Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Lemezkritika: Epica – The Holographic Principle

(Áthozott poszt a régi blogról)

2016. november 16. - Jurancsik Eszter

Két éve jelent meg a holland csapat legutóbbi stúdióalbuma, a The Quantum Enigma, amely sokaknál igen magasra helyezte azt a bizonyos lécet. A The Holographic Principle szeptember 30.-án került boltokba, melyről korábban Simone Simons énekesnő azt nyilatkozta, hogy egyenes ági folytatása lesz az utolsó lemeznek. Mark Jansen alapító-gitáros és énekes ezt mondta a lemezről: 

“Az album, illetve a szövegek témájukat tekintve a közeli jövővel foglalkoznak, amelyben a virtuális valóság lehetővé teszi, hogy bárki megalkothassa a saját világát. Ez felveti a kérdést, hogy vajon a jelenlegi, valósnak gondolt valóságunk is nem-e csupán virtuális valóság, egyfajta hologram. A szövegek kihívásra invitálnak, hogy vizsgáljuk felül mindazt, amiben eddig hittünk, és amik evidensek voltak, legyünk nyitottak a változásra, az új tudományos felfedezésekre. A holografikus univerzumban semmi sem az, aminek valójában látszik.”

epicaholographiccdofficial

Az Eidola vezeti fel a repertoárt, amelynek érdekessége az ütős hangszerek besokasodott jelenléte, illetve az, hogy Coen Janssen kislánya, Cato is énekel benne. Természetesen a kórus sem maradt el, de főleg a zenéé a szerep. A második szám a már ismert Edge Of The Blade, amelyhez igen érdekes, látványos klipet is készített a csapat. A dalt Isaac Delahaye gitáros komponálta, a kórus igencsak intenzív és pörgős, Simone pedig kissé populárisabban énekel, mint máskor, ám ez kimondottan illik a dal témájához és zenéjéhez. Plusz érdekesség, hogy Mark mellett a dobos Ariën Van Weesenbeek is hörög egy sort. Nem csoda, hogy ehhez is videót forgatott a banda, hiszen egy abszolút tipikus, “Epicás” slágerszagú dalról van szó. 

Igen meglepő az ezt követő A Phantasmic Parade, amelyben Simone úgy énekel, mintha egyenest Indiából származna. :D A hangszerelés és a kórus is abszolút ezt a vonalat erősíti. Szokatlan zenei- és énektéma ez a csapattól, de pont ez teszi különlegessé. Éles váltás a negyedik track, a Universal Death Squad, amelyet már hetekkel a korong megjelenése előtt elénk pakoltak Epicáék. Amilyen nyugisan indul, olyan keményen folytatódik. A vonós hangszerek és a kórus tökéletes kiegészítése egymásnak, Simone pedig ismételten bebizonyítja, hogy nemcsak klasszikus énekképzést tanult évekig, hanem a könnyedebb, “kislányosabb” hangját is tudja használni. Ő maga is elmondta, hogy 14 évesen popénekléssel kezdte, ezután tért át a klasszikus vonalra. A dalt egyébként szintén Isaac komponálta. A Divide And Conquer hörgéssel és lágy énekkel tarkított szám, rendkívül erős gitárokkal, a vége felé bedurvul, és a monológ (vagy dialógus? – nem tudtam eldönteni) pedig még színesebbé teszi az amúgy sem unalmas zenét. 

6716_photo.jpg

A Beyond The Matrix formájában ismét egy hamisítatlan, “nagyon-Epicás” dalt kapunk; a refrén, amely a kórus magasztos éneke, maga a tökély. A zenei alap erősen a power metal felé hajlik, a szöveg pedig a Mátrix című film tematikáját veszi alapul, abból merít ötleteket. Simone hangja talán itt a legpopulárisabb (elnézést :D  ), de ettől persze még nem lesz Mariah Carey, Rihanna vagy (Isten őrizz) Britney Spears. A harmadik perc vége felé lágyulnak a dallamok, majdhogynem egy unikornisos-pillangós mesébe képzelnénk már magunkat, amikor is Mark hörgése ébreszt fel minket és a kőkemény dob-és gitárhangok adják az arcon vágást, persze abszolút pozitív értelemben. 

A The Cosmic Algorithm ismét a keményebb vonalat erősíti, és bár a korábbi lemezek közül jó pár dal eleme felsejlett hallgatása közben, mégsem tudom a bandát önlenyúlással és önismétléssel vádolni. A Universal Death Squad-hoz és az Edge Of The Blade-hez hasonlóan ezt a tételt is Isaac komponálta, a gitáros pedig igencsak kitesz magáért. 

Higgadtan, de afféle vihar előtti csenddel indul az Ascension – Dream State Armageddon, amelyben Simone -jó értelemben vett- drámakirálynős énekhangja zseniálisan adja meg az alapokat. Kapaszkodni tessék, mert a dal közepe felé igencsak kemény dobtémák jönnek, miközben Simone előveszi az operás hangját és áriázik. Ha Simone nem énekelne a dalban, azt hinném, hogy a Dimmu Borgir egyik szerzeményét hallom. A szerzemény vége kissé baljós zongoradallamokkal zárul, amelyhez még egy kis különleges, keleties dobolást is hallhatunk. A Dancing In A Hurricane mintha az előző track folytatása lenne, keleties dallamokkal és hangszerekkel, és ismét Indiába képzelhetjük magunkat, aztán jönnek a fúvós hangszerek és Mark hörgése a kőkemény metálra. Kimondottan feldobja a dalt a keleties dallamvilág belecsempészése, egyfajta vérfrissítést adva az Epica eddigi munkásságának. 

13439231_1227248120621130_1731950140518767713_n

A nyugodt, barokk zenét idéző intrója a Tear Down Your Wallsnak csakhamar átcsap arcletépős metálba, Mark hörgését váltja Simone elmélkedős éneke és a háttérénekesek drámai hangja. Teljesen rendben van a dal, mind hangszerek, mind ének, mind hörgés, mind az emelkedett hangulatot ébresztő refrén tekintetében. Nekem ez az egyik legnagyobb kedvencem. 

Az album záró tétele a 11 és fél perces The Holographic Principle – A Profound Understanding kórussal és vonósokkal indít, majd szépen átszivárog előbb egy lágyabb, majd később egy jóval keményebb metálba. Talán ebben a dalban jut legtöbb szerep Marknak, Simone hangja pedig engem személy szerint az operettekre emlékeztet, de ez a kontraszt a zene és az énekstílus között mégsem kelt diszharmonikus hatást. A dal 7. percének környékén már igencsak a metál sűrűjében találjuk magunkat, ami kitart az utolsó percig.

tumblr_ob0sqlto9a1ryhbrqo1_500.jpg

Összegezve:

Nálam abszolút nyerő a lemez, kiváló folytatása a The Quantum Enigmának, bevallom, én nem hittem abban, hogy Simone-ék képesek lesznek überelni az előző albumot, de ezt sikeresen végrehajtották. Kiváló munka, a kiszámíthatatlan meglepetések pedig még inkább érdekesebbé és élvezhetőbbé teszik az anyagot.

10/10

Lemezkritika: Tarja - The Shadow Self

(Áthozott poszt a régi blogból)

2013-as Colours In The Dark című korongja után új anyaggal jelentkezett augusztus 5.-én a finn pacsirta, a Nightwish első énekesnője, Tarja Turunen

Nem kis várakozás előzte meg a lemezt, ám Tarja egy speciális honlaponkeresztül folyamatosan infókat csepegtetett az általa eddig legsúlyosabbnak nevezett albumáról. A lemezt megelőzte a The Brightest Void nevet viselő kiadvány, amelyen néhány dal helyet kapott a stúdióalbumról. 

Sokan lehúzták a legutóbbi anyagot, a Colours In The Dark-ot, mondván, hogy “ez nem rock, nem metál” , vagy éppen hogy “túl operás” ésatöbbi. És itt leszögeznénk a következőt: Tarja soha nem tartotta magát kimondottan metál irányultságú énekesnőnek. Ő egy saját ízlésvilág szerint készíti a dalait, természetesen nem hiányoznak a rock elemei a szerzeményekből, ám mivel ő alapjáraton egy klasszikus éneket és operát tanult előadóművész, ez adja meg az alapot a zenéjének. Tarja egy teljesen új műfajt teremtett szólómunkáival, ami nem mondható sem metálnak, sem klasszikus zenének, egyszerűen csak Tarja és kész. Akik pedig berzenkednek, hogy miért énekel Nightwish-dalokat a fellépésein, gondoljanak bele abba a ténybe, hogy mégiscsak 9 évig volt a banda tagja. És noha a Nightwish “agya” nem ő, hanem Tuomas Holopainen, az ő arca tette ismertté a csapatot. Tehát, ugyanolyan joga van elénekelni a Sleeping Sunt, az Ever Dreamet vagy a Nemót, mint az azóta Floor Jansennel az élen ténykedő ex-együttesének.

Visszatérve a lemezhez: augusztus 5.-én, a megjelenés napján Tarja a Wacken Open Air elnevezésű németországi fesztiválon mutatta be az új dalokat a nagyérdeműnek, természetesen a régi sikerek sem maradhattak ki a repertoárból, mint pl. a Never Enough, a 500 Letters, a Victim Of Ritual vagy az Until My Last Breath.

20160723_koln_amphi_tarja_0165.jpg

A lemezen -az előzőekhez hasonlóan- közreműködik Max Lilja csellós, az Apocalyptica volt tagja, a basszusgitárt Kevin Chown nyúzza Doug Wimbish társaságában, Christian Kertschmar pedig továbbra is a billentyűsi posztot tölti be. 

Az album az Innocence-szel indít, amelyhez komoly témát feszegető klipet forgatott Tarja; a Within Temptation Frozenjéhez hasonlóan a családon belüli erőszak és a szülők vitáinak gyermeki lélekre gyakorolt hatását dolgozza fel a videó. Dinamikus, érzelmekkel átitatott dal, amelyet meg kellene hallgattatni és nézetni minden szülővel. Parádés folytatása a Demons In You, amely elsőre talán picit fura, ám nagyon is szimpatikus és fülbemászó gitárjátékkal indul, valamint Alissa White-Gluz (Arch Enemy, ex-The Agonist) hörgése és éneke teszi még energikusabbá a dalt. A Wackenen Alissával együtt adta elő Tarja a dalt, nem kis ovációt váltva ki a rajongókból. A sorban a No Bitter End című, videoklipes formában is megjelentetett dal következik; igazi slágeres szám, biztosan nem fog hiányozni a koncertekről. A Love To Hate zongora-és vonós játékával a filmzenék álomszerű, monumentális hangulatát idézi, amelyhez remekül passzol az érzelgős gitárszóló. Egy Muse-szám feldolgozása követi a dalt, a Supremacy, amely szintén remek hangszerelést kapott, itt is dominánsak a vonós hangszerek, Tarja hangjától pedig a holtak is újra életre kelnek. Talán ebben a számban a legmetálosabb az énekesnő hangjátéka. Én személy szerint nem vagyok híve a metál-covereknek, de ezen feldolgozás előtt le a kalappal, fantasztikusan sikerült. A libabőrözős szerzeményt a The Living End váltja fel, amelyben még skót duda is hallható.

tarjatheshadowself-600x534.jpg

ágy, balladisztikus dal, ám a vége felé itt is kapunk az arcunkba egy kis metált. Ezt követi a Diva, amelyben súlyos gitárok szaggatják a dobhártyánkat. Kissé szokatlannak tűnő zenei megoldások jellemzik a dalt, de a dallamérzék itt is a helyén. Ezt követően egy nem túl gyors tempójú, de dinamikus számot hallhatunk Eagle Eye címmel, amelyben egyszerre van jelen a könnyed hangzás, a metálos elemek és a lírai vonal, egy igencsak érzelmes refrén formájában. A dalban énekel Tarja öccse, Toni is, méghozzá nem is akárhogyan. Az Undertaker az album egyik legzseniálisabban összerakott száma. Miért? Tarja merészen belecsepegtette a modernebb metál elemeit úgy, hogy ne egy mainstream szart kapjunk, hanem minőségi, élvezhető és szerethető dalt. Nekem személy szerint ez a legnagyobb kedvencem a Demons In You mellett a lemezről, bár mindegyik dallal a szívembe zárta magát Tarja. A Calling From The Wild igen komoly gitártémákkal tarkítva kicsit a sötétebb vizekre invitál minket, mintegy szembesítve önmagunk árnyékával “The Shadow Self” :) . A záró dal, a Too Many a maga 13 percével a lemez leghosszabb dala, amely mintegy összefoglalja az albumot, és bár van egy kis szünet a közepe felé, de végül ismét felcsengenek a dallamok, mélyre hangolt gitárok, fergeteges dobtémák és különleges ének formájában. Nem kis meglepetést okoz a groove-os és house-os elemek jelenléte a dal vége felé, ám ez is csak azt mutatja, hogy Tarját nem lehet beskatulyázni, ahogyan azt sokan szeretnék. Igazi, hamisítatlan Tarja-dal, ahogyan mindegyik a lemezen.

Összegezve: ahogyan Tarja azt megjósolta tavasszal, valóban az eddigi leghúzósabb anyagát pakolta elénk. Aki eszi, eszi, aki nem, az éhen marad.

10/10

Megszólalt a Leaves' Eyes gitárosa

Reagált Liv Kristine kijelentéseire Tosso Bauer - folytatódik a dráma a csapat háza táján

Korábban megírtuk, hogy Liv Kristine (40) a spanyol Empire Zone-nak nyilatkozott a Leaves' Eyes-ből való eltávolítását illetően, amelyben nehezményezte, hogy magánéletét -különös tekintettel 13 éves fiára, aki exférjétől, a csapat másik alapítójától született- a nyilvánosság előtt teregette ki volt zenekara. Kiderült az is, hogy Liv távozása ugyan felmerült januárban, de végül közösen úgy döntöttek, hogy az énekesnő marad az együttesben. Azonban ahogy kiderült Alexék számára, hogy Liv és új barátja eljegyezték egymást, áprilisban kitették a norvég szőkeség szűrét.

lllivvv.jpg

Most a banda egyik gitárosa, Thorsten "Tosso" Bauer szólalt meg a dologgal kapcsolatban:

"Amikor Liv és Alex január elején elváltak, Liv akart azonnal kiszállni a bandából, Alex kérlelte, hogy maradjon.Mind üzleti, mint magánéleti szempontból sikerült egy kedvező megoldást találniuk, így Liv nem távozott. Azonban vőlegénye egyre több dologba próbált beleavatkozni a zenekar ügyeit illetően! Liv márciusban összeköltözött a vőlegényével, ezzel pedig mindenki számára világossá vált, hogy Liv és az együttes külön utakon járnak. Liv mindenképpen részt szeretett volna venni utódja kiválasztásában, de mi ezt magunk akartuk intézni."

- magyarázta a zenész, majd folytatta:

original.jpg

Tosso Bauer, a banda gitárosa

"Áprilisban egy közös meetinget tartottunk, ahol Liv azt mondta, hogy nem tudja vállalni többé a turnézást. Ezt ügyvédjén keresztül, tehát hivatalos úton is közölte felénk, ezért döntöttük úgy, hogy megválunk tőle. A megbeszélésen Livvel közösen írtunk egy bejelentést a rajongók és a média felé. Mindenki meglepetésére a közösen megírt közleményt Liv támadta leginkább! Aztán néhány troll is beszállt, ez okozta a kavarodást és a pletykákat a banda körül áprilisban.”

 

leaves-eyes.jpg

Liv még a csapat énekesnőjeként

 

Hogy mi a valódi igazság, nem tudhatjuk, mindenesetre a sztori kísértetiesen hasonlít a 2005-ös Tarja Turunen - Nightwish drámára. A csapat ugyanis azért menesztette dalospacsirtáját, mert szerintük férje, Marcelo Cabuli megváltoztatta az énekesnőt...

Nightwish: itt a DVD trailere

Tuomas különleges élményeit is felelevenítette

Némi csúszás után nemsokára boltokban a csapat Vehicle Of Spirit című DVD-je, most pedig közzétették a szerzemények listáját és a fent látható trailert is.

A Wembleyben rögzített koncert setlistje:

01. Shudder Before The Beautiful
02. Yours Is An Empty Hope
03. Ever Dream
04. Storytime
05. My Walden
06. While Your Lips Are Still Red
07. Élan
08. Weak Fantasy
09. 7 Days To The Wolves
10. Alpenglow
11. The Poet And The Pendulum
12. Nemo
13. I Want My Tears Back
14. Stargazers
15. Ghost Love Score
16. Last Ride Of The Day
17. The Greatest Show On Earth

A tamperei show:

01. Shudder Before The Beautiful
02. Yours Is An Empty Hope
03. Amaranth
04. She Is My Sin
05. Dark Chest Of Wonders
06. My Walden
07. The Islander
08. Élan
09. Weak Fantasy
10. Storytime
11. Endless Forms Most Beautiful
12. Alpenglow
13. Stargazers
14. Sleeping Sun
15. Ghost Love Score
16. Last Ride Of The Day
17. The Greatest Show On Earth

Az extrák:

01. Weak Fantasy (Vancouver)
02. Nemo (Buenos Aires)
03. The Poet And The Pendulum (Mexico City)
04. Yours Is An Empty Hope (Joensuu)
05. 7 Days To The Wolves (Espoo, Barona Arena)
06. Sleeping Sun (Masters Of Rock)
07. Sahara (Tampa Bay)
08. Edemah Ruh acoustic (Nightwish Cruise)
09. Last Ride Of The Day (Rock In Rio feat. Tony Kakko)
10. Élan (Sydney)
11. Richard Dawkins Interview From Wembley

1280x720.jpg

Tuomas Holopainen (40) alapító, a banda billentyűse és dalszerzője ezt nyilatkozta:

"A tamperei koncerten szívmelengető volt látni ugyanazokat az arcokat, akik 15 éve is ott voltak a fellépéseinken!"

A londoni show kapcsán pedig Richard Dawkins angol tudós színpadi megjelenését emelte ki, mint különleges pillanatot - az ő munkássága ihlette ugyanis a finn zenemágust az Endless Forms Most Beautiful című lemez dalainak megírásakor.

süti beállítások módosítása