő volt előttem. A világ összes kétsége volt bennem, de végül sikerült.

Még néhány érdekességet elárult a fanoknak Tarja: például élete legcikibb színpadi történése az volt, amikor még a Nightwish tagja volt, és egyik koncertjükön egy PVC-szerű fellépőruhát viselt.

"Úgy izzadtam benne, mint egy disznó! A cipzár egyszer csak szétnyílt a ruhám hátoldalán, én énekeltem tovább és közben azon gondolkodtam, mit tegyek?! A színpad mögé rohantam, hogy keressek egy színben hozzá passzoló szigetelőszalagot vagy valamit, de nem ragadt a ruhámhoz, a bugyim pedig sárga színű volt. Végül egy törölközőt tekertem a derekamra és a koncert hátralévő részét úgy csináltam végig. 

- elevetítette fel a vicces sztorit Tarja, aki azt is felfedte: Marco Hietalával, egykori csapattársával jóban vannak, sőt, a zenekar agyával, Tuomas Holopainennel is váltott pár e-mailt, de ennyi. A legképtelenebb dolog pedig, amit magáról olvasott, hogy dívának kiáltották ki.

A holland Delain tavaly februári feloszlása óta nem sok hír érkezett a csapat háza tájáról, noha Martijn Westerholt alapító azt ígérte: életben tartja a zenekart. Mindeközben tavaly megalapította az Eye of Meliant, amelyben az Auriból is ismert finn énekesnő, Johanna Kurkela hallatja hangját - első albumukat június 21-én jelentetik meg "Legends Of Light" címmel.

Tegnap törte meg a csendet a zenész a Delain hivatalos Facebookos oldalán: megtudhattuk, hogy egy vadonatúj nagylemezzel készül visszatéri a színpadra az együttes, valamint a volt frontlány, Charlotte Wessels mikrofonja is új gazdára talált - a hölgyről csak annyit árult el, hogy egy ismert énekesnőt köszönthetünk majd a személyében. Annyit viszont már tudni lehet, hogy Rob van der Loo, az Epica egykori basszerosa, aki a Delainnel is többször dolgozott együtt, állandó tagként csatlakozott a csapathoz.

A banda hat stúdióalbumot és egy koncert DVD-t adott ki 2006 óta, rengeteg vendégzenésszel is együtt dolgoztak, mint pl. Marco Hietala (ex-Nightwish), számtalan sikeres turnét bonyolítottak le, Magyarországra pedig szinte már-már hazajárt a csapat.

Négy lány alkotja a Dogma nevű csapatot, akikről túl sokat még nem tudunk, többek közt azt sem, honnan származnak, csak annyit, hogy beceneveik: Nixe, Lamia, Abrahel és Lilith - azaz mindannyian egy-egy démoni nevet viselnek. Egy kedves olvasónk hívta fel rájuk a figyelmünket.

Kik vagyunk mi? Egy vallás? Egy zenekar? Egy szekta? Mozgalom?
Az vagyunk, aminek te akarsz minket látni... Lehetünk minden, vagy lehetünk semmi. Te választasz... 

Mi vagyunk a DOGMA, és mi vagyunk az anti-DOGMA. Ébredjetek fel! Nyissátok ki a szemeteket. Az apácák egy istent követnek. Élvezetek nélkül élnek, és azt állítják, hogy tartózkodnak a szexuális kapcsolatoktól. Megdöntjük az apácák jelképeit, mert pontosan az ellenkezőjét képviselik annak, amit mi hirdetünk. Ők nem szabadok. Mint az emberi faj sok szereplője, ők is megfosztják magukat a teljes élet gazdagságától. Mi a teljes szabadságban hiszünk, amelyet nem köt semmilyen "istenbe" vetett hit. Minden ember a saját istene.

- írja a zenekar weblapján.

Az ijesztő külső ellenére a csajok nem valami überbrutál black vagy death metalt játszanak, hanem inkább a dallamos, tiszta énekes műfajban nyomulnak - a tiszta ének mellett természetesen van egy kis morgás is.

Első videoklipjük, a Father I Have Sinned ("Atyám, vétkeztem") március 10-én került fel a Youtube-ra, jelenleg 38 ezer megtekintésnél jár, és igencsak látványosra sikerült. Íme!

A Valenciából származó melodikus death metalt játszó Synlakross március 31-ével adja ki új középlemezét, amely az "Ideas Are Bulletproof" címet kapta. A zenekarnak eddig négy albuma jelent már meg, ezek sorrendben: ("Melodichrome" (2013), "Death Bullets for a Forajudo" (2016), "Malice Murder" (2018), "0K4M1" (2021).

A Patricia Pons énekesnő vezette társulat februárban hozta ki az EP-ről a Last [Tour] Requiem című szerzeményt, majd e hónap elején elárulták: hamarosan újabb dallal jelentkeznek.

10-ével jelent meg az új szám és a hozzá készült videó - íme az Art Of Dying: