A Taleteller ötlete 2010-ben született meg Budapesten Tóth Tibor elméjében. Az ötlet a
következő volt: hozzunk létre egy olyan szimfonikus metál bandát, ami kifejezetten egy történetet
dolgoz fel albumonként. Miután megosztotta az elképzelését Mészáros Róberttel úgy döntöttek,
hogy megalapítják a Taleteller-t. Róbert basszusgitárosként, nem sokkal később Róth Miklós
dobosként csatlakozott az együttesbe. Énekesnőként Sárközy Edina érkezett, majd Dobos Csaba, mint dobos.
2014. február 14-én, Hope Dies Last címmel demo albumot jelentettek meg, majd több tagcsere is lezajlott az együttesben. A zenekar Aurora című dala és a hozzá készült klip 2020. június 30-án jelent meg, az album pedig őszre várható, The Path címmel. Az interjúban a banda alapítójával, Tiborral beszélgettünk.
Nagyon örülök a felkérésnek. Igazat megvallva, mindig is nagyon szerettem a zenét, de komolyabban 16 éves koromban kezdtem el foglalkozni vele. Ekkortájt vettem meg az első szintetizátoromat is amin főként Nightwish számokat kezdtem el megtanulni... abban az időben szinte csak az ment az mp3 lejátszóban. Azóta természetesen mást is szívesen hallgatok, például Delain-t, Sirenia-t, Symphonic X-et, de nagyon szeretem a filmzenéket is és Yann Tiersent.
Igazából mindenkivel békében, mély barátságban váltunk el. Maga a zeneszerzésben ez nem okozott gondot, inkább olyan új tagok keresése volt nehéz akikkel egy húron pendülünk, jól kiegészítjük egymást. Úgy vélem ez elengedhetetlen, a jó munkához. Misit történetesen onnan ismerem, hogy ő volt az első Taleteller rajongó akivel életemben találkoztam. Ez azért érdekes mert ő olyan számokba szeretett bele, amik még nagyon a zeneszerzői pályám elején születtek, szóval mai szemmel nézve nem igazán vagyok tőlük elragadtatva. Kitudja, egyszer talán kiadjuk ezeket is... :) Szóval megtudtam, hogy Misi elég otthonosan mozog a szimfonikus művek világában, például zongora műveket írt, amik elnyerték a tetszésemet. Ekkor felajánlottam neki, hogy mi lenne ha megpróbálnánk közösen dolgozni, ő természetesen igent mondott. Az első munkánk pont az Aurora volt, és ez alatt kiderült, hogy nagyszerűen tudunk együtt dolgozni: ő mindent kicsit túl gondol, én mindent kicsit alul, szóval kiegészítjük egymást.
Annát a Youtube-ról ismertem meg, mivel többször énekelt Vállai Krisztiánnal, és ezekben a számokban tetszett meg a hangja. Facebookon megtaláltam, ráírtam és szinte azonnal vissza is írt... Amikor személyesen találkoztunk, akkor már éreztük, hogy tudnánk közösen dolgozni, hiszen ő is ebben a világban mozog, tetszettek neki a demók amiket vittünk, és emberileg is egy hullámhosszon voltunk. A stúdióban pedig bebizonyította, hogy rendkívül jól tud alkalmazkodni, nagyon jó meglátásai voltak, amikkel még jobbá tudtuk varázsolni a számokat.
Én írom a zenék többségét, és a dalszövegeket is. Főleg az életemben tapasztalt dolgokat inspirálnak, ezeket írom le a zenékben. Ez kicsit olyan nekem mintha egy napló lenne, ami segít feldolgozni az életben átélt nehézségeket és örömöket. Emelett sok szimbolista költemény(főleg Ady) és filmek is meg tudnak ihletni.
Hát nem egyszerű, mivel mindannyian különböző területeken dolgozunk, teljesen más időbeosztásban. Ezt például alátámasztja, hogy a stúdió felvételeket is több részletben vettük fel. Volt, hogy akár több hónap kihagyással folytattuk a munkát, bár ebben a COVID is hátráltatott minket. Szerintem egy bandában, ami nem csak a "zenélésből él" nagyon precízen kell megszervezni az idejét, hogy minőséget tudjon teremteni a hallgatóknak.
Köszönjük szépen. A The Path egy történetet fog feldolgozni 12 számon keresztül. Egy szürreális mesevilágban játszódik majd és azt kell mondjam elég sokszínű lesz az album. A gyengéd zongorás balladáktól a metalcore-ig minden megtalálható benne. Ha minden jól megy, akkor szeptember környékén fogjuk kiadni. Koncerteket egyelőre még nem vettük napirendi pontra, de nem zárkózunk el semmi elől.