Lemezismertető: Arch Enemy - Will To Power

2017. szeptember 14. 18:37 - Jurancsik Eszter

Sokak bánatára a német származású Angela Gossow 13 év közös munka után 2014 márciusában családi okok miatt távozott a svéd csapatból, ám ezzel egy időben az is publikussá vált, hogy Alissa White-Gluz lesz az új énekesnő, akit addig a The Agonist alapítójaként ismerhettünk. A csapat és a frontasszony botrányos szakításáról itt és itt írtunk. 

19399043_451811981861460_4550847804111422036_n.jpg

Sokan kétkedve fogadták a kanadai kék hajú, piercinges énekesnő érkezését, ám legalább ennyi emberben eloszlatta a kételyeket a tény, miszerint maga Angela választotta Alissát a helyére. A két énekesnő jó barátságban van egymással, Angela pedig a banda menedzsere lett. 2014 júniusában adták ki az első közös lemezt Alissával, amely vegyes fogadtatást kapott, sok zenei újságíró lehúzta, ám a rajongók imádták.

Gyakorlatilag az album megjelenése óta turnézott kisebb-nagyobb megszakításokkal a formáció, idén márciusban megjelent As The Stages Burn! című DVD-jük is, amely a 2016-os Wacken Open Air fesztiválon rögzített koncertet tartalmazza. 

Tavasszal jelentette be a zenekar, hogy új korongjuk szeptemberre várható. Három dalt meg is mutattak a nagyérdeműnek a The World Is Yours, a The Eagle Flies Alone és a First Day In Hell című felvételek képében, majd szeptember 8-án boltokba került a várva várt nagylemez.

archenemywilltopowercd_1_1.jpg

Bevallom, nekem személy szerint nem nagyon jött be a War Eternal. Kicsit "összecsapottnak" tűnt, hiányoltam belőle az ötletességet, afféle "csörömpölésnek" hatott számomra a zene. Így őszintén elmondom, eléggé szkeptikusan vártam az új dalokat, ám a The World Is Yours-ra igencsak felkaptam a fejem, a The Eagle Flies Alone-nál az állkapcsom is leesett, a First Day In Hell meghallásakor pedig kétségem sem volt afelől, hogy húzós anyaggal jelentkezik a banda. Amikor Alissa és Michael Amott azt nyilatkozta: ütősebb lesz az album, mint elődje, csak legyintettem. Aztán pofára estem. 

Már az intro, a másfél perces Set Flame To The Night is sejteti, hogy odabaszós albumot fogunk hallani. Folytatása, a The Race egy igazi, hamisítatlan Arch Enemy-dal, amely letépi az ember fejét, kapunk itt riffeket, zúzást, mindent. Igazán ütős kezdés! A Blood In The Water tipikus bulinóta, amely nem hiányozhat majd a koncertekről. A  The World Is Yours követi a szerzeményt, amely sokak szemöldökét összeráncolta - vagy a csodálkozástól, vagy a szörnyülködéstől. Akadtak, akik szerint ez a dal a divatmetál határát súrolja. Ám erről szó nincs: slágerszagú track, de mindenképpen pozitív értelemben. És elhiszed, hogy a Világ a Tiéd lehet! Igazi pozitív energialöket, lelki betegeknek, szerelmi bánatban szenvedőknek erősen ajánlott a többszöri meghallgatása. A  The Eagle Flies Alone egyértelműen a lemez egyik csúcspontja, fülbemászó gitárdallammal, mélyreszántó szöveggel.

alissa0904.jpg

Ezt egy igen különleges szám követi: a Reason To Believe különlegessége nemcsak a nyugodt, melankolikus kezdésben rejlik, hanem abban is, hogy Alissa itt a tiszta énekhangját is előveszi. Mezzoszoprán hang, kicsit altba hajló, majdnem 5 oktávot képes kiénekelni. E tételben ötvöződik a zúzás, a lassabb tempó és a különleges dallamvilág, amelyek a tiszta énekkel és a hörgős részekkel is harmonizálnak. Gitárnyúzás, nyugodtabb és erősebb dobok is hallhatók a dalban, nagyon nagy kedvencem lett. 

A Murder Scene ismét a keményebb vonalat erősíti, riffekkel, érdekes szólókkal, majd a First Day In Hell következik, amelyet a lemez megjelenése előtt egy nappal tálalt a zenekar. Baljós dallamkkal indul, és bemutatja, milyen is az első nap a Pokolban. Hát, ha a Pokolban ilyen az első huszonnégy óra, mehetünk bulizni Alissáékkal! 

Egy hibátlan instrumentális dal, a Saturnine folytatása a kicsit -számomra- industrialos beütésű Dreams Of Retribution, amelyben szintén változatos zenei megoldások hallhatók, váltják egymást a lassabb és tempósabb részek, itt kap talán legtöbb szerepet a szólógitár és a billentyűk is. Ezek után ismét a keményebb terepre evezünk: a My Shadow And I ugyan erősen idézi az Angelás lemezeket, de zseniális dal, remek dallam-és ritmusérzékkel lett eltalálva.

Az A Fight I Must Win afféle "himnuszként" fog felcsendülni a fellépéseken, ebben biztos vagyok. Magasztos kezdés, húzós verzék és egy énekelhető (höröghető XD) refrén, amelyből egy zseniális dal kerekedik ki. Ez egy harc, amit meg kell nyernem, hörgi Alissa. És megnyerte. Méltó befejezése egy hibátlanul összerakott lemeznek, amellyel megérte a három év kemény munka. 

archenemy2017promonew2_638_1.jpg

A lemezről annyit érdemes még tudni, hogy Alissa The Agonistos utolsó éveit végigkísérte a depresszió, és ezzel kapcsolatos érzéseit írta meg a lemezen - a The Race, a Murder Scene, a First Day In Hell, a My Shadow And I és az A Fight I Must Win című dalok ugyanis az ő tollforgatásának eredményei. Frontasszonyunk nem adta át magát e komoly mentális betegség démonának, hanem önsegítő könyveket olvasott, kognitív viselkedésterápiára járt, ahol szakember segítette őt. A dalok írása szintén terápiás jelleggel bírt - Alissa meggyógyult, erősebb és energikusabb mint valaha. Zenésztársai szintén remek munkát végeztek. Minden tekintetben odatette magát a csapat, és biztos, hogy e lemez után rajongótáboruk csak duzzadni fog. Remek munka, minden tekintetben. Számomra eddig ez az év lemeze.

10/10

Megjelenés: 2017.09.08.

Kiadó: Century Media Records.

Zenészek:

Alissa White-Gluz - ének

Michael Amott - ritmusgitár

Jeff Loomis - gitár

Sharlee D'Angelo - basszusgitár

Daniel Erlandsson - billentyűk, dobok

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://femcsajok.blog.hu/api/trackback/id/tr3512828886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása