Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Arch Enemy: mindenütt arat a Will To Power

Előkelő helyeken az új album

2017. szeptember 19. - Jurancsik Eszter

aeee_1.jpg

Legfrissebb Facebookos posztjában a svéd/kanadai banda büszkén írta meg, hogy szeptember 8-án piacra dobott albumuk, a Will To Power rengeteg országban igen jól muzsikál és előkelő helyezéseket ért el. Michael Amott, a zenekar vezetője megköszönte a rajongók szeretetét, és elárulta: eddig az együttesnek ez a lemeze szerepel legjobban a listákon. 

 

A csapat a holnapi nappal indul turnéra a koronggal, néhány bulin az ukrán Jinjer erősíti Alissa White-Gluzt és a fiúkat. A fellépéssorozat első fele november 10-ig tart, majd 2018. január 12-től február 14-ig újra nyakába veszi Európát a zenekar.

Alissa White-Gluz: "Az Arch Enemy a második családom!"

Philippe Fachat interjúja az énekesnővel

Itt tudod megrendelni a Hammerworld szeptemberi számát, amelyben egy alapos interjút olvashatsz a svéd csapat jelenlegi énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal. Az újságra elő is fizethetsz, most rendkívül kezdvezményesen.

Komoly változás volt az 1996 óta létező együttes életében, amikor három és fél évvel ezelőtt a német Angela Gossow családi okok miatt távozott a mikrofon mögül, hogy a továbbiakban a csapat menedzsereként ténykedjen tovább. Angela az ezredforduló óta erősítette az Arch Enemy legénységét, aki maga választotta ki utódját az akkor 28 éves, kanadai származású Alissa White-Gluz személyében, akit addig a The Agonist alapítójaként ismerhettünk. Michael Amott, a zenekar főnöke álmában sem gondolta, hogy Alissával még nagyobb rajongótáborra tesznek majd szert. 

alissa0904_1.jpg

Alissa az interjúban az új lemezről, élményeiről és saját magáról is mesélt.

"Sem a War Eternal, sem a Will To Power elkészítése nem volt könnyű feladat. Noha a The Agonist-tal is keményen dolgoztam, itt más kihívásokkal is szembesülnöm kellett. Egy jól ismert bandába kerültem, ahol egy baromi tehetséges és népszerű énekesnő, Angela helyét kellett átvennem, aki számomra is hatalmas példakép. Felkészültem arra, hogy sokan fognak utálni, és nem önmagam miatt, hanem azért, mert én nem Angela vagyok."

- kezdte Alissa, aki elmondása szerint rettegett a War Eternal kiadása előtt, ugyanakkor tudta, hogy minden dal kiválóan sikerült. A lemez globális sikere és a közönség szeretete óriási önbizalmat adott az énekesnőnek és a csapat többi tagjának egyaránt. 

"Azóta több, mint 300 koncertet adtunk, többször körbeutaztuk a világot. Összeszoktunk, >>összeértünk<<, sokkal jobban ismerjük egymást. Én megértettem, Michael mit akar elmondani, megvalósítani, és ő is tudja, mire vagyok képes, mik az erősségeim. Énekesnőként, dalszerzőként vagy csak emberként. Az egész banda erős egyéniségekből áll. Az Arch Enemy nem egy olyan együttes, ahol van egy vagy két frontember, a többiek meg szürke figurák a háttérben. Aki eljön a koncertjeinkre, őt különböző karaktert lát a színpadon, ugyanakkor egy egységes csapatot, és észreveheti, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Amikor beszálltam a zenekarba, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a második családom. Ráadásul ez egy olyan család, amelynek a rajongók is a tagjai. Számomra ez hatalmas ajándék az élettől."

A frontasszony szerint a War Eternal sikere után magasra került a léc, ám elmondása szerint a szeptember 8-ával megjelent új lemez sok szempontból változatosabb lett az előző anyagnál. Gondoljunk például a Reason To Believe-re, amely a formáció életében az első ballada, itt Alissa megvillantja tiszta énekhangját is, ugyanakkor egy érzelmekkel teli, súlyos nóta. Az énekesnő számára is újdonság volt ez a terep, hiszen azelőtt sosem énekelt igazi balladát. Elmondta: ismer olyan embereket, akik azt szajkózzák, hogy egy igazi metálcsapat ne írjon lírai dalt!

alissa2201.jpg

"Én viszont úgy érzem: ettől csak teljesebbek, gazdagabbak lettünk zeneileg. Ez a dal egyébként sem úgy született, hogy írtunk egy kiizzadtunk magunkból egy ilyen számot, mert erre még nem volt példa a banda életében. E dal néhány témáját Michael testvérével, Chris Amottal(ex-Arch Enemy) közösen írta, és amikor megmutatták nekem, azonnal tudtam, mit kell kezdenem vele. Szöveggel együtt kaptam kézhez a dalt, és éreztem, hogy ezt úgy kell elénekelnem, hogy minél több érzelmet fejezzen ki. A komor verzékben ott van a mély fájdalom, az átvezetésekben a kín, a refrénben pedig a remény és a diadal. Ez valóban egy teljesen új arca az Arch Enemynek, a tizedik albumon pedig talán ennek is eljött az ideje. Nekem egyébként az egyik kedvencem az új dalok közül. Úgy gondolom, hogy aki meghallgatja a dalt és értelmezi a szöveget, tudni fogja, hogy nem azért írtuk, hogy egy szélesebb tábort is megcélozzunk vele. Szó nincs erről. Michael ki akart írni valami fontosat magából, és ezt csak egy ilyen hangulatú dallal tudta megtenni. Ez a szöveg ugyan jóval a rock világát megrázó események (Chris Cornell és Chester Bennington öngyilkossága) előtt születtek, de pontosan jelzi, milyen komoly probléma a depresszió. A dal pont erről szól, az én egyik barátom pedig a lemez készítésének idején lett öngyilkos."

- emlékszik vissza Alissa, aki elmondta azt is, hogy a turnékon rengeteg olyan rajongóval találkozik a csapat, akik szintén lelki betegségekkel küzdenek és az ő dalszövegeikből merítenek erőt, hogy átjussanak a nehezebb periódusokon is. 

"A mai világban senkinek nincs könnyű dolga, különösen a fiataloknak, akik keresik a helyüket és önmagukat. Ez a dal nekik is szól."

De vajon az énekesnőnek is voltak ilyen harcai tinédzserként?

"Voltak, mint mindenkinek, igaz, más formában. Én nem annyira önmagammal, hanem a világgal álltam harcban. Kőkemény egyházi iskolába jártam, ahol kötelező volt az egyenruha és megszabták, miről mit gondoljak. Örökre megutáltam az ilyesmit, az elnyomás minden formáját. Innen jön a kék hajam is. Ez nem a show, az image-m része, ugyanis már akkor festettem a hajam, mielőtt a színpad közelébe kerültem volna. És mindez a sulira vezethető vissza. Ezzel fejeztem ki az ellenérzésemet! A lázadás most is bennem van. Rengeteg mocskos dolog zajlik a mai világban, amelyek ellen kötelességünk felemelni a hangunkat. Ezek mind az Arch Enemy, mint a The Agonist dalaiban megtalálható. Nem feltétlenül a politika ez, de tény, hogy a mai társadalom nem igazságos. Elnyomja, kihasználja a gyengébbeket, akik nem tudják megvédeni magukat. Irányítják, manipulálják az emberek többségét."

awg9.jpg

Alissa elárulta azt is: az új anyag nem konceptlemez, és a címe született meg utoljára. Személyes kedvencei közé tartozik a Reason To Believe, a Blood In The Water, de mindegyik dalt szereti az énekesnő. A First Day In Hell-t egy nappal a korong megjelenése előtt mutatta be a banda, erről a tételről így mesélt:

"Ez egy nagyon személyes dalszövegem. Olyasmikről esik benne szó, amelyeket a nagyszüleim meséltek nekem a gyerekkorukról. Kiskoromban fel sem fogtam igazán, miken mentek keresztül, felnőtt fejjel azonban megértettem. A szöveg azonban lehet, másoknak mást jelent majd, mint nekem. De ez így van jól."

Kiderült az is: a záró dalban, az A Fight I Must Win-ben igazi vonósokat hallhatunk - Alissa elmondása szerint ezzel a lemez emberi oldalát akarták kihangsúlyozni.

 

 

 

 

Kérdezz-felelek Simone Simons-szal

Rendhagyó kérdésekre válaszolt az énekesnő

A szeptemberi Hammerworld magazinban egy kisebb interjú olvasható a holland Epica énekesnőjével, Simone-nal, aki betyárosan helyt állt a leghajmeresztőbb kérdéseknél is. Az újságot innen tudod megrendelni, illetve rendkívül kedvezményesen előfizethetsz rá.

simone2.jpg

A vörös hajú frontasszony korábban is elárulta egy TeamRockos interjúban, hogy voltak nem egyszerű dolgai fiatalabb éveiben. 14 éves korában a black metalért rajongott, ennek hatására fordított keresztet hordott a nyakában, haját lilára színezte, száját gyakran fekete rúzzsal kente, öltözködését pedig Morticia Addamséhez hasonlította.

Szinte még tini volt, amikor az Epicába került, akkori barátja, az alapító-gitáros Mark Jansen által, ez idő tájt is csinált őrültségeket. Füvet szívott (ami hazájában egyébként legális), és többször szexelt nyilvános helyeken, de egyszer sem kapták el.

"Most, felelősségteljes anyaként nem járnak ilyen dolgok a fejemben, ha-ha"

- meséli nevetve az énekesnő, aki a turnék alatt szerzett kellemetlen élményeiről is mesélt.

"Évekkel ezelőtt Mexikóban perforált a vakbelem. Voltak előjelei, de senki nem tudta, mi bajom lehet. Úgy fájt, hogy majd' belehaltam. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy mi a gond, és azonnal meg kellett műteni."

Mexikóról azonban minden bizonnyal nemcsak ez az egy rossz emléke lehet Simone-nak, ugyanis egy 2008-as koncert alkalmával, a Sensorium című dal elején egy rajongó felhajított egy ajándéknak szánt karkötőt a színpadra, ami szerencsétlen módon pont az énekesnő szemét találta el, kis híján maradandó sérüléseket okozva. A latin rajongók többsége szereti nyíltan kimutatni a rajongását, ám ez rosszul is végződhetett volna.

A vakbélműtéthez hasonló kellemetlenségek érték Simone-t, amikor egy alkalommal Törökországban ételmérgezést kapott.

simone3.jpg

"Hol hánytam, mint a lakodalmas kutya, hol a hasam ment. Konkrétan ki sem tudjam jönni a klotyóból, mert egyfolytában rókáztam, de olyan komolyan, hogy a végén már csak a vér jött fel. De egyszer lebetegedtem Dél-Amerikában is, ráadásul ott aznap este még koncertet is adtunk, miközben iszonyatosan éreztem magam. Amikor lementem a színpadról, a pulzusom az egekbe szökött, azt hittem, menten elájulok. Aztán kidobtam a taccsot. Ekkor normalizálódott a szívverésem, de még másnap is nagyon pocsékul voltam, még a repülőn is agonizáltam. Ezek a turnézás szépségei..."

- nevet az énekesnő, aki arra a kérdésre, hogy mikor vérzett utoljára, így felelt:

"Hát amikor legutoljára menstruáltam!"

Élete legfurcsább kajájának pedig az osztrigát tartja, amelyet egyszerűen gusztustalannak tart. Erről is nevetve mesélt:

"Olyan lehet, mint a puncit nyalogatni, szóval talán a férfiaknak jobban bejön, nálam nem volt nyerő, egyáltalán nem ízlett!"

Hogy verekedett-e már a csinos énekesnő? Simone válasza:

"Egy régebbi fiúmmal összekaptunk, de nem hagytam magam! (nevet) Oliverrel, a férjemmel nem szoktuk csépelni egymást! Viszont volt egy bulink a csapattal, ahol a szemem láttára, a színpad előtt verekedett őssze két férfi. Az egyikükön egy cowboykalap volt, amit feldobott nekem. Pár sort abban énekeltem, majd vissza akartam adni neki. Egy másik azonban megkaparintotta, mire elkezdték gyepálni egymást. Aki lenyúlta a kalapot, kisebb volt, így nem maradt más választása, harapdálni kezdte a másikat. A koncert után tudtam meg, hogy egy kisebb darabot az illető ki is harapott a kalap tulajdonosának a karjából! Ha ezt előre látom, óvatosabban adom vissza a kalapot..."

Más témákban is nyitottan mesélt magáról Simone. Kiderült, hogy nincs tetoválása, de nem is tervezi, hogy lesz. Nem a fájdalomtól, a tűtől való félelme miatt, hanem egyszerűen nem érzi, hogy szüksége lenne rá. Másokon viszont kimondottan tetszenek neki az ábrák. Azonban vannak piercingjei a fülében. 

simone4.jpg

És hogy melyik a legmetálabb albuma? Íme a válasz:

"Van Opeth, Lacuna Coil, Ghost, és bár nem metál, de Michael Jackson is! Az egyik legrégebbi lemezem az In Flames Reroute To Remain-je, de vannak otthon súlyosabb albumaim is, például Morbid Angel."

A teljes interjú a Hammerworld magazin szeptemberi számának hasábjain olvasható, a bevezetőben található linken megrendelheted és most kedvezményesen előfizethetsz rá.

 

 

 

 

Imperfection - Amy Lee mesélt a dal üzenetéről

Komoly témát feszeget a dalszöveg

November 10-éve kerül az üzletek polcaira az arkansasi banda új stúdiólemeze, amelynek a Synthesis címet adták. Elsőként a Bring Me To Life című, 2003-as debütáló szerzeményük új változatát hallhattuk, 15-én pedig kijött az Imperfection, amelyről a frontasszony Amy Lee mesélt bővebben:

evanescencesynthesispromo2017_638.jpg

"Számomra ez a legfontosabb dal a lemezen. Nagyon megszenvedtem a szöveg megírásával. Mindazokhoz szól, akiket elvesztettünk vagy elveszíthetünk a depresszió és az öngyilkosság miatt. A hátrahagyottak szemszögéből írtam meg, annak a perspektívájából, aki ott ül az orvosi váróban, és bízik abban, hogy jó híreket kap. Egy kiáltvány a maradás mellett, azért, hogy harcolj az életedért. Ne add meg magad a félelemnek – ezt egyébként minden nap el kell mondanom magamnak is. Senki sem tökéletes. Mindannyian tele vagyunk hibákkal, de ezektől leszünk azok, akik vagyunk; és nincs más dolgunk, mint elfogadni őket, mert sok szépség rejlik a különbözőségeinkben. Érdemes harcolni az életért. És érdemes harcolni magadért.”

(Fordítás: RockStation)

 

A lemez az énekesnő elmondása szerint azért is különleges, mert nemcsak a zenekartól megszokott elektronikus elemeket hallhatjuk majd rajta, hanem egy szimfonikus zenekart is bevontak a munkálatokba, hogy minél sokszínűbb legyen az újdonság. A nagyzenekar pedig majd a turnéra is elkíséri a csapatot. A korong borítóját és tracklistjét is megmutatta a formáció, Amy pedig azt ígérte: minden szenvedélye és kreativitása megmutatkozik majd az anyagon. 

evanescencesynthesiscoverofficial.jpg

A lemez dallistája a következő:

  • Overture
  • Never Go Back
  • Hi - Lo
  • My Heart Is Broken
  • Lacrymosa
  • End Of The Dream
  • Bring Me To Life
  • Unraveling (Interlude)
  • Imaginary
  • The Secret Door
  • Lithium
  • Lost In Paradise
  • Your Star
  • My Immortal
  • The In - Between (Piano Solo)
  • Imperfection

Érdekesség, hogy a Hi-Lo című dalban a híres hegedűművész, Lindsey Stirling is közreműködik, a dalokat pedig David Campbell hangszerelte. 

 

Lakberendezőnek állt Monika Pedersen

Újabb területen találta meg számításait a Sirenia volt énekesnője

A dán származású Monika Pedersen 2006-ban lett a norvég Sirenia frontasszonya, akivel a Nine Destinies And A Downfall című stúdiólemezt vette fel a zenekar.

300x300_1.jpg

Egy év után azonban búcsút intett a bandának, hogy egy teljesen más művészeti területen próbálja ki magát. Monika ecsetet ragadott és azóta festészettel foglalkozik, ám nemcsak a gyönyörű képek megalkotásában tehetséges. Instagramos bemutatkozásában az is olvasható, hogy lakberendezőként is dolgozik, a képek pedig arról tanúskodnak, hogy az egykori Sirenia-frontasszony az enteriőrök tervezésében is igen kreatív. Mindemellett a zenéléstől sem távolodott el teljesen, ugyanis a The World State nevet viselő dán csapat énekesnőjeként is ténykedik.

Monika magánéletét gondosan óvja, de annyit tudni lehet, hogy miután otthagyta a Sireniát, a következő néhány évben két gyermeke is született - egy kislány és egy kisfiú boldog anyukája.

 

Íme, néhány kép Monika lakberendezői munkájából:

 

 

 

 

Godaften kære følgere. Nu med tipi i stuen. Ungerne elsker den.

Monika �� (@monikapedersenart) által megosztott bejegyzés,

Ultrahangos fotón mutatta meg születendő gyermekét Lisa Middelhauve

Határtalanul boldog a Xandria egykori frontasszonya

Miután kifejtette véleményét volt csapatáról, a Xandriáról és Dianne van Giersbergen távozásáról, a német énekesnő azt is a rajongók tudomására hozta egy kommentben: első gyermekével várandós, aki Szilveszter környékén fog világra jönni.

lm.jpg

Miután követői gratulációkkal és jókívánságokkal halmozták el, Lisa ultrahangos fotót osztott meg Facebookos profilján a pocakjában fejlődő kislányról. Az énekesnő évekkel ezelőtt kijelentette: nem szeretne gyermeket, így igencsak meglepődött, amikor kiderült, hogy anyai örömök elé néz. Megtudhattuk a hozzászólásból az is, hogy a hét végén születendő gyermekének édesapjával összekötik életüket és a jövőben Lisa Rodermundként lesz megtalálható a közösségi oldalon. Az énekesnő ujjára második alkalommal kerül majd fel a gyűrű, hiszen -ahogy közismert- Nils-szel, a Xandria volt gitárosával 2005-2013-ig voltak házasok. Vőlegényének egyébként már van egy kisfia előző kapcsolatából, akit Lisa is nagyon megszeretett.

 

süti beállítások módosítása