Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Lemezkritika: Sirenia - Dim Days Of Dolor

2016. december 04. - Jurancsik Eszter

Az idei év nem telt unalmasan a Morten Veland által alapított csapat számára: rekordhosszúságú ideig velük dolgozó spanyol énekesnőjüket, Ailynt (születési nevén: Pilar Giménez Garcia) kitették a csapatból azt követően, hogy a frontasszony édesanyja májusban váratlanul elhunyt. Ez pedig egészségi problémákat idézett elő az évek óta cukorbeteg Ailynnél, akinek orvosa pihenőt írt elő. Röviddel ezután robbantotta fel a világhálót a hír, miszerint Ailyn már nem a csapat tagja. A Sirenia neki köszönheti a legnagyobb sikereit, az előző lányok 1-2 év után otthagyták a bandát, ő viszont 8 évig erősítette norvég zenésztársait, és ez idő alatt egyetlen koncertet sem kellett lemondani, de nyilván egy haláleset és az énekesnő krónikus betegségének kezelése más dolog. Véleményem szerint ezt Morten figyelembe vehette volna, ehelyett azt nyilatkozta, hogy Ailyn nem teljesített megfelelően, "mérföldekre volt tőlük az utóbbi három évben" és hasonlók. És hogy várták, hogy magától leléceljen a csodás hangú szoprán. Kedves Morten! Te húgyagyú, hombárfejű pöcs! Mi a faszért nem tudtál leülni Ailynnel megbeszélni, ha valami nem tetszett? Te sunyi, hátba támadós görény!. Amilyen jó zenész vagy, akkora bunkó ember.

sirenia_grouppic.jpg

De lássuk a lemezt, amelyen már az új énekesnő, Emmanuelle Zoldan hallható.

Két dal képében kaptunk ízelítőt a lemezből, a The 12th Hour és az album címadó dala, a Dim Days Of Dolor jelent meg eddig klipes formában. 

Mindkét dal erős, különösen az utóbbi, amelyhez látványos videót készített a zenekar. Emmanuelle mezzoszoprán hangja tökéletesen illeszkedik a zenéhez, nem lehet belekötni a tehetségébe, az tény. A francia frontasszony hazájában jó ideje az opera világának egyik legkiemelkedőbb képviselője, ezt hallani a lemezen is. Éppen ezért gondolhatták Mortenék, hogy elvihetik a csapat hangzását egy Nightwishes-Epicás irányba, ugyanis jó néhány dalon ezt a hatás érezni. És ez nem feltétlenül szerencsés választás egy olyan banda számára, akik ugyan szintén szimfonikus metált játszanak, ám teljesen más szisztémákra épülnek a dalaik, a lemezeik, a dalszövegek.

Szerencsére hagytak jó pár Sireniás jellegzetességet a dalokban, amelyek eddig is egyedivé tették a munkájukat. A The 12th Hour engem kicsit az Epica dalaira emlékeztet, Emmanuelle énekel, Morten pedig hörög - éppúgy, ahogyan Simone és Mark is szokták. Az eddig említett két szerzemény talán az album legkiemelkedőbb számai, persze ezeken kívül jó pár erős nótát hallhatunk a korongon, például a Cloud Nine-t, a Playing With Fire-t (ebben Emmanuelle franciául is beszél), az Ashes To Ashes-t, a Goddess Of The Sea-t, a Treasure N' Treason-t vagy az albumot záró Aeon's Embrace-t, ami egy lassú felvétel - ezt franciául is elénekli nekünk Emmanuelle, és bár utálom a francia nyelvet, még jobban is tetszett, mint angolul. A Fifth Column-t pedig egyértelműen az énekesnő karakteres hangja menti meg, egyébként szerintem izzadtságszagú és erőltetett. Azonban vannak felvételek, amelyek sajnos tényleg a totális érdektelenséget váltották ki belőlem (figyelem, ez csak magánvélemény), például a Veil Of Winter olyan, mintha a 2004-es An Elixir For Existence dalait idézné, férfi ének is hallható rajta, és noha nem sorolható a tehetségtelen kategóriába az énekes, de valahogy unalmassá és vontatottá teszi a dalt, amiből jóval többet is ki lehetett volna hozni. Az Elusive Sun sem mondható rossznak, rengeteg ötletet felsorakoztat, de néha a kevesebb több. Keszekuszaságot és fejetlenséget érzek, mintha nem tudták volna eldönteni, melyik vonal legyen a mérvadó benne, ezért mindent összefőztek, csakhogy az eredmény -számomra legalábbis- egy igen erős gyomorrontás.

sirenia-dim-days-of-dolor.jpg

Összegezve: nem rossz a lemez, erős dalok alkotják a gerincét, a derék norvégok megvédték a mundér becsületét, de valami mégis hiányzik. Nem tudom megmagyarázni, micsoda, de kábé ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mintha a kedvenc kajádból hiányozna egy fontos összetevő. Adott az étel, eléd rakják, imádod, meg is eszed, de közben azon jár az agyad, hogy azt a bizonyos valamit nem kellett volna mellőzni belőle. 

10/06

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://femcsajok.blog.hu/api/trackback/id/tr4212022547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.